El szabad hinnem? Muszáj elhinnem?

Valószínűleg tapasztaltad már, hogy egyszerűnek tűnő kérdésekben is a legkülönbözőbb álláspontok alakulnak ki, és minden érv, minden tény hatástalan marad, a nézetek nem közelednek egymáshoz. A magyarázat az emberi agy működésében rejlik.

Jonathan Haidt The Rightious Mind című könyve az "el szabad hinnem? -- muszáj elhinnem?" ellentétpárral írja le az álláspontot védő agyi mechanizmust. A kérdésfeltevés anomáliát kódol, elhinni ugyanis bármit lehet, de semmit sem muszáj.

Ha a támogatott álláspontról van szó, az agy azt kérdezi: el szabad hinnem? Az első hihető információfoszlányra vár, közben figyelmen kívül hagy minden cáfoló információt. Arra készül, hogy így is, úgy is elhiggye, amit akar. Ráugrik az első alkalmas adatra, és csak azzal törődik. Meggyőzhetetlen, mivel aránytalanul súlyozza a számára fontos részleteket.

Ha az ellenzett álláspontról van szó, az agy azt kérdezi: muszáj elhinnem? Az első cáfoló információfoszlányra vár, közben figyelmen kívül hagy minden támogató információt. Arra készül, hogy így se, úgy se higgye el, amit nem akar. Kirohan az első kiskapun, és mással nem törődik. Meggyőzhetetlen, mivel óriásira nagyítja azt, ami neki fontos, és törpére zsugorítja az ellenérveket.

Ily módon mindenki azt hisz, amit akar, és össze is tudja hozzá ollózni a (neki) megfelelő információkat. Ez egy érzelmi folyamat, és kisebb-nagyobb mértékben mindannyiunkra jellemző. Természetesen evolúciós háttere van: törzsekben és érzelmi alapon összetartó csoportokban élő emberek leszármazottai vagyunk. Egy-egy csoport többek között a meggyőződéseivel különbözteti meg magát más csoportoktól. Ebből következik, hogy csoporton belül nagy fokú véleményazonosság uralkodik, amely egyben a csoport iránti hűség fokmérője, a logika másodlagos. Már régóta nem törzsekben élünk, de például pártok és szavazótáborok formájában ösztönösen újrateremtjük ezeket az érzelmi alapon összetartó csoportokat.

Ha egy társadalomban két domináns politikai tábor alakul ki, az megfelel két, azonos kultúrán belüli törzsnek. Ha a törzseken belüli lojalitás és a törzsek közötti vetélkedés sokkal fontosabbá válik a józan észnél, akkor jóléti válság alakul ki, a társadalom tagjainak előbb-utóbb el kell dönteniük, hogy azonos kultúrának vagy két különböző kultúrának tartják-e magukat, és hogy képesek-e, akarnak-e együtt élni.