A gazdasági világválságot angolul "depressziónak" hívják. Találó az elnevezés, ilyen hatást vált ugyanis ki az emberek nagy részéből. A kárvallottakból pedig haragot és radikalizmust, ennek fényében értelmezhető a II. világháború előtti hangulat. A gazdaságirányítás sokat fejlődött az 1930-as évek óta, így ma nincs világméretű háborús légkör. Ha Irán mégis kihúzza a gyufát, az nem a gazdasági problémák vagy az olaj, hanem provokatív és bombasztikus kormányzati stílusa miatt következik be.
A 2008-as gazdasági válság kitörése után egy héttel már világosan látták a döntéshozók, hogy lényegében bizalmi válságról van szó. Egyszerű a megoldás: kellő mennyiségű játékpénzt kell forgalomba hozni, optimizmust sugárzó üzeneteket kell adni, hogy a válság ne menjen át pusztító pánikba. Sikerült is megakadályozni a gnúk szavannai vágtáját, azon az áron, hogy egy jövőbeni ponton a játékpénz mégiscsak kamatostól fizetendő vissza. A válsággörbe szerencsére nem mély szakadékra, hanem széles öbölre emlékeztet, így azonban sokkal hosszabb ideig tart átjutni a túlsó oldalára. A kilábalás jó esetben legalább 2016-ig tart, de akár 2020 utánra is kitolódhat. Ezúttal is igaz a közhely, hogy minden válság lehetőség. A szélsőliberális megközelítéssel piros pontokat hajszoló, ám jólétteremtésre képtelennek bizonyult magyar gazdaság végre jóléti szemléletű szerkezetváltást hajthat végre.
A '30-as évek válsága azonnali 25%-os GDP-vesztéssel járt, ennek felét sikerült 1938-ra bepótolni, de meglepő módon egészen a II. világháború végéig tartott, mire a régi gazdaságra már csak nyomokban emlékeztető új berendezkedés elérte a válság előtti jövedelmi szintet. A mérleg lesújtó: 16 év, gyilkos diktatúrák, népirtások sora, 100 milliónál is több halott. Ezen a felperzselt talajon szökkent szárba az '50-es évek amerikai gazdasága, ebben a háttérben nőtt fel a világot átalakító beat-generáció. 2009-ben 20%-kal csökkent a magyar GDP, és ki lehet számolni, hogy évi 0,5-2% közötti növekedéssel mikorra éri utol magát.
A XX. század némi földrajzi fáziseltolódással az emberiség legsötétebb éjszakája volt. Értelmiségiek hada elemezte az események láncolatát, de nem jutott sokra. Hitler demokratikusan került hatalomra, Auschwitzban nem állt meg a történelem, a nyugati társutasok még nem számoltak el 5 és 30 millió halálra éheztetett ukránnal illetve kínaival, nem értjük, miért ölik egymást azóta is törzsi alapon Afrika szubszaharai térségében, hogyan lesz fegyver a szabad világ adta segélyszállítmányokból, és miért nem kell a táliboknak az importdemokrácia. Az entellektüell paradigmák kudarcot vallottak, pedig egyszerű jelenségről van szó.
Ha jólét van, mindenki heppi, némi vonakodással akár szolidaritásra is hajlandó embertársaival. Ha rosszlét van, mindenki depi, és sokkal kevésbé hajlandó szolidarítani. Ekkor jönnek az egyébként laza csoportok kohézióját növelő ideológiák: a nemzeti összetartás, a hagyományos értékrend, a véd- és dacszövetség. Nem azért jönnek, mert gaz ármány keretében újra és újra romba akarják dönteni a világot, hanem mert minden rosszléti időszak törvényszerűen ebbe az irányba csatornázza az indulatokat. Ergo aki a szélsőségek ellen harcol, az küzdjön elszántan a tömegek elszegényedése ellen -- praktikusan tegye vissza a közös kasszába a derivatív konstrukciókkal eltüntetett pénzt.
A rosszlét okozta nemzeti összetartás, hagyományos értékrend, valamint véd- és dacszövetség nagy íve alapján valószínűsítem, hogy a jobboldali Sarkozy legyőzi a baloldali Hollande-ot a tavaszi francia elnökválasztáson -- holott friss közvéleménykutatások szerint jelentős előnnyel Hollande-nak kellene nyernie. Ugyanezen okból vélem, hogy novemberben a Republikánus Párt színtelen-súlytalan jelöltjeinek egyike félkézzel veri majd a karakteres és fajsúlyos favorit Obamát. Európa és Amerika várhatóan jobboldali irányítás, illetve hangulati dominancia alá kerül, egészen a relatív jólét (szabatosan: a jóléti percepció) visszatértéig.
Az entellektüellek pedig paradigmát váltva lassan elkönyvelhetik, Puskin és a magyar rádiókabaré után szabadon, hogy minden az anyegin múlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése