A gyermeknevelés nehéz feladat, de az elve egyszerű, a Jézus által tanított egységes mérce: úgy neveld a gyerekeidet, ahogy szeretnéd, hogy ők neveljék a sajátjaikat (az unokáidat). Ehhez alaposan meg kell fontolnod, hogy mikor mit hogyan teszel. Sajnos inkább ellenpéldákat lehet látni: a nagymama rácsodálkozik, hogy a lánya milyen "rosszul" neveli az unokáit, a lány pedig azt állítja, hogy ő is ilyen nevelésben részesült. Vagy az ellenkezőjében, és dacból csinálja épp fordítva, mert ahogy őt nevelték, azt nem tartotta követendő mintának.
Ha az ember igyekszik úgy nevelni a gyerekeit, ahogy szeretné, hogy ők neveljék a gyerekeiket, akkor nem választ radikális módszert, de nem is hagy rá mindent a gyerekekre. A szeretet és a szigor egyensúlya lenne az ideális, ám ez személyiségfüggő. Egyrészt függ a szülő személyiségétől, másrészt függ az adott gyerekétől. Egy tekintélytisztelő gyereket másképp kell nevelni, mint egy lázadó típust. Ez nyilvánvaló, mégis kevesekben tudatosul, mivel a saját személyiségük akadályozza a tisztán látást. A tekintélytisztelő szülő gyakran behódol a lázadó gyerekének, a lázadó szülő gyakran túl szigorú a tekintélytisztelő gyerekével. A jó neveléshez önismeretre és a gyerekek külön-külön egyéniségének ismeretére is szükség van. Nem jó ötlet egyformán nevelni a különböző személyiségű gyerekeket, de így megfelelni a következetesség és igazságosság szempontjainak. Az efféle elvárásoknak csak a tudatos szülő képes nagyjából megfelelni.
Az emberiség nagyjából fele-fele arányban tekintélytisztelő, illetve tekintélyt elutasító. Hasonló arányban befelé vagy kifelé forduló. Nagy valószínűséggel minden családban megtalálható minden típus, és másféle nevelést igényel. Nem szabad a gyerekeket mechanikusan egyformán nevelni. Ne a módszer, hanem az elvárt eredmény hasonlítson: a jól felnevelt fiatal felnőtt legyen tisztában a benne rejlő lehetőségekkel, és rendelkezzen megfelelő kitartással a lehetőségek kihasználásához. Egy kifelé forduló gyereket ennek érdekében némi befelé fordulásra is meg kell tanítani, és fordítva. A tekintélyt elfogadó személyiséget egy kis lázadásra is képessé kell tenni, és fordítva. A távol-keleti kultúrákban az ellentétek egységét jin-jang formájában ábrázolják, a keresztény nevelés célja az ellentétek ilyen harmonikus egyensúlya a fiatal felnőtt személyiségében.
Ha az evangélium megismertetése közben így neveljük a gyerekeinket, nem félünk majd felnőttkorban elengedni a kezüket, mert mindent átadtunk nekik, amit érdemes volt átadni. A többi már rajtuk múlik. A nevelés sikerét kívülről és utólag szokták minősíteni, az ítélet ellen nincs fellebbezési lehetőség. Ha az unokádat neked tetsző módon nevelik, akkor jó munkát végeztél.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése