2014. szeptember 23., kedd

Sikerkalauz keresztényeknek 4. fejezet

Mitől működnek a törvények? Mi az emberi jogok alapja? Hogyan lesz sok-sok egyénből sikeres közösség? Miért tudják épp a keresztények erről a legtöbbet? Nem jogi fejtegetésre készülök, ez egy rövid fejezet lesz.

A törvényeket tekinthetjük egyfelől a magánerkölcs írott változatainak, másfelől a közösség rendfenntartó szabályzatának. Egyik megközelítés sem mond eleget a törvényekről. A magánerkölcs a családban érzelmileg belénk nevelt, eléggé képlékeny szabályrendszer, és a törvények a szabályok töredékét sem tartalmazzák. (Hol szerepel olyan a Btk-ban, hogy ne öltsünk nyelvet egymásra? Vagy a Ptk-ban, hogy ne fújjuk egymás orra alá a cigarettafüstöt? Vagy hogy egy társasház előtti nyilvános parkolóban ne álljunk mások "saját" parkolóhelyére? Pedig ilyen szabályok léteznek, még ha nincsenek is leírva.) Másfelől, a közösség rendfenntartása érdekében előírhatnánk, hogy soha senkinek nem szabad tüntetnie vagy sztrájkolnia. Szerencsére nem írjuk elő, mert fontos jog a gyülekezési szabadság. Viszont előírjuk, hogy például a rendőrök és a tűzoltók nem tüntethetnek, nem sztrájkolhatnak. Az esetükben már nem fontos jog a gyülekezési szabadság? De igen, csak fontosabb az általuk szolgáltak biztonsághoz való joga. Szóval a jogok mindenkinek járnak, ám egyeseknek nem jutnak, és ez így rendben van? Az egyéni, közösségi és az össztársadalmi szempontok többször is ütköznek egymással, de mivel megszoktuk a gondolati rendezetlenséget, fel sem tűnik.

Többször hallottam közéleti műsorban azt az érvet, hogy a magánembernek nincs más dolga, mint betartani a törvényeket, ezen túl senkinek semmi köze az életéhez. Ha a törvények leírnák a társadalmi együttélés összes íratlan szabályát, akkor ez így is lenne, csakhogy a törvények messze nem írják le az együttéléshez szükséges szabályokat. Azok nagy többsége a családból, az óvodából és iskolából hozott íratlan elvárás. Az egyén betarthatja úgy az összes törvényt, hogy közben elviselhetetlen a környezete számára, pl. reggel 6:01-től este 9:59-ig bömböltetheti az előírt 69 decibellel a kedvenc számait. Senkinek semmi köze hozzá? Biztos ez?

Szerencsére ritkán szembesülünk a törvények elégtelenségével, de akkor általában megoldhatatlan helyzetek alakulnak ki. Ha a törvény emberi megegyezés kérdése, és a megegyezést tiszteletben kell tartani, akkor milyen alapon mondhatnánk egy diktatúra törvényeiről, hogy nem érvényesek? Ha a törvénymódosítás egyetlen útja az lenne, hogy javaslatot teszünk, megvárjuk, míg elfogadják, addig pedig az érvényben lévő szabályokhoz tartjuk magunkat, akkor a történelemben egyetlen jelentős társadalmi változás sem következhetett volna be. Friss példa: megbukik az ukrán elnök, mert tüntetők követelik a lemondását. Ideiglenes parlamentet alakítanak, amely új törvényeket hoz. A bukott elnök ezeket érvénytelennek tartja. Formailag neki van igaza! Tartalmilag viszont tudjuk és értjük, hogy a tüntetőknek. Ezek szerint a jog a stabil helyzetek szabályozására alkalmas, instabilitás esetén a törvények automatikusan hatályukat vesztik, az újrastabilizálódó helyzetben pedig új törvények alakulnak ki, amelyek attól kezdve irányadóak - a következő instabilitásig. Következésképp a jogászkodó (papíralapú) érvelések is csak stabil, a többség által elfogadott helyzetben működnek.

Milyen alapon mondhatjuk jogellenesnek vagy érvénytelennek a törvényeket? Csakis olyan alapon, hogy létezik egyéni és közösségi igazságérzet, amely részletesebb és pontosabb, mint a törvénykönyvek. A jó törvénykönyv az egyéni és közösségi igazságérzet egy kis szeletét igyekszik hűen tükrözni, mert ha erős az eltérés, a törvényeket nem fogják betartani. Hosszú távon a nehezen megfogható, mégis valahogyan összekombinálódó kollektív igazságérzet az irányadó. A sikeres társadalmak kollektív igazságérzete Jézus tanítását tükrözi.

Csakhogy belső igazságérzetre hivatkozva a bűnözők is mondhatják, hogy az ellenük felhasznált törvények igazságtalanok és érvénytelenek. Mondják is, egymás között. Ha egy önálló köztársaságot hoznának létre, akkor a saját igazságérzetüknek megfelelő törvényeket alkotnának. Ám egy ilyen társadalom nem lenne fenntartható. Ahol bárki bárkitől elvehet bármit, ott csak az erősnek van joga, márpedig a jog a gyengék és a közösség védelmében jött létre. A fenntarthatóság a bűnözőkből létrejött társadalmat is ahhoz hasonló jogszabályok elfogadására kényszerítené, amelyek ellen eredetileg lázadtak. Jó példa erre Ausztrália, egykori brit büntetőkolóniából hagyományos állammá vált, teljesen szokványos törvényekkel. Ez a folyamat jelzi, hogy a "tisztességesek" és a "bűnözők" egymással ütköző igazságérzete dolgában a gyakorlati siker dönt: a tisztességesekből magukra maradva nem lesz bűnöző, a bűnözőkből magukra maradva viszont tisztességes ember lesz, erre kényszeríti őket az együttélés.

Amikor egyénként azzal érvelünk, hogy a törvényeket betartjuk, senki ne szóljon bele az életünkbe, és elvárjuk a jogaink érvényesülését, valamint a társadalmi boldogságot, valami nagyon nem stimmel ebben az érvelésben, és jogi alapon nem tudjuk megmondani, hogy pontosan mi lenne az. Jogilag, formailag rendben van. Józan észt használva világos, hogy épp a józan ész maradt ki belőle. A közösség szempontjaira mereven lezáró egyénekből nem lesz boldog közösség, és egy nem boldog közösségben nem érvényesülnek a merev egyének által elvárt jogok.

Közismert emberi jog az élethez, a tulajdonhoz, a boldogság kereséséhez, a tisztességes bírósági eljáráshoz, valamint a szólás- és gyülekezési szabadsághoz fűződő. Mindezek alapja az ember túlélési és gyűjtögetési, valamint szabadság utáni vágya. Ám mi az említett jogok végső alapja? Nincs végső szilárd alapjuk. Ezeket a jogokat a sikeres keresztény társadalmak biztosítják a tagjaiknak, a jóléti lehetőségeiken és az ésszerűség határain belül. Mi a helyzet az olyan "másod- és harmadgenerációs" emberi jogokkal, mint a szép környezethez, jó oktatáshoz, tiszta ivóvízhez és egészségügyi ellátáshoz vagy a kulturális élményekhez való jutás joga? Ezeknek még az alapjogoknál is ingatagabb az alapjuk. Az emberi jogokra való hivatkozás olyan, mint amikor egy madár felborzolja a tollát, hogy nagyobbnak és félelmetesebbnek látsszék. Emberi jogokat követelve az egyén csak annyit mond, hogy nagyon szeretné, kellemesnek találná, ha a helyzet a kívánsága szerint alakulna. Ám ehhez sikeres társadalom kell, a társadalmi sikernek pedig elengedhetetlen feltétele a keresztény többségű, jólétben élő közösség.

Ez világméretekben is így van, illetve így lesz, ha az emberiség többsége kereszténnyé válik. Mi jelenleg a nemzetközi jog alapja? A sakk nevű játék "fekszik-nyugszik" szabálya, vagyis hogy a már letett bábut nem lehet máshová tenni. Alapvetően mindig az erősebbnek lesz igaza, de addig lehetőleg minden maradjon változatlan, a korábbi konfliktusok végén kialakult status quo szerint. Ez egy teljesen kusza, ellentmondásos rendszer, nem csoda, hogy a nemzetközi helyzet szintén az.

Honnan tudhatjuk, hogy épp a keresztény többségű, jólétben élő közösség az emberi jogok érvényesülésének előfeltétele? Onnan, hogy ma kizárólag ilyen társadalmak törődnek az emberi jogokkal. Tekinthetjük ezt véletlennek is, de különös véletlen az olyan, amely alól nem találunk meggyőző kivételt. A véletlennek ezt a típusát szabálynak szoktuk nevezni.

Mi a kereszténység egyedülálló előnye más világnézetekhez képest? Mit tanított Jézus, a zsidó Messiás, amit más nem? A tíz parancsolat lényegét senki más nem foglalta össze abban a két parancsban, hogy "szeresd Istent teljes erőddel, teljes szíveddel, teljes elméddel, és szeresd embertársadat, mint önmagadat". Senki más nem hirdetett pozitív gondolkodást, egyetemes nyitottságot, általános egyenjogúságot, szimmetrikus etikát és azonos mércét. Senki más nem fogalmazott úgy, hogy Isten maga a szeretet. Egyetlen más vallás Istene sem a lehető legjobb, legigazságosabb, aki a lehető legjobbat akarja az emberiségnek. Csak a kereszténység rendelkezik ezzel az istenképpel. (A többi társadalom megrekedt egy Messiás előtti állapotban, annak minden hátrányával.) A fenti szempontok együttese magyarázza, hogy miért épp a keresztény többségű társadalmakban érvényesülnek az emberi jogok.

Keresztényként a világ legjobb istenképére és erkölcsi szabályzatára támaszkodhatunk, ez a siker titka. Tegyük a rendszerszintű sikeralapot a személyes és közösségi sikerünk kulcsává. A következő fejezetekben ezt értelmezem az élet különböző területeire.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése