Sikerkalauz keresztényeknek 1/a. fejezet, folytatás

Ott hagytuk abba, hogy Jézus megszünteti a judaista kiválasztottságot, és bevezeti az egyetemes meghívottságot. A Messiás meritokráciát hirdetett, egy olyan társadalmat, amelyben nem a születés, hanem az érdem határozza meg az egyén helyét. E társadalom alapjait azonban csakis judaisták segítségével akarta lerakni.

Az Evangéliumokat olvasva könnyen elfelejtjük, hogy a judaizmuson kívül egyetlen világnézetben sem volt Messiás, és hogy Jézus kizárólag judaistákat tanított, a földi küldetése kizárólag Izrael házához szólt. Tanító körútja során minden izraelita értesült a messiási végidők elérkeztéről, de csak egy kisebbség fogadta el őt Messiásnak. (Szinte minden évben fellépett egy új messiásjelölt, így a végidők meghirdetése a judaisták számára nem volt újdonság, némileg fásultan fogadták.) Jézus projektjének pontos terve nem ismert, arra következtethetünk, hogy az első körben megadta a népének az esélyt, hogy aki méltó, csatlakozzon hozzá. Kiképezte a képzőit, akiket a második körben, a kereszthalála és feltámadása után, a Szentlélek vezetésével elküldött a meg nem tért judaisták, majd a gójok közé. Utolsó földi utasítása: tegyetek a tanítványommá minden népet, azaz minden gójt.

Jézus folyamatosan hangsúlyozza a világ fiai és a világosság fiai közötti ellentétet, valamint hogy a tanítványai szenvedni fognak, üldöztetésben lesz részük, és hogy ez szükséges az örök élet és boldogság elnyeréséhez. Előrelátható volt, hogy az új tannal problémájuk lesz a Messiást el nem fogadó judaistáknak, a bibliai szempontból erkölcstelen, rabszolgatartó rómaiaknak, továbbá minden olyan gójnak, aki a népi hagyományait fontosabbnak tartja a társadalmi igazságosságnál és a haladásnál.

Így is lett. Az első judaista-keresztény "eretnekek"-re haragudtak a nemzettársak, mert szerintük a messiáskövetők elárulták a mózesi hagyományt, megszegték az elkülönülés parancsát. Ráadásul rendszeresen bejártak a zsinagógákba, és hirdették, hogy Jézus a Messiás, aki feltámadt a halálból. Ezért Kr.u. 73-ban kiközösítették őket, átkot mondtak rájuk, és az átkot beépítették a kötelező napi imába, hogy ettől kezdve csak az járjon zsinagógába, aki az egész ima szövegét végigmondja. "Annak az embernek" a követői már nem számítanak judaistának, szakadár eretnekek, szégyent hoznak a judaizmusra. A judaizmus egy kis létszámú, összetartó vallási közösség volt az ókori világban, amely teljesen elkülönült a többségtől, és a többség számára ismeretlen iratokat és szabályokat követett. Az Ószövetség, a Tóra és a szóbeli Talmud nem volt ugyan titkos, de héberül kellett volna tudni hozzá, és a judaistákon kívül senki nem tudott héberül. Jézus követői elkezdték terjeszteni a judaista ismereteket, megszegték a keveredés tilalmát, ezért elsősorban a saját nemzettársaik üldözték őket. Mindenhová követték az első keresztényeket, különböző híresztelésekkel igyekeztek ellenük hangolni a hatóságokat.

Lelkesen csatlakoztak az üldözéshez a rómaiak, mert az egyenlőség tanától lázongtak a rabszolgáik, az erkölcsösség tana miatt pedig hanyagolták őket az ágyasaik. A szexelvonástól bepöccent előkelő római férfiak kulcsszerepet játszottak a Néró idején kitört keresztényüldözésekben. A judaisták és a gój elit közös érdeke volt csírájában elfojtani az eretnek felforgató mozgalmat.

Valószínűleg sikerült is volna, ha nem jön Saul, és Pál néven nem viszi sikerre a térítést. Péter kapta ugyan elsőként a feladatot, hogy térítsen a gójok között, de az ex-farizeus Saul vitt az ad hoc tevékenységbe rendszert és teológiát. Mivel Pál maga is keresztényüldözőként kezdte, és csak azután állt át, egész életében kompenzált. A teológiájába beépítette a saját bűntudatát, későnjövőként igyekezett messiáskövetőbb lenni az addigi messiáskövetőknél. Ebből számos félreértés származott.

Pálnak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a messiáskövetés nem halt ki, de - minden jó szándéka ellenére - Pál nem tekinthető Jézus legkiválóbb értelmezőjének, vagy a messiási szándék leghívebb tolmácsolójának. Pálnak ugyanis gondjai voltak a saját testével, míg az apostoloknak nem. Pál nem nősült meg, az apostolok többsége viszont eleve nős lehetett, mint arra Péter anyósának a csodálatos gyógyulásából következtethetünk. János az evangéliumi események idején talán fiatal volt még a házassághoz, de nincs kizárva, hogy később ő is megnősült. Pál ezzel szemben a test ellenében való élést hangsúlyozza, és a testkultuszban tobzódó görögöknél ezt talán pedagógiailag helyesen is tette, de a testkultuszt hírből sem ismerő utókor számára a mondanivalója így félreérthető. Hogy megtudjuk, mit akarhatott mondani Pál, le kell vonnunk a leveleiből a Jézus üldözése miatti lelkiismeret-furdalást és túlkompenzálást, valamint a görög közönség miatti testellenességet. Ami ezután marad, az valószínűleg közel áll Jézus tanításához és az apostolok gondolkodásához.

Sajnálatos módon, az evangéliumokat azért nem értelmezhetjük magunkra nézve szó szerint, mert az első három a Jézus korabeli judaistákhoz szólt, míg János evangéliuma a judaisták elől menekülő "eretnekek" tanítását fogalmazza meg a korabeli görögöknek. Pál leveleit a kétféle torzító hatás kombinációja miatt nem tekinthetjük szóról szóra nekünk írottnak. Máté a zsinagógai hirdetésekre összpontosította a maga evangéliumát, Márk és Lukács szintén judaista közönséghez szól, ezért például kizárt, hogy a görög Krisztosz szó önálló fogalomként szerepelt volna náluk a héber Messiás helyett. Jézus sosem volt Krisztosz, csakis Messiás. János evangélumában a judaisták "a zsidók"-ként jelennek meg "a nép" helyett, ebből tudhatjuk, hogy János idejére már kiátkozták, és folyamatosan üldözték a Messiás "eretnek" követőit, akik emiatt nem emlegetik, hogy születés szerint maguk is judaisták. Az adott helyzetben arra helyezik a hangsúlyt, hogy Jézuson keresztül újjászületett egyetemes emberek, és minden embertársat egyenlőnek tekintenek.

János idejére módosul a világ fiai és a világosság fiai közötti különbség: Jézusnál a világosság fiai még csak azok a judaisták, akik elfogadják a messiásságát, és velük szemben áll mindenki más. Jánosnál a világosság fiának számít mindenki, aki elfogadja a Messiást, legyen bár judaista vagy gój. A világ fiai pedig egyrészt a judaista, római és egyéb gój üldözők, másrészt azok a gójok, akikhez nem jutott el az örömhír.

Az Újszövetség végén található levelekben a világ a kicsapongás, a részegeskedés, a lakmározás, a kéjelgés, a kapzsiság és gyűlölködés birodalma, a világosság pedig az erényes, szeretetteljes, kiegyensúlyozott életé. A világ és a világosság megkülönböztetése erkölcsi, a világtól való őrizkedés az erényes, Istennek tetsző életre törekvést jelenti, és nem azt, hogy ki se menjünk az utcára, tömegközlekedéssel meg pláne ne járjunk. A keresztények feladata egyensúlyt találni az erények fejlesztése és a talentumok pénzváltóknak adása között.

Jézus pontosan jósolt üldöztetést és szenvedést az első követőinek, de következik ebből, hogy minden korban üldöztetés és szenvedés vár a követőire? Vagy hogy a világ és a világosság fiai között örök és kibékíthetetlen ellentét lesz? A legkevésbé sem következik.

Képzeld magad Jézus helyébe: hogyan magyaráznád el judaista nemzettársaidnak, hogy a végidő elérkezte többek között azzal jár, hogy a kettős mérce fokozatosan megszűnik, minden ember testvér lesz, a világ demokratikussá válik, és ezt Ti, Ábrahám vér szerinti leszármazottai fogjátok elérni, de nem úgy, hogy minden bankot ti igazgattok, minden újságot ti írtok, minden filmben ti szerepeltek, a gójokkal magas lóról beszéltek, és csak egymás között házasodtok. Nem, barátaim, nem így lesz, hanem úgy, hogy megtagadjátok magatokat, felvállaljátok a világ problémáinak megoldását, nem mások kárára szerzitek, hanem az emberiség felemelésére fordítjátok a vagyont, és minden embert egyenlőnek tekintetek, mert Isten ezt várja tőletek. Nem a világból kiemelkedve dicsőültök meg, hanem az elkülönülést feladva, a világba leereszkedve, az emberiségbe beolvadva. Nem személy szerint Ti lesztek Isten helyett a világ urai, hanem megtanítjátok Isten törvényére (a Tórára) az emberiséget, és ugyanolyanná váltok, mint a többi ember. Nem lesztek gazdagabbak, dicsőbbek, okosabbak, ahogy most gondoljátok, hanem ugyanolyanok lesztek, és ennyi. Mindenkit jóléthez juttattok a tevékenységetek által, és cserébe nektek sem jár nagyobb jólét, nem kaptok nagyobb részt a többieknél. Munkára, skacok, alázkodjatok meg, vegyétek fel a terheteket, végezzétek el a feladatot. Hogyan adnád át ezt az üzenetet judaista nemzettársaidnak? Ha belegondolsz, nagyjából úgy, ahogy az evangéliumban olvasható. Örülni fognak a nemzettársak, hogy bankigazgatóból népművelőkké válhatnak, filmsztárból pedig mások jólétének szolgálóivá? Nem fognak osztatlanul lelkesedni. Esetleg az életedre törnek? Bizony megeshet. A messiáskövetés kultúrsokk, óriási váltás volt a judaisták számára, és a váltás csak egy kisebbségnek sikerült.

A messiásvárók és a messiáskövetők közötti konfliktus azonban az utóbbiak javára dőlt el, csakhamar számszerű fölénybe kerültek, kisebbségből többséggé váltak. A Messiás egyenlőségpárti reformmozgalma definíció szerint nem rasszista, a befogadás definíció szerint nem kirekesztő. A nem messiáskövető világnak semmi oka üldözni a demokratikusan toleráns, szelíd messiáskövetőket, a messiáskövetőknek pedig semmi okuk ragaszkodni hozzá, hogy valaki üldözze már őket, nehogy eseménytelen legyen az életük. A keresztények nem a világ ellenében, hanem a világ erőszakmentesen kereszténnyé tételéért élnek, és ezt csak vonzó életpéldával, azaz világi sikert felmutatva érhetik el.

A keresztények világi sikerét nem csak a lelkiségi-történelmi háttér indokolja, hanem a józan ész is. Jézus örömhírt hirdetett, nem gyászhírt. Ha a követői minden korban folyamatos világi szenvedéssel érhetik csak el az örök boldogságot, az gyászhír. Ha másokat is belerángatnak a szenvedős mozgalomba, az pilótajáték mazochistáknak. A pénzügyi pilótajátékban a hozam fogy el, a mazochista változatban a szenvedés. Minél többen lépnek be, annál kevesebben sanyargathatják a bent lévőket, a keresztények végül legfeljebb egymást üldözhetnék, ami Jézus szeretetelvébe ütközne. A szenvedésmodell fenntarthatatlan, rövid távon összeomlik. Viszont ha a Messiás követői az első időkben szenvednek, ám később folyamatos világi sikerek mellett érik el az örök boldogságot, az valóban örömhír. Jézus örömhírt hozott a világba.