Egy 30 egyetemistával végzett erkölcspszichológiai kísérletben 2 dollárt ajánlottak a résztvevőknek, ha aláírnak egy papírt, hogy eladják a lelküket, és az haláluk után a kísérletvezetőé lesz. A lap alján az is szerepelt, hogy csak pszichológiai kísérletről van szó, a fenti nyilatkozat semmiféle jogi kötelezettséget nem hoz létre. A kísérletvezető elmondta, hogy ha ennek ellenére aggódnak, aláírás után nyugodtan összetéphetik a lapot.
A résztvevők mindössze 23%-a írta alá a nyilatkozatot, majd rábeszélésre további 17%. A megkérdezettek 60%-a nem adta el a lelkét. Amikor a kísérletvezető az okot firtatta, nem igazán találtak indokot. A legtöbben a döntés szabadságára hivatkoztak, azaz nem, mert... csak. Néhányan elmondták, hogy bár ateisták, mégsem éreznék helyesnek, ha aláírnák a nyilatkozatot.
Mit bizonyít ez? Elsőként, hogy az ember nem teljesen haszonelven működik. Másodszor, hogy az ateisták esze és lelke nincs azonos állásponton. Harmadszor, hogy a legtöbb ember érzelmi alapon dönt, és ez alól az ésszerű gondolkodásra hivatkozók sem kivételek. Vajon hogy alakult volna az arány, ha nem csak mindenre nyitott egyetemistákat kérdeznek meg, jelentős összeget ígérnek, és az aláírt nyilatkozatot nem lehet összetépni, hanem közjegyzői letétbe kerül?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése