A Descartes-modell használata

Korábban kifejtettem, hogy aki nem köti meg a Descartes-alkut, az nem állíthatja érvényesen, hogy rendezett világképpel rendelkezik, illetve hogy módszeresen gondolkodik. A Descartes-alku hátterében álló munkafeltevés távolról sem tökéletes, csak nincs nála jobb vagy érvényesebb munkafeltevés az énünk és az úgynevezett valóság közötti kapcsolat leírására. Ebben a félig filozófiai, félig meditációs posztban bemutatom, hogyan használható a Descartes-modell a mindennapokban.

Képzeld azt, hogy csukott szemmel ülsz a semmiben, és mivel úgy tűnik, gondolkodsz, feltételezed, hogy vagy. Tudatosítod a létedet.

Munkafeltételezésként elfogadod, hogy van külső valóság, és vannak embertársaid. Emlékszel az észleleteidre, és arra is, hogy sokkal valóságosabbak a gondolataidnál. Képzeletben járd be a külvilágot, emlékezz, milyen tapintani a tárgyakat, látni a színeket, érezni az illatokat, a nap melegét a bőrödön. Emlékezz, mennyivel szilárdabbak ezek az észleletek az álmaidnál vagy akár a mostani gondolataidnál.

Idézd fel embertársaidat: hogy néznek ki, hogyan mozognak, hogyan beszélnek veled. Gondolj a családtagjaidra vagy a hozzád közel állókra, éld át, milyen a társaságukban lenni, érezd az irántuk való szimpátiát, elevenítsd fel azt az élményt, amit a közelségük kelt benned. Tudatosítsd, mennyivel szilárdabban léteznek, mint az álmodban vagy a képzeletedben megjelenő emberek.

Gondolatban nyisd ki a szemed. A semmiben ülve nézed a külső valóságot és a többi embert. Kívülről látod őket, kivonultál, most nem vagy a világuk része. Szemlélő vagy, aki igyekszik megérteni amit lát és tapasztal. Képzeld el, hogy a külső valóság körül áttetsző burok van. Mindaz, amit látsz, egy léggömb tartalma. Rajtad kívül minden és mindenki ebben a léggömbben van Te a léggömbön kívül, a semmiben ülsz.

A léggömb be van kötve, egy zsinóron lóg, és ez a zsinór feléd halad, valahogyan össze van kötve azzal a ponttal, ahol most tartózkodsz. Ki szeretnéd deríteni, hogyan kapcsolódik hozzád. Nem közönséges madzag ez, hanem a Descartes-zsinór. Belenézhetsz, és rajta keresztül a léggömb belsejébe látsz. Ha akarod, a zsinóron át megközelítheted a valóságot, logikai konstrukciókat fedezhetsz fel benne. Ha akarod, kívülről láthatod, ahogy az áttetsző burok mindent és mindenkit betakar. Válts néhányszor nézőpontot, míg tudatosul benned, hogy ez két különböző nézete a valóságnak. Szokj hozzá az érzéshez, hogy a valóság így is, úgy is megközelíthető -- a semmiből, ahol ülsz.

A figyelmedet most fordítsd a zsinórra. Tőled indul, de nem tudod, pontosan honnan. Szeretnéd kideríteni, csakhogy nem látsz rá a lényeddel való csatlakozásra. Az első látható szakaszra ez van írva: gondolkodom, tehát vagyok. Felismered, hogy a semmiben ülve magad is egy gondolat vagy, és a zsinór ennek a gondolatnak a külsejéről indul. A csatlakozást nem tudod leírni, mert az is csak egy gondolat. Ha akarod, van, ha akarod, nincs. Gondolati síkon ennyi a kapcsolatod a valósággal. A kapcsolat léte rajtad múlik, akard hát, hogy legyen.

A zsinór első szakaszán ezt olvasod: gondolkodom, tehát vagyok. A második szakasz felirata: van külvilág, vannak emberek. A harmadik szakasz: a többi embernek is van valóságélménye, amelyet megoszt velem, és amely hasonlít az enyémre. A negyedik szakasz: együttműködünk a valóság megismerésében és alakításában. Ezzel logikai úton elérted a léggömb belsejét. Nézz körül, vedd szemügyre a logikai konstrukciók világát. Később bármikor visszatérhetsz ide, most azonban új feladat vár.

A zsinór mentén húzódj vissza a semmibe, a kiindulási pontodra. Nézd kívülről a léggömböt, érzékeld az áttetsző burkolatát. Most próbáld kikapcsolni ezt a képet. Képzeld azt, hogy a semmiben ülsz, és nem látsz semmit. Ez csak úgy megy, ha a semmit is egyfajta objektumként jeleníted meg, de akkor már nem semmit, hanem valamit látsz... Tudatosítsd, hogy képtelen vagy kikapcsolni a külvilágnak ezt a nézetét, ez a valóság számodra leállíthatatlan. Nem kell hozzá zsinór, mivel benne élsz, ez az alapértelmezett közeged. Erőd csak addig terjed, hogy hosszabb-rövidebb időre úgy tehetsz, mintha kívülről néznéd. Most is ezzel foglalkozol, a semmiben ülve.

A valósággal két párhuzamos kapcsolatod van: a kikapcsolhatatlan biológiai nézet, amelyben nem gondolkodsz, hanem érzékelsz, érzel és tudsz; valamint a gondolati nézet, amely logikai úton vezet a léggömb belsejébe, és kikapcsolható, sőt többnyire ki van kapcsolva, komoly agymunkával tudod csak működésbe hozni. Gondold végig, melyik nézet mire alkalmas. A biológiai közegben észlelsz, érzékelsz és cselekszel, és nincs más logikád, mint az evolúció évmilliárdjainak túlélési szabályzata. A logikai nézetben gondolkodsz, rendszerezel, elemzel és indokolsz -- csakhogy addigra már rég lezajlott a biológiai cselekvés, jobb híján utólag okoskodsz ki hozzá valami magyarázatot. Tudatosítsd, hogy ez utólagos önreflexió, nagy erőfeszítést igényel, sokkal lassabb, és inkább vágyelvű, mint tényalapú. Ráadásul legszilárdabbnak hitt gondolataid is kizárólag azon a zsinóron áthaladva alakulhatnak ki, amelyen át Descartes logikáját követve a valóságba jutottál. Ez az egyetlen tudati kapcsolatod a valósággal.

Embertársaid töredékének van csak végigvezetett zsinórja, és az sem feltétlenül egyezik meg a tiéddel. A többiek a zsinórnak egy-egy darabját szorongatják, nincs logikai átjárásuk a valóságba. Ők abban a biológiai valóságban élnek, amelyben a dzsungel törvényei uralkodnak, ezzel kapcsolatban kizárólag ötletszerű, logikátlan állításokra képesek. Többnyire igényük sincs a logikára, rosszabb esetben rendszernek képzelik az összefüggéstelen, ellentmondásos gondolattöredékeket.

Te rátaláltál a racionális gondolkodás keskeny ösvényére, amely azonban nem mindenható! Képzeld el, hogy a semmiben ülve nem egy, hanem sok-sok gondolati zsinór indul ki belőled, és mind egy-egy léggömbben végződik. Ezek alternatív logikai modellek a valóságról. Ahány világnézet, ahány jövőkép, annyi zsinór, annyi léggömb. Nézz körül, és vedd észre, hogy léggömbárus lettél, zsinórok sokaságát tartod. A logikával foglalkozó embertársaid szintén. A zsinórok egymás mellett haladnak, nem keresztezik egymást, nem érnek össze, nincs közöttük átjárás. Ahhoz, hogy valamiben megegyezz egy logikai zsinórokat tartó embertársaddal, részletesen le kell írnod a gondolati lépéseidet és következtetéseidet, a léggömb belső összefüggéseit, majd ezeket meg kell próbálnod összehangolni az övéivel. Ne csodálkozz, ha ritkán sikerül, minimális az esélyetek.

A zsinórdarabkákat gondolatnak vélő embertársaiddal látszatalkukat köthetsz, mert ők különböző ötletfoszlányokkal szaladgálnak, amelyek könnyebben bepasszíthatók a rendszeredbe. Csak mivel a foszlányok nem rendszerből valók, ennek logikailag kevés hasznát látjátok. Sebaj, fő a gyakorlat, az elméletben nem tökéletes látszatalku azért lehetővé teszi, hogy a logikai egyetértés illúziójával visszalépjetek a biológiai világba, és együttműködjetek biológiai célok érdekében. Így tartjátok fenn az emberiséget és a civilizációt.

Most, hogy ezt megértetted itt, a semmiben ülve, még egy lépés van hátra: próbáld magad felé húzni az egyik léggömböt. Valójában ugyanis nem a semmiben ülsz, hanem a zsinórodon át belehelyezkedsz egy, a világnézetednek megfelelő léggömbbe. Válaszd ki azt, amelyik a legösszefüggőbbnek tűnik, húzd lassan magad felé, és érezd, ahogy rád simul. Ne engedd el a zsinórt, azon át nézz körül benne, ellenőrizd, hogy egybevág-e a tapasztalataiddal, a jövőképeddel, nincsenek-e benne olyan ellentmondások, amelyek kipukkaszthatják. Ha következetlenségbe ütközöl, próbálkozz másik léggömbbel, míg meg nem találod a számodra megfelelőt. Figyeld meg, hogy hiába kerültél a léggömb belsejébe, továbbra is csak a zsinór mentén haladva tehetsz róla racionális állításokat. Amint elengeded a zsinórt, logikailag összefüggéstelenné és érvénytelenné válsz.

Bár a logikai modelled rávetül a biológiai valóságra, sőt néha egybeolvadni látszik vele, mégis csak egy vékony zsinóron lógó önálló réteg. Tudatosítsd a két réteg különbözőségét. A biológiai valóság kikapcsolhatatlan, több érzékszerveden keresztül van jelen, de semmi racionálisat nem tudsz róla mondani. A logikai valóságot neked kell a racionalitás zsinórja mentén megközelítened, hogy összefüggő, ellentmondásmentes állításokat tehess róla, amelyek azután annyit érnek, amennyire sikerül őket összekapcsolnod a biológiai valóság elemeivel. A biológiai valóság célja a túlélés, és nem az, hogy gondolkodj. Agyi adottság, hogy gondolkodhatsz, amennyiben akarsz, és amennyiben teljesíted a racionalitás követelményeit. A gondolkodás célja pedig, hogy a többi emberrel együttműködve jobban boldogulj a biológiai valósággal.

A semmiből az összetett valóságba visszatérve ne feledkezz meg a Descartes-zsinórról, és igyekezz olyan racionális modellt alkotni, amely téged és másokat is boldogabbá tesz a közös biológiai valóságban.