Ha igaz, hogy vannak erősen előítéletes emberek, kevésbé vagy alig előítéletesek, és léteznek gyakorlatilag előítéletmentesek is, továbbá ha az előítéleteket rossznak tekintjük, akkor megrajzolhatunk egy kívánatos fejlődési ívet az erős előítélettől az előítéletmentesség felé, és irányadó normává tehetjük.
Ehhez négy állítást kell bizonyítanunk: 1. az előítélet valóban rossz; 2. az előítéletek oktatással-neveléssel csökkennek, azaz minél többet tudsz, minél fejlettebb a személyiséged, annál kevésbé vagy előítéletes; 3. a gyakorlatilag előítéletmentes ember sikeresebb, boldogabb, kiegyensúlyozottabb, mint az előítéletes; 4. a gyakorlatilag előítéletmentes közösség sikeresebb, boldogabb, kiegyensúlyozottabb egy előítéletes közösségnél. Ha a négy feltétel közül akár csak az egyik nem teljesül, borul az elképzelés.
Ezzel szembeállítható egy alternatív modell, miszerint vannak erősen és közepesen előítéletes emberek, és vannak kórosan előítéletesek, akik mentesnek hiszik magukat, és a mentesség téveszméjével ostromolják embertársaikat. A közepes előítéletesség alatt fordulópont jön, amelyen veszélyes és nem kívánatos túlmenni, az irányadó norma az egyensúlykeresés.
Ehhez szintén négy állítást kell bizonyítanunk: 1. az előítélet nem rossz; 2. az előítélet csak az egyensúlyi pontig csökkenthető oktatással-neveléssel; 3. a magát az egyensúlyi állapotnál előítéletmentesebbnek vélő ember téveszmés és frusztrált; 4. az egyensúlyi szinten előítéletes közösség boldogabb mind az erősen előítéletesnél, mind a téveszmésnél. Ha a négy feltétel közül akár csak az egyik nem teljesül, borul a modell, és az előítéletek kérdését kénytelenek vagyunk további vizsgálat tárgyává tenni.
Mielőtt a szakirodalomhoz fordulnánk (Jonathan Haidt: The Rightious Mind), gondolatban gyűjtsük össze a környezetünkben az előítéletek ellen harcoló személyeket, és fontoljuk meg, milyen mértékben mentesek az előítéletektől. Vajon az motiválja őket, hogy boldogok a maguk alacsonynak tartott előítélet-szintjével, és módszerüket terjesztve szeretnének másokat is boldoggá tenni, vagy a frusztráltság hajtja őket, mert előítéletesen gondolkodnak az előítéletekről, és saját hibáikat ostorozzák embertársaikban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése