Egy erkölcsi tartással rendelkező őszinte ember, aki mindig az adott időszak problémájáról ír, könnyen kiforgatható önmagából, akár a legsajátabb idézeteivel. Könnyű Márai Napló-ja elé polárszűrőt tenni, és világgá kürtölni, hogy lám, lerántotta a leplet, megmondta a tutifrankót.
A Népszava szerint Márai gondolkodásának lényege, hogy a jobboldali keresztény nemzeti magyarok lehúzhatják magukat a retyón. Tény, hogy 1944-ben e szavakkal írt róluk, felháborodva a sötét korszak vállalhatatlan tettein.
"Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a jobboldaliság címkéjével ismert különös valamit. A tudatot, hogy ő mint keresztény magyar ember, előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert keresztény, magyar úriember, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem keresztény magyar vagy úriember, tartani a markát és a keresztény magyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt nálunk a jobboldaliság igazi értelme. És ez a fajta nem tanult. Aki elmúlt harminc éves és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen. S mert önző és gyáva, bizonnyal hajlong majd az új rend előtt, de szíve mélyén örökké visszasírja a jobboldali keresztény nemzeti világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidóvagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. És lehetett előkelő közhivatalnoknak lenni, és sérthetetlen páncélinggel védett katonatisztnek, és mindezért nem adni semmit, csak becses létezését. Ez a fajta sosem változik meg. De amíg ezeknek szavuk van vagy befolyásuk, addig Magyarország nem lesz nemzet."
A Népszava emlékeztet rá, hogy Márai várakozásteljesen fogadta az orosz fel/megszabad/szállást.
"Egy régi barátommal elmondtuk, hogy az úgynevezett polgári humanisták, vagyis mi, mit akartunk Magyarországon. Egy méltányos földreformot, megszüntetni a magyar társadalom mélyében erjedő úr-cseléd helyzetet, akartuk a munkásvédő szocializmust, azokat a változatait, amelyek Nyugaton már megvalósultak, de sem mi, sem osztályunk nem volt elég erős és bátor, most megjelent a Vörös Hadsereg - ki tudja, mit hoz az országnak."
Mint már annyiszor, a baloldal a saját vádjában bűnös, a cikk bevezetőjében írtak szerint.
"Persze elképzelhető hogy sok csúsztatással, ezernél több oldalából "célirányos" idézés-technikával valaki összeeszkábálhat a maga hasznára és önös politikai céljai elérése érdekében egy hazug Márai-képet. Ám ahogy egykor a nagyszerű történész-irodalmár Hahn professzor a kommunista kurzusirodalomra mondta: "Ezt hívjuk szellemi útonállásnak"."
A Népszava szellemi útonállást folytat, amikor elhallgatja az érem másik oldalát. A létező szocialistákat megismerő Márai 1948-ban elhagyja az országot, és később így ír róluk.
"A kommunistáktól még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme képviselője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt!"
A San Gennaro vérében Márai így teszi nevetségessé a kommunista érvelést.
„A pacalárus kommunista. A kőműves is kommunista, akinek télen át nem volt munkája, s ezért most szentképeket árul és adományokat gyűjt egy távoli, bizonytalan földrajzi helyzetű, épülő kolostor céljaira. A pacalárus kommunista. Nem hisz semmiféle megváltásban, csak abban, amit Moszkvából ígérnek. A pacalárus megkérdezi a kőművest: Ti hányan alusztok a szobában? – Nyolcan – mondta a kőműves nyugodtan. – Tudod, hány szoba van a Vatikánban? – kérdezte a pacalárus. De a boros most közbeszólt. Ezt mondta: - Tudod, hány szoba van a Kremlben? – Sok – mondta büszkén a pacalárus. – Tudod, hányan alusznak egy moszkvai szobában? – kérdezte most a félkarú halas.”
Márai Sándor nevét évtizedekig ki sem ejtették a kultúrpropagandisták, mert az általa képviselt polgári lét és emberi tartás ellentmondott a szocialista múltfelfogásnak, ezért hivatalosan nem létezhetett. Az 1980-as években már engedélyezték volna művei megjelenését, de ő megfogadta, hogy csak akkor járul hozzá a hazai kiadáshoz, ha a megszálló szovjet csapatok már elhagyták az országot, és újra szabad választást lehet tartani. 1989-ben halt meg, egy évvel az első demokratikus választás előtt. Gondolhatnánk, hogy ilyen háttérben a Népszavának nem lesz pofája Márairól baloldali portrét festeni, de ez csak azt mutatná, hogy nem nézünk szembe a létező baloldal cinikus gátlástalanságával.
A portréhamisítás itt olvasható: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=241695
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése