Szombaton a Jesz (Jólét és Szabadság Demokrata Közösség) konferenciáján vettem részt. A téma: hit és politika. Kiváló előadásokat hallottam, lelkesítően szimpatikus, őszinte, jó szándékú, tisztességes emberek szájából. Mindannyiuk mondandóján átderengett a közélet és a nagypolitika tisztességessé tételének szándéka, a KDNP budapesti vezetője, Szalma Botond pedig ki is mondta, hogy minden tisztességtelen törekvés ellen szót emel.
A hallottakon elgondolkodva arra jutottam, hogy a politika definíció szerint nem lehet tisztességes, sőt nem is feladata, hogy tisztességes legyen. Legalábbis nem a szó hétköznapi értelmében, hanem kizárólag az átfogó összefüggések következménylogikájával mérve. A politikában nem az egyes mozzanatok önmagában vett normakövetése, hanem a nagy folyamatok kimeneti eredménye számít. A politikai osztály mint szabályokat alkotó csoport sosem maradhat a mások szabályai adta kereteken belül. Ha ott maradna, korlátolttá válna, azaz képtelenné a szabályoknak a vezetettek javára történő alakítására.
A politikát látszólag megrontó másik tényező az informális, ám annál létezőbb valóság. Míg az átlagpolgár otthon alussza álmát, és képeskönyvi közállapotokról fantáziál, odakint a valóság az úr. A politikus ezzel a valósággal szembesül, és csak akkor alkalmas az ország vezetésére, ha nem menekül előle vissza az átlagember struccpolitikájába. A cél a közviszonyok tisztességeshez közelítése, ám e törekvés csak hosszú távon járhat kézzelfogható eredménnyel, és néha két visszalépés árán tesz egyet előre. Ettől aztán elborzad és visítva tiltakozik, aki valamely véletlen folytán bepillanthat a kulisszák mögé. Tanácsom: egy-egy részprobléma kiemelése helyett próbáljuk elképzelni a nagy folyamatok ívét, és csak akkor véleményezzük az e2-e4 gyaloglépést, ha már tudjuk, hogy a szicíliai védelem része.
A harmadik ideálromboló tényező a világpolitika állapota. A békefenntartók mintha mindig több lépéssel a fegyverkereskedők mögött járnának. Rendszeresen olvasunk olajért indított háborúkról, véletlenül szétlőtt iskolákról, az állami hadseregnél erősebb drogkartellekről, törzsi alapon rendezett vérengzésekről -- majd ellenvérengzésekről, és mindez oly kényelmesen távolinak tűnik. Pedig a nyers hatalmi érdekérvényesítés körülöttünk is folyamatos károkat okoz. Az északi szomszédunkban élő magyarok sorsa épp javulásnak indult, mikor a hozzánk viszonylag jóindulatú koalíció cselekvésképtelenné vált a létező pénzügyi-gazdasági valósággal szemben. Nemzeti retorikával nyomuló utódja alighanem úrrá lesz a reálgazdasági nehézségeken, cserébe viszont ismét kijátszhatja a magyarellenes kártyát. Ez csak egy példa a környező országok nem éppen népmesébe illő hatalmi folyamataiból, amelyek közepette a mindenkori magyar kormánynak helyt kell állnia.
Ha választani kényszerülünk egy kicsiben ügyeskedésmentes, nagyban ellenben életképtelen politikai erő és annak fordítottja között, akkor indokolatlan ezt veszteségként megélni: valójában örülnünk kellene, hogy rendelkezésünkre áll egy kicsiben ügyeskedő és nagyban életképes alternatíva a mindkét léptékben csalódást keltőhöz képest.
A konferenciáról bővebben: http://jesz.hu/esemenyek/hit-es-politika-konferencia (feltöltés alatt álló oldal)
A hallottakon elgondolkodva arra jutottam, hogy a politika definíció szerint nem lehet tisztességes, sőt nem is feladata, hogy tisztességes legyen. Legalábbis nem a szó hétköznapi értelmében, hanem kizárólag az átfogó összefüggések következménylogikájával mérve. A politikában nem az egyes mozzanatok önmagában vett normakövetése, hanem a nagy folyamatok kimeneti eredménye számít. A politikai osztály mint szabályokat alkotó csoport sosem maradhat a mások szabályai adta kereteken belül. Ha ott maradna, korlátolttá válna, azaz képtelenné a szabályoknak a vezetettek javára történő alakítására.
A politikát látszólag megrontó másik tényező az informális, ám annál létezőbb valóság. Míg az átlagpolgár otthon alussza álmát, és képeskönyvi közállapotokról fantáziál, odakint a valóság az úr. A politikus ezzel a valósággal szembesül, és csak akkor alkalmas az ország vezetésére, ha nem menekül előle vissza az átlagember struccpolitikájába. A cél a közviszonyok tisztességeshez közelítése, ám e törekvés csak hosszú távon járhat kézzelfogható eredménnyel, és néha két visszalépés árán tesz egyet előre. Ettől aztán elborzad és visítva tiltakozik, aki valamely véletlen folytán bepillanthat a kulisszák mögé. Tanácsom: egy-egy részprobléma kiemelése helyett próbáljuk elképzelni a nagy folyamatok ívét, és csak akkor véleményezzük az e2-e4 gyaloglépést, ha már tudjuk, hogy a szicíliai védelem része.
A harmadik ideálromboló tényező a világpolitika állapota. A békefenntartók mintha mindig több lépéssel a fegyverkereskedők mögött járnának. Rendszeresen olvasunk olajért indított háborúkról, véletlenül szétlőtt iskolákról, az állami hadseregnél erősebb drogkartellekről, törzsi alapon rendezett vérengzésekről -- majd ellenvérengzésekről, és mindez oly kényelmesen távolinak tűnik. Pedig a nyers hatalmi érdekérvényesítés körülöttünk is folyamatos károkat okoz. Az északi szomszédunkban élő magyarok sorsa épp javulásnak indult, mikor a hozzánk viszonylag jóindulatú koalíció cselekvésképtelenné vált a létező pénzügyi-gazdasági valósággal szemben. Nemzeti retorikával nyomuló utódja alighanem úrrá lesz a reálgazdasági nehézségeken, cserébe viszont ismét kijátszhatja a magyarellenes kártyát. Ez csak egy példa a környező országok nem éppen népmesébe illő hatalmi folyamataiból, amelyek közepette a mindenkori magyar kormánynak helyt kell állnia.
Ha választani kényszerülünk egy kicsiben ügyeskedésmentes, nagyban ellenben életképtelen politikai erő és annak fordítottja között, akkor indokolatlan ezt veszteségként megélni: valójában örülnünk kellene, hogy rendelkezésünkre áll egy kicsiben ügyeskedő és nagyban életképes alternatíva a mindkét léptékben csalódást keltőhöz képest.
A konferenciáról bővebben: http://jesz.hu/esemenyek/hit-es-politika-konferencia (feltöltés alatt álló oldal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése