Mitől van annyi szenvedés, annyi rossz a világban? Hogy engedheti meg mindezt Isten? Ezek a kérdések természetesek, de ellentmondanak a lehető legjobb, legigazságosabb istenképnek, kimondva-kimondatlanul egy igazságtalan istent szólítanak meg. Ilyen isten pedig vagy nincs, vagy célszerűtlen, hogy legyen, és szükségképpen igényel maga fölé egy lehető legjobb, legigazságosabb, az emberiségnek a lehető legjobbat akaró Istent. Más szemszögből, a lehető legjobb, legigazságosabb, az emberiségnek a lehető legjobbat akaró Isten vagy létezik, vagy célszerű, hogy létezzen, és ez az állítás semmilyen más istenképre nem érvényes.
Ha tehát abból indulunk ki, hogy Isten a lehető legjobb, legigazságosabb, és a lehető legjobbat akarja az emberiségnek, akkor a válasz úgy hangzik, hogy a szenvedést, a rosszat nem Isten okozza, hanem a szabad akaratunk, és Isten mindössze a szabad akaratot engedi meg, a további panaszaink ebből következnek.
A "rossz" első megközelítésben az életritmusunkból adódik, hiszen aki nem éhes, annak nem fog ízleni az étel, aki soha nem boldogtalan, az nem tudja, mi a boldogság. Popfilozófiai megfogalmazásban: "Hogy lásd, egy napod mennyit ér, néha látnod kell, az élet hogyan fogy el." (Sztevanovity Dusán: A szerelemnek múlnia kell) Ezek szerint nem kell ahhoz teológusnak lenni, hogy a "rossz" fogalmát a "jó" mellé állítva felfedezzük a kettő közötti szükségszerű kapcsolatot. A "rossz"-nak ez a típusa azon az áron kerülhető el, hogy lemondunk a "jó"-ról (lásd Buddha és a sztoikusok ide vágó eszmefuttatásait), ám a legtöbb ember nem szeretne ilyen árat fizetni.
A "rossz" második nekifutásra az Isten szabályaitól való eltérésből következik. Mivel Isten a lehető legjobb, legigazságosabb, és a lehető legjobbat akarja az emberiségnek, olyan világot teremtett, amely a szabályait betartva a lehető legjobb és legigazságosabb az egész emberiség számára. A szabad akarat lehetővé teszi az embernek, hogy önként kövesse ezeket a szabályokat, ezáltal ideális állapotban tartsa a világot. Ám a szabad akarat azt is lehetővé teszi, hogy eltérjen Isten szabályaitól, és ezzel rontsa a világ állapotát. Ha alaposan körülnézünk, azt látjuk, hogy sok-sok ember rongálja manapság a világot, boldogtalanná téve nem csak az áldozatait, hanem áttételesen magát és a szeretteit is. Isten szabályainak önkéntes betartásával mindez a "rossz" elkerülhető. A "rossz"-nak ez a típusa a szabad akarat feladásával is elkerülhető lenne, de a döntési szabadságunkról lemondva elveszítenénk embervoltunk egyik legfontosabb jellemzőjét.
A "miért van annyi rossz a világban, és hogy engedheti ezt meg Isten?" kérdést feltevők valahogy úgy képzelik el az ideális világot, hogy minden legyen egyfolytában jó, rossz soha, valamint folyton eltérhessünk Isten szabályaitól, és ez mindig semleges vagy pozitív következménnyel járjon. Ésszerűen megfontolva a felvetést, a világ nem kerülhet ilyen állapotba, mert ilyen állapot nem létezik, és ezzel a lelke mélyén a legtöbb ember tisztában van.
A "rossz" evolúciós értelemben a kontraproduktív (káros), illetve a maladaptív (helyzethez nem illő) magatartás következménye és ellenösztönzője. A fogfájás például nem kitolás az egyénnel, hanem a fogak elhanyagolása ellen ösztönöz, ezáltal hasznos mind az egyén, mind a faj számára. A "szenvedés" arra késztet, hogy evolúciós értelemben produktívan és adaptívan viselkedve törekedjünk a boldogságra, ezáltal a folyamat nyertesei legyünk. A lehető legjobb, legigazságosabb, és az emberiségnek a lehető legjobbat akaró Isten pontosan ugyanezt várja tőlünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése