Mi lenne, ha áttérnék a buddhizmusra?
A buddhizmus nem hagyományos értelemben vett vallás, hanem egy hinduizmus 2.0 alapú lélekvándorlásra épülő transzcendens filozófiai modell. Ha komolyan venném az áttérést, szerzetesnek kéne állnom. Reggeltől estig mantráznék, azaz monoton tudatzsongító mondókákat skandálnék, és a gurum fejbe somna a fakereplővel, ha ellankadna a figyelmetlenségem. A mantra célja ugyanis, hogy ne a szövegre, hanem az Útra figyeljek. Mi az Út, és hová vezet?
Az Utat a Felébredett (szankszritül Buddha) mutatná nekem. A Buddha hercegnek született, Sziddhártha néven nagy pompában és több tucat „udvarhölgy" között élt huszonéves koráig, mikor is egy éjjel váratlanul felébredve undor fogta el a tátott szájjal alvó ágyasai szájából csorgó nyáltól. Rádöbbent az elmúlásra, és nem tudta elfogadni, hogy „az élet nemi úton terjedő halálos betegség". Elszökött a palotából, aszkéta lett. Gyötörni kezdte a testét, hogy megtalálja a szenvedéstől szabadulás titkát. Kis híján halálra koplalta magát, mikor több napos transzba esett, és a világmindenség összes titkának birtokosaként ébredt. A teljes tanítást kortársai nem tudták volna befogadni, ezért csak a számukra érthető ismeretanyagot közölte, azt viszont példamutató alapossággal.
A Buddha szerint az élet lényege a szenvedés. A szenvedés oka az emberi érzékelés és a vele járó vágy. Konkrétan: kaját látsz, dőrén enni akarsz; szép nőt látsz, hebehurgyán szaporodni akarsz vele, s ezáltal utódaidra hagyományozod az Élet mókuskerekében rájuk váró rettenetes szenvedést. Az Út lényege, hogy amit látsz, ne tetsszen, ne akard. Ha így élsz, lélekvándorlásod során egy-egy szinttel feljebb lépsz az élőlények hierarchiájában. Először etikus, jó ember leszel, aztán bölcs, aztán majdnem Buddha, és egyszer csak magad is megvilágosodsz, megtalálod a szenvedés kozmikus körforgásából kivezető tetőkibújót, és kihussansz rajta -- a Nirvánába, a boldog megsemmisülésbe. Kis lánggal égsz, pislákolsz, elhamvadsz, mint a gyertyaszál. Ez az Út. Amit adnak, fogadd el, amit nem adnak, ne akard, ne kérd, ne vedd el. Főként: ne szaporodj. Így szabadulsz meg a szenvedéstől.
Vegyes véleményem van a buddhizmusról: egyrészt egy sok évezredes kultúra brilliáns, kifinomult terméke, amelyhez az emberi test és elme nyugaton elképzelhetetlenül gazdag empirikus ismerete társul; másrészt egy pikáns viccre emlékeztet, amelyben egy ember áll az asztalnál, kalapáccsal csapkodja a fütykösét, és minden ütéshez nagyot jajdul. Miért csinálod ezt? - kérdezi a döbbent arrajáró. Mert piszok jó érzés lesz, ha egyszer abbahagyom! - hangzik a válasz.
A Buddha hatása óriási volt az ókori keleten, a görög sztoikusok például tőle merítették az ihletett gondolatot, hogy élj úgy, mintha halott lennél. Ha feleséged van, gondold azt, hogy már nem él. Ha ragaszkodsz a gyerekedhez, a vagyonodhoz, tégy úgy, mintha elveszítetted volna őket. Így nem érhet bánat. Ez cáfolhatatlanul így van, csak mi benne a jó?
A Buddha hatása jelentős a mai nyugaton, főként az élettől megcsömörlött pénzes sztárok zsonganak Tibet körül. Sziddhárta módra élnek, Sziddhártaként megundorodnak. Költelenek egy kicsit a vagyonukból, aztán mennek vissza "pénzt csinálni". Másoknak a buddhizmus külsőségei tetszenek, ám hosszas hókuszpókusz után sem értik a Tan lényegét. A buddhizmus számos félreértés tárgya, még az általános iskolai történelemkönyv is annyit ír róla, hogy célja a mérsékelt életvitel. Csak annyira, mint a horgászatnak a sörözés és rádióhallgatás a parton, vagy a focinak a vandalizmus!
A Buddha nagy érdeme, hogy elvont síkra emelve tökéletesítette a hindu politeizmust, de mivel Kr.e. kb. 500 évvel élt, nem volt mentes korának korlátaitól. A lélekvándorlás tana kozmikus ketrecet rak az emberiség köré, természetessé teszi az áthághatatlan kasztokba rendeződést, értelmetlenné a fejlődést, az iparkodás minden formáját. Megállítja a történelmet. A buddhizmus egy rég elavult, életidegen, végtelenül pesszimista filozófia. Ellentmond mai ismereteinknek, mivel az örömelv vehemens tagadására épül. Sokan az istenhitet elutasítva menekülnek bele, mit sem törődve az anakronizmussal, hogy ha nincs Isten, akkor vajon milyen anyagi rendszerben vándorolhat a lélek.
A Felébredett nem volt a nemek közötti esélyegyenlőség híve. Amikor arra kérte az édesanyja, hogy engedje beállni a szerzetesei közé, Buddha kétszer is nemet mondott. Harmadszorra nagy nehezen beleegyezett, majd e szavakkal fordult a tanítványaihoz: ha nők nem csatlakoznak, ezer évig megmaradt volna tiszta formájában a Tan -- így csak ötszáz évig áll fenn tisztán. Az ötszáz év Krisztus születése körül járt le.
Miközben nagy tisztelője vagyok és maradok a buddhizmussal összefüggő orvosi, meditációs, sőt harcművészeti ismereteknek, kedvtelve olvasom Buddha mély gondolkodóra és nagy pedagógusra valló beszédeit, számomra a szépség és öröm az élet lényege, célom nem szabadulni tőle, hanem saját boldogságomra és másokéra leélni. A boldogság álláspontom szerint -- és mai ismereteink szerint is -- sokkal többről szól, mint hogy néha melléütsz a kalapáccsal.
A buddhizmus mint tudásbázis és módszertan: igen! A buddhizmus mint transzcendens világnézet: mindjárt elsírom magam.
Előző rész: http://verteslaszlo.blogspot.com/2012/06/atterjek-2-resz-iszlam_03.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése