Mint minden aranybánya, március 19-i Newsweek számom is kimerül egyszer. A végére hagytam a legjavát, ha úgy tetszik, a legforróbb burgonyát (pp. 40-45.), folyt. köv. jöv. h.
"Obama kapcsolatának története Netanyahuval és amerikai zsidó szövetségeseivel alapvetően a beletörődésről szól. Hivatalba kerülésekor Obama határozottan progresszív jövőképet hozott magával a zsidó identitásról és a zsidó államról. Ezt az elképzelést a politikai karrierjének indulását segítő chicagoi zsidó közösség alakította ki benne. Három év elteltével -- az izraeli kormánnyal és a meghatározó amerikai zsidó körökkel vívott elkeseredett küzdelem nyomán -- e jövőkép szinte teljesen elenyészett.
Obama úgy került a Fehér Házba, hogy felnőttkorát minden elődjénél nagyobb mértékben zsidók társaságában töltötte. Fő jogi mentorainak legnagyobb része zsidó volt (például Abner Mikva); számos kiemelt adományozója szintén zsidó volt; politikai főtanácsadója, David Axelrod is zsidó volt. Az Obama által legközelebbről ismert zsidók túlnyomórészt progresszívek voltak, látásmódjukat a polgárjogi mozgalom alakította, és Izraellel kapcsolatban elidegenítette azt a fősodorba tartozó amerikai zsidó szervezetek álláspontjától.
Obama Izraellel kapcsolatos kezdeti nyilatkozatai gyakorta zsidó barátainak liberális cionizmusát tükrözték. Hozzájuk hasonlóan, lelkesen felkarolta az izraeli társadalom és a zsidó hagyomány progresszív vonatkozásait, miközben bírálta Izraelt Ciszjordánia megszállva tartásáért. A szenátorságért folytatott 2004-es kampányában Obama kritikával illette az Izraelt és nagyobb településeit Ciszjordánia egészétől elválasztó falat. Elnökválasztási kampánya elején megkérdőjelezte azt a nézetet, hogy 'Izrael-ellenes lenne mindenki, aki nem megingathatatlanul Likud-párti megközelítést követ Izraellel kapcsolatban'. ...
...A találkozókon Obama nyíltan beszélt a palesztinok szenvedéseiről. Egy washingtoni bennfentes azt mondja, sosem hallotta Clintont, Reagant vagy a két Bush bármelyikét ilyen hangnemben beszélni.
Az Obama-kormányon belül szinte teljes egyetértés alakult ki arról, hogy követelni kell a zsidó telepek építésének leállítását. James Jones nemzetbiztonsági tanácsadó publikálatlan 2008-as jelentése állítólag kritizálta Izrael ciszjordániai politikáját. Rahm Emanuel kabinetfőnök azt mondta munkatársainak, hogy a Bush csapat dédelgette Izraelt, és eljött az ideje annak, hogy Izrael amerikai barátai szókimondóbban tárgyaljanak a zsidó állam vezetőivel. ...
...A Fehér Ház nagyjából egységes volt, ám Obama és Netanyahu álláspontja annál távolabbra került egymástól. Netanyahu nem csak a telepek bővítésének régi bajnoka volt, hanem választási kampánya során egy palesztin állam létrejöttének még a gondolatát is elutasította, és közeli munkatársai azzal intézték el az önálló állam létrehozására irányuló béketárgyalások elképzelését, hogy merő időpocsékolás lenne....
...Térjünk vissza Bibi múlt heti látogatására. A telepek ügyében Netanyahu nyert; Obama nyilvánosan már elő sem hozakodik ezzel a kérdéssel. Irán ügyében is arra vallanak a jelek, hogy ugyanez a kapitulációs ciklus van folyamatban. ...
Obama talán azt hiszi, hogy (2013-ig) diplomáciai megállapodásra juthat Teheránnal, de legalább akkora politikai nyomás hat majd ez ellen, mint amekkorának a telepek bővítése kapcsán egyszer már behódolt. Obama első két évében kudarcot vallott, nem tudta megvédeni a Chicagoban elsajátított progresszív elképzelést az amerikai érdekekről és a zsidó értékekről, s ez hozzájárult a békefolyamat sorsának megpecsételődéséhez. Amennyiben ezúttal is kudarcot vall, annak háború lehet az ára."
Ha a magyar sajtópalettán progresszívnek, liberálisnak tekinthető újságokat vesszük, egy ilyen írásnak a 168 Órában, a Magyar Narancsban vagy az ÉS-ben lenne a helye. Egyelőre hiába keresnénk ott. Az okokat hosszasan elemezhetjük (tegyük is), de ebben a körben a posztom címéhez térek vissza. Bátorság kell ahhoz, hogy az ember nyíltan vállalja az identitását, és tűrje az ebből adódó kritikát. Szintén bátorság kell ahhoz, hogy az ember a saját népét, saját lelki/kulturális hazáját irányító kormány ellen beszéljen, de talán nem kell hozzá nagyobb merészség, mint felvidékiként vagy erdélyiként a mindenkori magyar kormányt bírálni, illetve nyíltan magyarnak vallani magunkat Szlovákiában, Romániában, Ukrajnában vagy Szerbiában.
Másrészt józan bölcsesség kell ahhoz, hogy a politikai nézeteltérés ne csússzon át vallási vagy etno-kulturális konfliktusba. A fent idézett szöveg tele van olyan mondatokkal, amilyenek közül akár egy is bárkit persona non gratává tehet magyar balértelmiségi körökben, illetve lelkesen ünnepelt és/vagy félreértett szerzővé emelhet a jobbszélen. Ezt az írást ugyanakkor amerikaiak milliói olvassák különösebb érzelmi felindulás nélkül. Megszokták, minden héten tucatnyi hasonlót tárnak eléjük az írástudók. Gondolkodjunk el ezen, honfitársak. Mivel mindig is az amerikai demokráciához való felzárkózást szorgalmaztam, számomra evidens, hogy az angolszász sajtó stílusa előre visz bennünket. A bátraké lesz a jövő. Addig is érdemes előfizetni a Newsweekre.
"Obama kapcsolatának története Netanyahuval és amerikai zsidó szövetségeseivel alapvetően a beletörődésről szól. Hivatalba kerülésekor Obama határozottan progresszív jövőképet hozott magával a zsidó identitásról és a zsidó államról. Ezt az elképzelést a politikai karrierjének indulását segítő chicagoi zsidó közösség alakította ki benne. Három év elteltével -- az izraeli kormánnyal és a meghatározó amerikai zsidó körökkel vívott elkeseredett küzdelem nyomán -- e jövőkép szinte teljesen elenyészett.
Obama úgy került a Fehér Házba, hogy felnőttkorát minden elődjénél nagyobb mértékben zsidók társaságában töltötte. Fő jogi mentorainak legnagyobb része zsidó volt (például Abner Mikva); számos kiemelt adományozója szintén zsidó volt; politikai főtanácsadója, David Axelrod is zsidó volt. Az Obama által legközelebbről ismert zsidók túlnyomórészt progresszívek voltak, látásmódjukat a polgárjogi mozgalom alakította, és Izraellel kapcsolatban elidegenítette azt a fősodorba tartozó amerikai zsidó szervezetek álláspontjától.
Obama Izraellel kapcsolatos kezdeti nyilatkozatai gyakorta zsidó barátainak liberális cionizmusát tükrözték. Hozzájuk hasonlóan, lelkesen felkarolta az izraeli társadalom és a zsidó hagyomány progresszív vonatkozásait, miközben bírálta Izraelt Ciszjordánia megszállva tartásáért. A szenátorságért folytatott 2004-es kampányában Obama kritikával illette az Izraelt és nagyobb településeit Ciszjordánia egészétől elválasztó falat. Elnökválasztási kampánya elején megkérdőjelezte azt a nézetet, hogy 'Izrael-ellenes lenne mindenki, aki nem megingathatatlanul Likud-párti megközelítést követ Izraellel kapcsolatban'. ...
...A találkozókon Obama nyíltan beszélt a palesztinok szenvedéseiről. Egy washingtoni bennfentes azt mondja, sosem hallotta Clintont, Reagant vagy a két Bush bármelyikét ilyen hangnemben beszélni.
Az Obama-kormányon belül szinte teljes egyetértés alakult ki arról, hogy követelni kell a zsidó telepek építésének leállítását. James Jones nemzetbiztonsági tanácsadó publikálatlan 2008-as jelentése állítólag kritizálta Izrael ciszjordániai politikáját. Rahm Emanuel kabinetfőnök azt mondta munkatársainak, hogy a Bush csapat dédelgette Izraelt, és eljött az ideje annak, hogy Izrael amerikai barátai szókimondóbban tárgyaljanak a zsidó állam vezetőivel. ...
...A Fehér Ház nagyjából egységes volt, ám Obama és Netanyahu álláspontja annál távolabbra került egymástól. Netanyahu nem csak a telepek bővítésének régi bajnoka volt, hanem választási kampánya során egy palesztin állam létrejöttének még a gondolatát is elutasította, és közeli munkatársai azzal intézték el az önálló állam létrehozására irányuló béketárgyalások elképzelését, hogy merő időpocsékolás lenne....
...Térjünk vissza Bibi múlt heti látogatására. A telepek ügyében Netanyahu nyert; Obama nyilvánosan már elő sem hozakodik ezzel a kérdéssel. Irán ügyében is arra vallanak a jelek, hogy ugyanez a kapitulációs ciklus van folyamatban. ...
Obama talán azt hiszi, hogy (2013-ig) diplomáciai megállapodásra juthat Teheránnal, de legalább akkora politikai nyomás hat majd ez ellen, mint amekkorának a telepek bővítése kapcsán egyszer már behódolt. Obama első két évében kudarcot vallott, nem tudta megvédeni a Chicagoban elsajátított progresszív elképzelést az amerikai érdekekről és a zsidó értékekről, s ez hozzájárult a békefolyamat sorsának megpecsételődéséhez. Amennyiben ezúttal is kudarcot vall, annak háború lehet az ára."
Ha a magyar sajtópalettán progresszívnek, liberálisnak tekinthető újságokat vesszük, egy ilyen írásnak a 168 Órában, a Magyar Narancsban vagy az ÉS-ben lenne a helye. Egyelőre hiába keresnénk ott. Az okokat hosszasan elemezhetjük (tegyük is), de ebben a körben a posztom címéhez térek vissza. Bátorság kell ahhoz, hogy az ember nyíltan vállalja az identitását, és tűrje az ebből adódó kritikát. Szintén bátorság kell ahhoz, hogy az ember a saját népét, saját lelki/kulturális hazáját irányító kormány ellen beszéljen, de talán nem kell hozzá nagyobb merészség, mint felvidékiként vagy erdélyiként a mindenkori magyar kormányt bírálni, illetve nyíltan magyarnak vallani magunkat Szlovákiában, Romániában, Ukrajnában vagy Szerbiában.
Másrészt józan bölcsesség kell ahhoz, hogy a politikai nézeteltérés ne csússzon át vallási vagy etno-kulturális konfliktusba. A fent idézett szöveg tele van olyan mondatokkal, amilyenek közül akár egy is bárkit persona non gratává tehet magyar balértelmiségi körökben, illetve lelkesen ünnepelt és/vagy félreértett szerzővé emelhet a jobbszélen. Ezt az írást ugyanakkor amerikaiak milliói olvassák különösebb érzelmi felindulás nélkül. Megszokták, minden héten tucatnyi hasonlót tárnak eléjük az írástudók. Gondolkodjunk el ezen, honfitársak. Mivel mindig is az amerikai demokráciához való felzárkózást szorgalmaztam, számomra evidens, hogy az angolszász sajtó stílusa előre visz bennünket. A bátraké lesz a jövő. Addig is érdemes előfizetni a Newsweekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése