Elhatároztam, hogy írok egy sikerútmutatót kifejezetten keresztényeknek. A feladat nem könnyű, némi segítségre lesz hozzá szükségem. Egymás után közzéteszem a fejezetek vázlatát, és az olvasók észrevételei alapján tökéletesítem az elképzelést. Kezdjük a bevezetővel.
Miért kell a keresztényeknek útmutató a sikerhez? Azért, mert a legtöbb keresztény sikerfóbiás. Úgy retteg a világi sikertől, mintha az sátáni kísértés lenne, hogy álljon át a sötét oldalra. Módszeresen le fogom vezetni, hogy ez ellentmond Jézus tanításának. A Messiás sikerprogramot adott az emberiségnek.
Mi a siker? Siker a mások számára alapos átgondolás után is vonzó életpélda, amely az egyén és szerettei számára hosszú távú, kiegyensúlyozott boldogságot eredményez. A siker mindenki számára mást jelent, de vonzó példa csak akkor lehet, ha sokak elképzelésére hasonlít, és általános mintaként terjeszthető. Siker az, ami a gyereked gyerekének is beválik, és amihez nem kell mindenkinek felköltözni az élhető Rózsadombra, sem mindenkinek leköltözni az alig élhető Nyóckerbe (ez már csak helyhiány miatt sem lehet általános megoldás). A siker a társadalom egészére kiterjeszthető és boldogságot hozó minta.
A keresztények általában nem ilyesmire gondolnak a siker szót hallva, hanem az alábbi ellenpéldák valamelyikére.
Mi nem siker? Nem siker a talmi csillogás. Nem siker az igézően sármos megjelenés vagy a bomba jó külső, ha csak csábításra elég, tartalmas kapcsolatra már nem. Nem siker sok filmfőszerep, amelyek után a depressziós színész felakasztja magát. Nem siker a kövér bankszámla, mert szeretetet nem lehet belőle részletre vásárolni. Nem siker egy üzleti hálózat kiépítése, ha közben az üzletember elmagányosodik. Nem siker a gyönyörű énekhang, ha az énekes fiatalon halálra issza magát. Nem siker sok-sok fantasztikus színdarab, ha a szerző egészen az utolsó túladagolásig hiába keresi a boldogságot. Nem siker az állandó utazás annak, aki sehol nincs otthon. Nem siker az akarat maximális érvényesítése, ha elidegeníti a szeretteinket. Nem siker a karrier, ha a munkatársak megvetését eredményezi. Nem siker drága műtétek után 90 évesen 30-nak kinézni, mert az öregedés elkerülhetetlen. Nem siker évtizedeken át kínosan egészségesen táplálkozni, mert a környezeti ártalmak alól senki nem vonhatja ki magát. Nem siker egyénként magasra jutni, ha a közösség a mélyben marad. Nem siker a hatalomszerzés, ha csak a hatalomról szól, és nem teszi igazságosabbá, boldogabbá a világot. Hosszasan sorolhatnám még a sikerként marketingelt sikertelenség eseteit.
A keresztények ezekre gondolnak "siker"-ként, és joggal ódzkodnak tőlük. De ki mondta, hogy ez a siker? Hát a színes magazinok, a bestsellerek, és általában a média egésze. Ritkán látunk boldog embereket, értékes életeket, tartalmas párkapcsolatokat, generációk közötti harmóniát a médiában, és egy idő múlva elfogadjuk, hogy amit a tömegtájékoztatás sikernek nevez, az tényleg siker, és keresztényként nem kérünk belőle. Ez nem teljesen helytelen, hiszen miért akarnánk boldogtalan embereket utánozni, de nem is a legcélszerűbb gondolkodás, mert közben indokolatlanul lemondunk arról, amit megfontoltan sikernek nevezhetünk. Miért mondanánk le a siker fogalmának ésszerű meghatározásáról? Miért mondanánk le egy szép eredményeket felmutató, példaértékű boldog életről szeretteink körében csak azért, mert a média elferdítette a siker fogalmát?
A világ egyre nagyobb jólétben él, folyamatosan nő az életszínvonal, és ahogy az emberiség lassan betölti a földet, a tömegek befolyásolásának egyre fejlettebb módszerei alakulnak ki. A nyugati civilizációt ma nem királyok, földesurak, hadvezérek, lelki vezetők irányítják, hanem nagytőkések, pénzemberek és a körülöttük kialakult értelmiségi arisztokrácia. A fogalmainkat ez a holdudvar alakítja, gyakran logikátlanul, de megbízhatóan mindig a saját érdekei szerint. A helyzet előnye, hogy akárhogy is vesszük, nő a jólét. A hátránya pedig, hogy mivel a fogalmaink egy új típusú arisztokrácia érdekeinek rendelődtek alá, ember legyen a talpán, aki ma képes világosan gondolkodni. Szerintem a fogyasztóként menedzselt emberek rendesen meg vannak vezetve, lassan azt sem tudják, fiúk-e vagy lányok. Ez alól a keresztények sem kivételek, őket is ugyanazok az érzelmi és értelmi hatások érik, mint mindenki mást. A fejben lévő zűrzavarból előbb-utóbb az élet egészére kiterjedő zűrzavar lesz. Rendezett gondolkodás nélkül nincs sem hosszú távú jólét, sem kiegyensúlyozott boldogság.
A világ ugrásszerű fejlődés előtt áll, amihez nem kell több, mint hogy a keresztények elkezdjék a saját szemszögükből értelmezni a fontos fogalmakat, következetesen szemlélni a világot, kerülni azt, ami szerintük rossz, és gyakrabban tenni azt, ami szerintük jó. A keresztény értékrenddel világi sikert elérő keresztények úgy váltják életre Jézus tanítását, hogy közben a világot is jobbá teszik.
(A következő részben azt vizsgálom meg, hogyan alakult ki a "keresztények a világ ellen" és "a keresztények örökké üldözött szenvedők" megközelítés, és miért nem érvényes ma már.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése