Nehéz lenne összeszámolni, hány cikket írtak az utóbbi években az euró széteséséről, a mediterrán országok várható csődjéről. Az euró nem esett szét, a mediterrán országok nem mentek csődbe.
Az amerikai bankok ellenben óriási veszteségeket szenvedtek a híranyagban írtakra fogadva: a JP Morgan Chase 2 milliárd dollárt, az MF Global 1,6 milliárdot, és ez csak a jéghegy csúcsa. Hogyan keletkeztek a veszteségek? Az említettek értékpapírba építették az európai államok Hitel-nemteljesítési Kötelezvényeit (CDO), és csődre számítva kereskedtek velük. Nem jött be, meg is buktak a vezérigazgatók. A Newsweek május 21-i száma egy egész oldalt szentel az ügynek, ám azon belül egyetlen mellékmondatba dugja el a lényeget (t.i. hogy CDO-ra fogadás ténye forog fenn). Ezt szeretem az angolszász sajtóban: a kellemetlen tényeket kicsit dugdossa, de nem hallgatja el, mint nálunk szokás. Az angolszász sajtó nem ösztönzi, nem jutalmazza, de legalább lehetővé teszi a kritikai gondolkodást.
Amerikának sokáig gyakorlati monopóliuma volt a gazdasági-pénzügyi valóság alakítására. Ott voltak az igazi jó szakemberek, a globális folyamatokat csak ott látták át, a dollár révén kedvükre formálták a világ sorsát. Ez a monopólium került veszélybe az euró bevezetésével. Ahol lehet, leszólták az ötletet, huhogtak, tizenöt éve beszélnek a bukásról, szétesésről. Folyamatosan megkontrázzák az Európai Központi Bank kamatdöntéseit -- ha emel, az a baj, ha vág, akkor meg az. Kapóra jött a dél-európai államháztartási válság, Görögországgal együtt Olaszországot, Spanyolországot, Portugáliát is be lehetetett volna dönteni. Az angolszász sajtó, önbeteljesítő pánikot remélve, erősen felfújta a kockázatot, a bankok és a befektetési alapok cápaként úsztak rá a prédára. A valóság azonban nem nádszál, nem hajlott kedvük szerint. Torpedóra haraptak a ragadozó nagyhalak, darabokban repkednek szerteszét.
Az euró sorsa jó kezekben van a németeknél, Európa sorsát továbbra is jól alakítja a német-francia tengely. Az Európai Központi Bank jó példát mutat az Orbán-kormánynak: évek óta sikerrel vívja szabadságharcát a globális konglomerátumok nyomásgyakorlásával szemben. Természetesen nem álfüggetlenül, hanem az európai polgárok (egész pontosan az őket képviselő német-francia partnerség) érdekében -- ahogy az Orbán-kormány a magyar polgárok érdekében működteti az MNB-t.
Az ügy tanulsága, hogy érdemes tényanyagot gyűjteni, érdemes a médiatrendtől eltérő összefüggéseket megfogalmazni, alternatív modellt állítani. A 21. századi információháló révén a valóság különböző szegmensei olyan átláthatóvá és átjárhatóvá váltak, mint még soha. Soha nem volt még ennyi decentralizált hatalom a kritikai gondolkodóknál. A teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy a befektetők továbbra is szépen keresnek a dél-európai államok mesterségesen megemelt hitelkamatain, a CDO-bukta a globális erőtangó egyik rosszul sikerült lépése csupán. The show must go on -- a műsor megy tovább.
Az amerikai bankok ellenben óriási veszteségeket szenvedtek a híranyagban írtakra fogadva: a JP Morgan Chase 2 milliárd dollárt, az MF Global 1,6 milliárdot, és ez csak a jéghegy csúcsa. Hogyan keletkeztek a veszteségek? Az említettek értékpapírba építették az európai államok Hitel-nemteljesítési Kötelezvényeit (CDO), és csődre számítva kereskedtek velük. Nem jött be, meg is buktak a vezérigazgatók. A Newsweek május 21-i száma egy egész oldalt szentel az ügynek, ám azon belül egyetlen mellékmondatba dugja el a lényeget (t.i. hogy CDO-ra fogadás ténye forog fenn). Ezt szeretem az angolszász sajtóban: a kellemetlen tényeket kicsit dugdossa, de nem hallgatja el, mint nálunk szokás. Az angolszász sajtó nem ösztönzi, nem jutalmazza, de legalább lehetővé teszi a kritikai gondolkodást.
Amerikának sokáig gyakorlati monopóliuma volt a gazdasági-pénzügyi valóság alakítására. Ott voltak az igazi jó szakemberek, a globális folyamatokat csak ott látták át, a dollár révén kedvükre formálták a világ sorsát. Ez a monopólium került veszélybe az euró bevezetésével. Ahol lehet, leszólták az ötletet, huhogtak, tizenöt éve beszélnek a bukásról, szétesésről. Folyamatosan megkontrázzák az Európai Központi Bank kamatdöntéseit -- ha emel, az a baj, ha vág, akkor meg az. Kapóra jött a dél-európai államháztartási válság, Görögországgal együtt Olaszországot, Spanyolországot, Portugáliát is be lehetetett volna dönteni. Az angolszász sajtó, önbeteljesítő pánikot remélve, erősen felfújta a kockázatot, a bankok és a befektetési alapok cápaként úsztak rá a prédára. A valóság azonban nem nádszál, nem hajlott kedvük szerint. Torpedóra haraptak a ragadozó nagyhalak, darabokban repkednek szerteszét.
Az euró sorsa jó kezekben van a németeknél, Európa sorsát továbbra is jól alakítja a német-francia tengely. Az Európai Központi Bank jó példát mutat az Orbán-kormánynak: évek óta sikerrel vívja szabadságharcát a globális konglomerátumok nyomásgyakorlásával szemben. Természetesen nem álfüggetlenül, hanem az európai polgárok (egész pontosan az őket képviselő német-francia partnerség) érdekében -- ahogy az Orbán-kormány a magyar polgárok érdekében működteti az MNB-t.
Az ügy tanulsága, hogy érdemes tényanyagot gyűjteni, érdemes a médiatrendtől eltérő összefüggéseket megfogalmazni, alternatív modellt állítani. A 21. századi információháló révén a valóság különböző szegmensei olyan átláthatóvá és átjárhatóvá váltak, mint még soha. Soha nem volt még ennyi decentralizált hatalom a kritikai gondolkodóknál. A teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy a befektetők továbbra is szépen keresnek a dél-európai államok mesterségesen megemelt hitelkamatain, a CDO-bukta a globális erőtangó egyik rosszul sikerült lépése csupán. The show must go on -- a műsor megy tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése