Alighanem úgy születtem, hogy ha valamivel elégedetlen vagyok, azt igyekszem megváltoztatni. Ha közben rájövök, hogy megváltoztathatatlan, akkor nem szidom tovább ezerrel, hanem több sikerrel kecsegtető problémákkal kezdek foglalkozni. Ezért a közélet bírálóit olvasva mindig feltételezem, hogy a szidott jelenségekkel, megoldásokkal szemben fel tudnak mutatni ütőképes alternatívát. A részletekbe belekérdezve döbbenten szembesülök aztán, hogy dehogy -- és hogy ez nem igazán zavarja a bírálót. Több oka is lehet az opciót nélkülöző morgásnak: 1. a bíráló így született; 2. ebből akar megélni; 3. nemes műfajnak tartja a tettet halasztó okoskodást; 4. várom az olvasó ötleteit.
Abban szinte mindenki egyetért, hogy Magyarország sosem volt, és ma sem az univerzum optimálisan működő területe. A vita arról folyik, hogyan zárkózhatunk fel a jobban működő országok gyakorlatához. Van egy-két ötletem.
Az öntevékeny nyugati társadalmak vállalkozói, iparosai, kereskedői, pénzemberei és politikusai, de még egyszerű polgárai is folyamatosan cselekedtek, igyekeztek elképzeléseik szerint alakítani társadalmukat. Az értelmiség ehhez legfeljebb háttérszólamot muzsikált. Ha tetszést aratott a szólam, rendben. Ha nem, akkor értelmiségi jóváhagyás nélkül haladtak előre. A német értelmiségnek nagyjából annyi és akkora problémája van az ottani jobboldal működésével, mint a mi értelmiségünknek az itteniével. Csakhogy a német jobboldalt ez nem zavarja úgy, mint a hazait.
Miközben a nyugati társadalmak öntevékenyen fejlődtek, Magyarországon sem a vállalkozók, sem az iparosok, sem a satöbbik, az egyszerű polgárok meg pláne nem igyekeztek elképzeléseiket valóra váltani. Zivataros évszázadainkban az értelmiség vitte a főszólamot, mivel a hatalom mindenki mást sikerrel sakkban tartott. Megszoktuk, hogy mielőtt bármiben lépnénk, oldalvást sandítunk, vajon tetszik-e főgondolkodóinknak az elképzelés. S ha nem, máris görcsökben fetrengünk, mardos a kétség. Ez így nem helyes, legalábbis nagyon nem hasonlít egy öntevékeny polgári társadalom fejlődési ívére.
Itt az idő, hogy a vállalkozó vállalkozzon, az iparos iparkodjon, a satöbbik satöbbizzenek, a polgár meg önállóan gondolkodjék a saját érdekeiről. Az értelmiség lelkesedhet vagy fanyaloghat, kedve szerint, mellékszólamban. A lényeg, hogy végre haladjon a karaván.
Abban szinte mindenki egyetért, hogy Magyarország sosem volt, és ma sem az univerzum optimálisan működő területe. A vita arról folyik, hogyan zárkózhatunk fel a jobban működő országok gyakorlatához. Van egy-két ötletem.
Az öntevékeny nyugati társadalmak vállalkozói, iparosai, kereskedői, pénzemberei és politikusai, de még egyszerű polgárai is folyamatosan cselekedtek, igyekeztek elképzeléseik szerint alakítani társadalmukat. Az értelmiség ehhez legfeljebb háttérszólamot muzsikált. Ha tetszést aratott a szólam, rendben. Ha nem, akkor értelmiségi jóváhagyás nélkül haladtak előre. A német értelmiségnek nagyjából annyi és akkora problémája van az ottani jobboldal működésével, mint a mi értelmiségünknek az itteniével. Csakhogy a német jobboldalt ez nem zavarja úgy, mint a hazait.
Miközben a nyugati társadalmak öntevékenyen fejlődtek, Magyarországon sem a vállalkozók, sem az iparosok, sem a satöbbik, az egyszerű polgárok meg pláne nem igyekeztek elképzeléseiket valóra váltani. Zivataros évszázadainkban az értelmiség vitte a főszólamot, mivel a hatalom mindenki mást sikerrel sakkban tartott. Megszoktuk, hogy mielőtt bármiben lépnénk, oldalvást sandítunk, vajon tetszik-e főgondolkodóinknak az elképzelés. S ha nem, máris görcsökben fetrengünk, mardos a kétség. Ez így nem helyes, legalábbis nagyon nem hasonlít egy öntevékeny polgári társadalom fejlődési ívére.
Itt az idő, hogy a vállalkozó vállalkozzon, az iparos iparkodjon, a satöbbik satöbbizzenek, a polgár meg önállóan gondolkodjék a saját érdekeiről. Az értelmiség lelkesedhet vagy fanyaloghat, kedve szerint, mellékszólamban. A lényeg, hogy végre haladjon a karaván.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése