2012. március 16., péntek

Dopeman for President?

Elnézést kérek érzékeny lelkű ellenzéki olvasóimtól, alábbi hasonlataimmal aligha lopom be magam a szívükbe,  mégsem hallgathatok. A március 15-i Milla-tüntetésen beszédet tartó Dopeman láttán Victor Hugo Párizsi Notre Dame-jának az a jelenete jutott eszembe, amelyben a párizsi jasszok alternatív királyt választanak. Nem ragozom. Hazai tájon maradva, középiskoláink minden évben tartanak fordított napot, amikor úgynevezett diákigazgató irányítja az iskolát. A diákigazgató belevaló, vagány nebuló, de senki egy pillanatra sem gondolja, hogy az év többi napján is alkalmas lenne. Írhatja az igi három g-vel a beosztását, lehetnek népszerűtlen húzásai, egy első benyomásra diákigazgatóból akkor sem lesz valódi alternatíva.

1998 óta Fidesz-szavazó vagyok, egyelőre az is maradok, de ez nem azt jelenti, hogy örömmel szemlélem az egyszállítóssá vált politikai piacot. Minden hiteles alternatíva egészséges versenyt támasztana a Fidesz számára, valamennyiünk előnyére. Nem nehéz megizzasztani a kormánypártot, az alternatív szállítóknak mindössze tudomásul kell venniük a velük szemben támasztott követelményrendszert (piaci kifejezéssel élve: a pályázati kiírásban szereplő specifikációt), amely álláspontom szerint röviden így foglalható össze:

- fenntartható jólét a választók és családjaik számára
- jó közérzettel elfogadható közbiztonság
- társadalmi kohézió
- gondolati tér az értelmiségnek
- jó kilátások a következő generáció számára.

Figyeljük meg azt is, mi nem szerepel a fenti pontok között: új alapok, szabadságharc, nemzetközi balhé, kardcsörtető kuruckodás. Nyitott kérdés, hogy a specifikáció teljesíthető-e ezek nélkül. Ha nem, akkor célszerű hozzászoknunk a sokakban kételyt ébresztő külsőségek jelenlétéhez. Ha a pályázati követelményeknek más megoldással is eleget lehet tenni, akkor a szállító feladata bemutatni a működőképes alternatívát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése