Közéleti háborgásaink általában abból indulnak ki, hogy sérült a demokrácia, az egyenlőség elve, valaki botrányosan visszaélt a valamijével. A választónak érthető módon imponál, ha a király biciklivel jár. Szimpatikus lenne, ha politikusainkat a nyócker kórházaiban kezelnék, együtt a plebsszel, természetesen érkezési sorrendben. Csakhogy legyünk reálisak: a plebszet sem így kezelik, hanem indokoltsági, valamint ismeretségi és hálapénzi sorrendben. Veszélyes túlfeszíteni a vezetőkkel szembeni elvárásokat. Ha nem a létező valóságot akarjuk apró lépésekben fejleszteni, akkor úgy fogunk táncolni, ahogy a botrányvezérlők fütyülnek, miközben minden marad a régiben.
A számomra legdemokratikusabbnak tűnő skandináv országokban nem a vezetők viselkednek másképp, mint nálunk, hanem a nép. Nem a vezetők mutatnak jó példát neki, hanem a nép mentalitását viszik magukkal felsőbb polcra kerülve. Ebben a vezetői körben is rendszeresek, jóllehet, mosolyt fakasztóak a kihágások: néhány éve egy svéd miniszter azért kényszerült lemondani, mert elmulasztotta a bébiszitterét bejelenteni a TB-nél, és mindennek tetejébe már három éve nem fizetett tévéadót! Az önérdeket előtérbe helyező hajlam minden társadalom vezetőiben ott lapul. A társadalom önismeretén és érdekérvényesítő képességén múlik, miből lesz védhetetlen balhé.
Tegyük fel, hogy az ökör következetességével elkezdjük érvényesíteni az elvet, miszerint senki semmiféle előnyt nem kovácsolhat a helyzetéből. A közélettisztasági felügyelet rajta üthetne a boltosok családján, megvizsgálva, hogy ÁFA-s számlával, végfogyasztói áron vitték-e haza az élelmiszert; a hentesek konyháján, hogy nincs-e ott több hús az országos átlagnál; a bankárok számláján, nehogy több pénzük legyen a hasonló szakképzettségű átlagdolgozónál. Következetesen tovább haladva e logika mentén, az orvosok gyerekeivel állami korrepetálási tábla alapján meg lehetne fizettetni a biológiai többlettudást, a nyelvtanárok gyerekeivel az idegennyelvi előny óradíját, a sportolók gyerekeivel meg annyi edzéspénzt, amennyivel kevesebbet futnak százon. Tényleg ezt szeretnénk?
A közhivatalnokok könnyebben hozzáférnek az államigazgatási eljárásokhoz, a képviselők pedig lazábban bánnak a jogszabályokkal, hiszen maguk írják a törvényt. Csak az országos átlagot meghaladó ügyeskedésen célszerű háborogni, azon is lehetőleg úgy, hogy tényszerűen, noha fejlesztő szándékkal tudomásul vesszük az országos átlagot. A nép olyan vezetőket kap, amilyeneket a saját viselkedésével kitermel. Jelen elitünk mögött évtizedek erősen vitatható társadalmi mentalitása áll. Amíg nem változunk, vezetőink is ennek megfelelőek lesznek. Ezt a békát le kell nyelni, kedves honfitársak.
A számomra legdemokratikusabbnak tűnő skandináv országokban nem a vezetők viselkednek másképp, mint nálunk, hanem a nép. Nem a vezetők mutatnak jó példát neki, hanem a nép mentalitását viszik magukkal felsőbb polcra kerülve. Ebben a vezetői körben is rendszeresek, jóllehet, mosolyt fakasztóak a kihágások: néhány éve egy svéd miniszter azért kényszerült lemondani, mert elmulasztotta a bébiszitterét bejelenteni a TB-nél, és mindennek tetejébe már három éve nem fizetett tévéadót! Az önérdeket előtérbe helyező hajlam minden társadalom vezetőiben ott lapul. A társadalom önismeretén és érdekérvényesítő képességén múlik, miből lesz védhetetlen balhé.
Tegyük fel, hogy az ökör következetességével elkezdjük érvényesíteni az elvet, miszerint senki semmiféle előnyt nem kovácsolhat a helyzetéből. A közélettisztasági felügyelet rajta üthetne a boltosok családján, megvizsgálva, hogy ÁFA-s számlával, végfogyasztói áron vitték-e haza az élelmiszert; a hentesek konyháján, hogy nincs-e ott több hús az országos átlagnál; a bankárok számláján, nehogy több pénzük legyen a hasonló szakképzettségű átlagdolgozónál. Következetesen tovább haladva e logika mentén, az orvosok gyerekeivel állami korrepetálási tábla alapján meg lehetne fizettetni a biológiai többlettudást, a nyelvtanárok gyerekeivel az idegennyelvi előny óradíját, a sportolók gyerekeivel meg annyi edzéspénzt, amennyivel kevesebbet futnak százon. Tényleg ezt szeretnénk?
A közhivatalnokok könnyebben hozzáférnek az államigazgatási eljárásokhoz, a képviselők pedig lazábban bánnak a jogszabályokkal, hiszen maguk írják a törvényt. Csak az országos átlagot meghaladó ügyeskedésen célszerű háborogni, azon is lehetőleg úgy, hogy tényszerűen, noha fejlesztő szándékkal tudomásul vesszük az országos átlagot. A nép olyan vezetőket kap, amilyeneket a saját viselkedésével kitermel. Jelen elitünk mögött évtizedek erősen vitatható társadalmi mentalitása áll. Amíg nem változunk, vezetőink is ennek megfelelőek lesznek. Ezt a békát le kell nyelni, kedves honfitársak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése