2014. szeptember 26., péntek

Muszlimok a békés szekularizmusért?

Két napja Algériában kivégeztek egy 55 éves francia túszt. A gyilkosságot egy, az Iszlám Állam hadseregével kapcsolatban álló szervezet követte el. Franciaország továbbra is részt vesz a légi csapásokban, de terrorveszélyre hivatkozva fokozottan őrzi a pályaudvarokat és a bevásárló központokat.

Egy francia muszlim szervezet nyilatkozatban ítélte el az Iszlám Állam harcosainak barbár módszereit, részvétét fejezte ki az áldozat hozzátartozói felé, és hangsúlyozta a hűségét a szekuláris francia állam iránt.

Erről jutott eszembe, hogy is állunk a szekuláris állammal. Mekkora esélye van annak, hogy a világiság átvegye a vallási alapú erkölcs szerepét a társadalmak összetartásában? Szerintem ennek az esélye nulla.

A szenátusi képviselőt, orvosokat, ügyvédeket, filmeseket, fordítókat és más értelmiségieket tömörítő muszlim szervezet leszögezi, hogy az Iszlám Állam harcosainak semmi közük az az igazi iszlám békés és toleráns alapjaihoz, a muszlimok nagy többsége elítéli a tetteiket (csak nem jut médiához), tiltakozik az iszlám szóhasználatával történő visszaélések ellen, mindenkor a törvényes kereteken belül gyakorolja a vallását, folyamatosan mindent megtesz az erőszakosok megfékezésére. A szolidaritási nyilatkozat így végződik: "mi is mocskos franciák vagyunk".

Gyönyörű elmélet: a szekuláris állam biztosítja a békés, toleráns egymás mellett élés kereteit, a különböző vallások gyakorlói ebben a keretben kiteljesednek, és boldogan élnek egymás mellett a földi életük végéig. 

Mi a gyakorlat? A Franciaországban élő zsidók rekord létszámban vándorolnak ki Izraelbe a muszlim veszély elől. (Sokan haza is térnek, mert Izraelben messze nincs olyan szociális védőháló, mint a gallok földjén.) A közösségek elleni komoly támadásokat muszlim aktivisták követik el, miközben a muszlim közösséget legfeljebb ezek nyomán érik bírálatok és demonstratív válaszlépések (pl. legraffitizik a mecset falát).

A szekuláris állam szemszögéből az egész rendfenntartási kérdés: a vallásosak maradjanak nyugton, és minden rendben lesz. Szerintem nem, mivel a lényegükből adódóan összeegyeztethetetlen értékrendeket nem lehet összeegyeztetni. A szekuláris állam eredetileg a keresztény felekezetek, a zsidók és az ateisták egyenjogúsítása érdekében jött létre. A muszlimok később csatlakoztak tömegesen, gazdasági bevándorlóként.

Mi a szekuláris törvények alapja? A korábbi keresztény törvényes rend (mínusz a vallásokat egymástól megkülönböztető rendelkezések). Mi a keresztény törvényes rend alapja? A keresztény erkölcs. Hogy lehet ezek után abban reménykedni, hogy egy ilyen rendszer képes lesz befogadni a zsidó és a muszlim erkölcs alapján élő közösségeket, az erkölcsi hagyományt mindenestől elvető ateistákat, és biztosítani számukra a békés jólétet? Ezek az erkölcsi elképzelések ütköznek egymással, és nem rendelkeznek közös elemmel. Az egymás mellett élés csak ideig-óráig tarthat, míg a felek szembe nem néznek a közöttük feszülő tartalmi ellentétekkel. A szekuláris társadalmat valójában egyoldalúan a keresztények tartják egyben. Ha ők elunják a többségben is hátrányos helyzetüket, és érvényesítik a saját értékrendjüket, a szekuláris társadalomból sokszínű keresztény társadalom lesz.

Melyek az erkölcsi-felfogásbeli különbségek? A keresztények egységes mércét és szimmetrikus etikát vallanak, azaz mindenki tetteit egyformán ítélik meg, úgy bánnak embertársaikkal, ahogy szeretnék, hogy az embertársaik bánjanak velük. A zsidó etika kettős mércére, a kiválasztottak és a nemzetek (gójok) közötti lényegi, áthidalhatatlan különbségre épül. Ugyanaz a tett egészen más értékkel bír attól függően, hogy zsidóhoz vagy nem zsidóhoz kapcsolódik. A zsidók születési alapon olyan előjogokkal rendelkeznek, amelyek nem járnak minden embernek. Zsidó felfogásban az egységes mérce úgy értelmezendő, hogy van egy egységes mérce a zsidók számára, egy másik egységes mérce a gójok számára, és ez így igazságos, ez a természet rendje. Betérni csak olyan feltétellel lehetséges, hogy a judaizmust felvevő a jövőre nézve vállalja a kettős mérce elkötelezett alkalmazását. 

A muszlim etika Allah tisztelete alapján tesz különbséget igaz hitűek és hitetlenek között. Az igaz hitűek kiváltságosak, a hitetlenek másodrendűek. Ez így igazságos, bárkiből bármikor lehet igaz hitű, ha elfogadja az iszlámot. Az ateisták minden embert egyenlőnek látnak, kivéve ha vallásos. Ez esetben buta másodrendű. Összegezve: a kereszténység értékmeghatározó szempontja a szimmetria, a judaizmusé az aszimmetria, az iszlámé Allah sűrű említése, az ateizmusé pedig az istenhit hiánya. Hogyan élhet együtt békében a szimmetria, az aszimmetria, az allahozás és Isten elutasítása? Hosszú távon sehogy. Így egyetlen döntést sem lehet mindenki megelégedésére meghozni.

Ha Isten mindenhonnan kimarad, az egyedül az ateistáknak kedvez, mindenki másra sérelmes. Ha Isten mindenhol szerepel, akkor négy alakban kell jelen lennie: Jehova, az Atya és Allah mellett Szent Materializmusként. Ez mindenkire nézve sérelmes, mert mind meg vannak róla győződve, hogy az ő istenük egyedüli - ideértve a Szent Materializmusban hívőket is.

Képzeljük el négyfejű cégként a felállást: egy vállalat élén négy társvezérigazgató áll, akik mind meg vannak róla győződve, hogy ők az egyedüli érvényes vezérigazgató. Felettük egy ötödik vezérigazgató, aki őrködik a felett, hogy mind a négyen azonos szinten maradjanak, egyikük se kerüljön előnybe a többiekhez képest. Ki lesz a legfelső ötödik, aki sem jehovahívő, sem atyahívő, sem allahhívő, sem szent materialista, de mind a négyen elfogadják a tekintélyét? Ilyen ember nincs. Ez esetben ki vezeti a vállalatot? Meddig működhet eredményesen egy ilyen cég? Egy pillanatig sem. Ez egy illúzió, a gyakorlatban a legügyesebb érdekérvényesítő irányít. Lehet találgatni, hogy melyik csoport képviselője lesz az.

Ha a szekuláris állam becsali mese, miben hisznek az értelmiségi muszlimok? Abban, hogy gazdaságilag jobb nekik Franciaországban, mint a származási országukban. Pár százan bizonygatják, hogy az igazi iszlám nem olyan, mint amilyennek kétmilliárd muszlim tekinti. Becsapják magukat egy, csak a fejükben létező vallással, hogy maradhassanak.

Elgondolkodtató, hogy a muszlim országokban halálbüntetés terhe mellett tilos bármilyen más vallásra téríteni. Izraelben ha nem is törvény tiltja, a közvélemény leghatározottabb elítélése fogadja a más vallásra térítést, mondván, hogy Izrael zsidó állam, ez van, ezt kell szeretni. A keresztény országokban bárki bármilyen vallásra téríthet, és véletlenül a szekuláris állam illúziója is csak ezekben a keresztény országokban tett szert némi elfogadottságra, csak a keresztény hátterű társadalmak igyekeznek megtámasztani az egyre több ponton roskadó kártyavárat. A társadalmi pluralizmus mögött kizárólag a keresztények toleranciája, önmérséklete és áldozatvállalása áll.

Vegyük például a törvény előtti egyenlőség elvét: egy judaista/muszlim bíróság számára világos, hogy kettős mércét kell alkalmazni. Egy ateista úgy fogja fel az ügyet, hogy a mindenkinek egy szavazata van, a Szent Materializmus hívének meg annyi, hogy egymagában is neki legyen igaza mindenkivel szemben. Az egyenlőség kizárólag Jézus tanításából következik, ebből vezették le a keresztények a törvény előtti egyenlőség követelményét.

A szekuláris kártyavár menthetetlen, mert a másik három csoport folyamatosan, önmérséklet nélkül igyekszik kiterjeszteni a befolyását, és miközben egyik sem érzi úgy, hogy eleget ért volna el, egyre nő az össznépi elégedetlenség a társadalmi berendezkedés egészével kapcsolatban. A létszámarányok pedig fokozatosan eltolódnak.

Végül melyik csoport formálja majd a képére a keresztény hátterű, pongyolán szekulárisnak nevezett társadalmakat? Lehet találgatni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése