Hogyan ítélnél ebben az ügyben?
"A család kutyáját elütötték a házuk előtt. Hallották valahol, hogy a kutyahús finom, ezért feldarabolták a testet, megfőzték és megették vacsorára. Senki sem látta, hogy ezt tették."
Erkölcsi értelemben helyesen vagy helytelenül cselekedtek?
Végül is, az ő kutyájuk volt, azt csinálhatnak a holttestével, amit akarnak, nem? Ráadásul hatékony, környezetkímélő is a megoldás. Szemtanú nem volt, senkit sem botránkoztattak meg vele. Mi a kifogásod?
Jonathan Haidt pszichológus sok embernek elmesélte ezt a kitalált történetet, és a műveltebbek általában elismerték, hogy elsőre némi viszolygást éreztek, de jobban belegondolva nem találnak igazi észérvet ellene. A válaszadók nagy része szerint: "Szerintem ez undorító, el kellett volna temetniük a kutyát. De nem mondanám, hogy erkölcsileg helytelen volt megenni."
Mi a véleményed a következőről?
"Egy férfi minden héten vesz egy csirkét a szupermarketben. De mielőtt megfőzné, közösül vele. Ezután megfőzi, és megeszi. Senki sem látja, hogy ezt teszi."
Senkinek nem árt vele, az erőforrásokat is hatékonyan hasznosítja, itt azonban már erősebb a viszolygás. Az egész olyan lealacsonyítónak tűnik, de ha nyugati liberális vagy, akkor jó eséllyel elismered a férfi jogát arra, hogy tetszése szerint cselekedjen, feltéve, hogy ezzel nem árt senkinek. Ha nem nyugati liberális vagy, akkor valószínűleg úgy vélekedsz, hogy az eset erkölcsileg elítélendő, mert erkölcstelen egy döglött csirkével közösülni, függetlenül attól, hogy ez közvetlenül árt-e valakinek.
Nagyon nehéz megindokolni, pontosan miért helytelen. A legtöbb válaszadó hosszasan töpreng, gyermeteg ötletekkel áll elő, miszerint mi van, ha mégis látta a szomszéd... Ezek az ellenvetések sorra megcáfolhatók. A művelt válaszadónak nincs más lehetősége, mint vonakodva beadni a derekát. Az átlagos válaszadó kifogy az érvekből, megáll a tudomány, megáll az ész -- de ez nem változtat az erkölcsi álláspontján. Így viselkedik az emberiség döntő többsége.
Jonathan Haidt vizsgálataiból az derül ki, hogy az erkölcsi döntések ösztönösen, pontosabban intuitív alapon születnek, az észérveket csak utólag okoskodjuk ki hozzájuk, és az emberek többségét nem zavarja az észérvek hiánya, ettől nem változik meg a kiinduló álláspont.
Ez az elefánt és a rajta ülő hajtó közötti hasonlattal válik érhetővé. Az evolúció során belénk programozódott reakciók megfelelnek az elefántnak, az utólag kitalált érvek pedig a hajtó viselkedésének -- kivéve, hogy fordított a szereposztás. Nem a hajtó, hanem az elefánt irányít. A hajtó szerepe alkalmazkodni az elefánthoz, és megmagyarázni minden mozdulatát. Az elefánt intuitíve elmozdul egyik vagy másik irányba, a hajtó pedig azonnal kitalál egy magyarázatot, sőt a következő lépést is igyekszik előrejelezni, és indokkal ellátni. A hajtó nem az elefánt szolgája, hanem inkább a sajtófőnöke vagy ügyvédje. Igyekszik legjobb tudása szerint képviselni ügyfelét, de nagy ritkán azért képes nemet mondani. A lényegi változásnak azonban mindig az elefántból kell kiindulnia.
Ez a modell érvényteleníti a racionális emberfelfogást: a tudat nem irányít, hanem magyarázatokat gyárt az intuitív viselkedéshez. Haidt téveszmének nevezi a tudat mindenhatóságába vetett hitet. Ez rossz hír az elméletek elsőbbségét hirdetőknek, jó hír azoknak, akik a gyakorlatban szeretnék megérteni az emberek viselkedését. A tudományos eredmények ugyanis egybevágnak a mindennapi élettapasztalattal. Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése