Egyéni siker
Sikeresnek lenni nem lehetőség, hanem kötelező. Jézus előírta a személyes sikert, Isten dicsőségére. A talentumok története szerint mindenki adottságokat kapott, köteles azokból a legtöbbet kihozni. Egy talentum kb. 26 kiló ezüst volt, és aki félelmében elásta, az rosszul cselekedett - mondja Jézus -, mert a pénzváltóknak kellett volna adnia. Azaz nincs külön keresztény módszer az érvényesülésre, a keresztény ember világi módon köteles kibontakoztatni a tehetségét. A szokásos módon, de nem a szokásos céllal. A sikertelen keresztény túlvilági büntetésre számíthat, minimum megrovásban fog részesülni, amiért nem ragyogtatta fel Isten dicsőségét a személyén keresztül, így nem vált követendő példává mások számára.
A világban körülnézve azt látjuk, hogy a sikerhez nem árt jó családba születni, jó iskolákba járni, szorgalmasan tanulni, kreatívan gondolkodni, kitartóan és jó minőségben dolgozni, és rendelkezni azzal a rejtélyes "sikertényezővel", amelyet angolul X-factornak, franciául un certain je-ne-sais-quoi-nak, "a bizonyos nemtudommi"-nek neveznek.
Nem keresztény értelemben mi a jó család? A jómódú család, ahol van pénz külön órákra, és van idő egyéni tehetséggondozásra. Ezzel szemben milyen a keresztény jó család? Pont ilyen. Legalábbis addig, amíg a közösségi oktatásnak nem része az egyéni tehetséggondozás. Addig saját zsebből kell finanszírozni a külön foglalkozásokat.
Nem keresztény értelemben milyen a jó iskola? Ahová csak gyors felfogásúak járnak, akik rövid idő alatt sokat képesek tanulni. Ezzel szemben milyen a keresztény jó iskola? Pont ilyen. Soha nem lesz olyan módszer, amellyel a gyorsak és a lényegesen lassabb felfogásúak egyszerre haladhatnak a siker felé. Az iskolai esélyegyenlőség képmutató hazugság. A futóedzésen meg szokás várni a lassabbakat? Nem, hanem ők annyival később futnak be a célba, amennyivel lassabbak. Mi történne, ha a jó futókat arra köteleznénk, hogy a lassúak miatt lötyögjenek a pályán? Nem éreznék jól magukat, nem fejlődhetnének megfelelően, és versenyképtelenné válnának. Miközben világos, hogy a lassúak sosem fognak indulni a futóversenyen, mert esélytelenek, azaz csak hátulról nyerhetnék meg. A lelke mélyén ezzel mindenki tisztában van, így miközben esélyegyenlőséget próbálunk hazudni az iskolában, büntetünk iskolákat amiért megpróbálják a gyors eszűeket a lassúaktól elkülönítve fejleszteni, a sikertudatos családok csendben elitiskolákba járatják a gyerekeiket, mert tisztában vannak vele, hogy ez a siker egyik kulcstényezője.
Igazságtalan lenne, netán keresztényietlen, ha minden iskolából elitiskolát csinálnánk? Ha a mostani elitiskolákat másolnánk le, akkor igen, mivel jelenleg az élethez szükséges készségeknek csak egy töredékét oktatjuk és jutalmazzuk az iskolai környezetben. Miközben tudjuk, hogy amilyen jól forog egyesek esze a matematikában, a nyelvek és/vagy az irodalom tanulásában, olyan ügyesen forog mások keze-lába a gyakorlati feladatokban, a testnevelésben, a táncban. Amilyen gyorsan megjegyzi az egyik gyerek a biológiai anyagot, olyan gyorsan jegyzi meg egy másik a bonyolult dallamokat. Mivel a kézügyesség, a sporttehetség, a táncmozgás és a szép énekhang alulértékelt, az ilyen tehetséggel megáldott gyerekek csak ritkán érzik elismertnek magukat. Ha az oktatás kiegyensúlyozott rendszerben folyik, akkor a jó matekos szembesül vele, hogy botfülű, a nyelvtehetség hogy nem tud táncolni, a biológiazseni hogy gyenge a kézügyessége. A képességek egyenetlenül, de igazságosan oszlanak el, mindenkinek megfelelő esélyt adnak arra, hogy boldogan, kiteljesedetten és sikeresen élje az életét. Keresztényként ezt a kibontakozást és boldogulást kell elősegítenünk.
Igazságosabb iskolarendszer lenne az olyan, amely az életben várható siker szempontjai szerint értékel. Például az, aki szerény eredményekkel, de kitartóan küszködik a matekkal, az dicséretet érdemel, mert a kitartás sokkal fontosabb sikertényező, mint a konkrét matektudás (a tanultak tizedét sem kell használni az életben). Aki a gyakorlati foglalkozáson (politechnika órán) jól teljesít, az várhatóan többet fog keresni, mint aki kívülről fújja József Attila műveit. Ezek a képességek ritkán esnek egybe, ma jelentősen túlértékelt az értelmiségipalánta, és ugyanilyen mértékben alulértékelt az ügyes kezű mesterjelölt. Nem az értékrend megfordítását, hanem az árnyalását szorgalmazom, hogy a sikeres zöldséges ne ezt nyilatkozza később: "az iskolában rossz tanuló voltam, de az életben aztán valahogy boldogultam". Az iskolarendszer ne legyen ilyen szinten vak arra, hogy mi kell az életben való boldoguláshoz. A jó iskola vegye észre minden gyerekben azt az értéket és dicsérendő szempontot, amelyet kiteljesítve sikeres lehet.
Természetesen az iskolarendszer ma olyan, amilyen, ebből kell kiindulni. A keresztény gyerekeknek a mai jó iskolákba kell járniuk ahhoz, hogy felnőve igazságosabbá tehessék a rendszer egészét.
A tanulmányainkat elvégezve törekedjünk kiemelkedő munkára. Dolgozzunk úgy, ahogy mások nem tudnak, vagy nem szoktak. Például lelkesen, bértől függetlenül. A magunknak diktált színvonal önbeteljesítő jóslat. Aki jól dolgozik, hosszú távon jól fog keresni. Más szóval, ne a munkád színvonalát igazítsd a fizetésedhez, hanem olyan színvonalon dolgozz, amilyen színvonalon hosszú távon keresni szeretnél. Rossz ötlet kis pénzért kis munkát felmutatni, mert lelassítja a személyes fejlődést. Sokkal jobb ötlet nagy munkát felmutatni, és ezáltal fokozatosan elérni a nagy fizetést.
Persze aki annyira jó, annyira színvonalas, az miért kevesli a fizetését ahelyett, hogy magának dolgozna? Alapítson saját vállalkozást, ebben a formában juttassa érvényre Jézus tanítását.
Ez társadalmi szinten is érvényes. Ha nem nő a GDP, nincs miből többet fizetni. A helyzet persze bonyolultabb, mert valójában nem a bruttó hazai termék (Gross Domestic Product) a lényeg, hanem a megtermelt javak értéke alapján a hazai zsebekben maradó nettó jövedelem (Net Domestic Income, NDI). Ezt ma senki sem méri, csak következtetni lehet rá a többi mutatószám alakulásából. Ha nem nő a hazai zsebekben maradó nettó jövedelem (NDI), akkor nincs miből fizetést emelni. Kivonulhat az egész ország az utcára, és tiltakozhat napestig, ettől csak csökken az NDI, és a következő körben fizetéscsökkenés várható.
Nem okos gondolat azzal jönni, hogy a piszok vállalkozó lenyúlja a hasznot, és éhbérrel fizeti ki a dolgozókat. Minden gazdaságban némi nehézséget okoz vállalkozást indítani. Ez kockázatvállalással és kitartással jár. A vállalkozó plusz jövedelemért kockáztat. Minél mostohább a vállalkozások helyzete, annál keményebb és öntudatosabb emberek vállalkoznak, és a haszon annál nagyobb részét tartják meg maguknak. Ahol könnyű vállalkozni, és sokan is vállalkoznak, ott az alkalmazott a haszon nagyobb részét kapja meg fizetésként. Ha a fizetésével elégedetlen alkalmazott egyszerűen vállalkozó lesz, a haszonmegosztás egyre igazságosabbá válik, így a probléma önmagát oldja meg.
A jövedelmek növelésének egyetlen jó módja a nettó hazai jövedelem szintjének fokozása. Minél értékesebb javakat állítunk elő, és minél nagyobb hazai részvétellel, illetve hazai haszonnal, annál nagyobb lesz a felosztható torta, annál jobban nőnek a hazai bérek, fizetések. Utcára vonulni tehát olyan követelésekkel célszerű, hogy a kormány több hazai vállalkozónak adjon lehetőséget, több világszínvonalú termék fejlesztését és gyártását segítse elő, mert ettől emelkedik az életszínvonal.
Ne feledjük, hogy az egyéni siker fontos összetevője a jövedelem, de a valódi siker egyensúlyi állapot. Mi között? A munka és a családi élet között. Nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk. Tóbiás, a tejesember szerint: "...szegénynek lenni nem szégyen - de nem is nagy tisztesség". Másrészt érdemes azért sokat keresni, feláldozva a szabad időt és az egészséget, hogy nyugdíjasként gyógykezeltethessük magunkat a félre tett pénzből? Egy ilyen a konstrukcióban a kiemelt jövedelem részben megoldja azokat a problémákat, amelyek a kiemelt jövedelemre törekvés nélkül nem jöttek volna létre. Vicces, ha belegondolunk. Ezért fontos összeszedetten, hosszú távon gondolkodni, és egyensúlyra törekedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése