Pálgium történt, monnyon le?

Eddig nem rohantam állást foglalni az állítólagos pálgium(sic) ügyében, de a nagyjából letisztult tényanyag fényében úgy döntöttem, nem csigázom tovább a blogomat olvasó tömegek :) feszült várakozását, és előrukkolok a dodonai farbával.

Nos, jogosan követeli köztársasági elnökünk lemondását, aki eddig abban a tudatban támogatta őt, hogy
- a sporttörténeti kisdoktori szakirányú végzettség az elnöki feladatkör ellátása szempontjából,
- a köztársasági elnök szakszerűen végigolvassa az új törvényeket, és a legkisebb aggály esetén visszaküldi őket a feladónak,
- személye feltétlen példaképül szolgál majd gyermekeink felcseperedése és akadémiai fejlődése során.

Továbbá a vélemény-nyilvánítási szabadság keretében követelheti bárki köztársasági elnökünk lemondását,
- aki eleve ellenezte a kinevezését,
- aki szerint nem alkalmas,
- aki szerint Sólyom Lászlót kellene visszahívni,
- aki szerint Dopeman lenne az igazi.

Valószínűleg nem követeli az elnök lemondását az,
- aki szerint Magyarország sikeres reformjához expressz törvények százai kellenek,
- aki szerint a kisdoktorok többsége hasonlóan szerezte a fokozatát,
- aki szerint az elnöki munkához nem szükséges tudományos titulus,
- aki szerint az eddig formális elnöki intézménynek épp a most folyó reformok adnak majd értelmet,
- aki az ellenzéki alternatívákban még nem fedezte fel hazánk fejlődésének zálogát.

Meg kell szoknunk, hogy a demokrácia hangos, veszekedős, jó esetben egyre ésszerűbben érvelős, és hogy olyan erősen eltérő álláspontok fogalmazódnak meg, amelyek egy részében nem találunk közös nevezőre. Ezekről jobb híján a következő választás dönt.