Miután előző blogbejegyzésemben leszögeztem, hogy a népszavazások összes kérdése definíció szerint bugyuta, és hogy az LMP kérdései teljesen rendben vannak ebből a szempontból, csak olyan olvasóknak ajánlom alábbi soraimat, akik számára az önálló gondolkodás az egészséges életmód része, és akik úgy vélik, hogy még a bugyutaságban is érdemes rendszert keresni. Tényleg érdemes: a Fidesz és az LMP népszavazási kérdései mögött nagyobb összefüggések tárulnak fel. Először nézzük a Fidesz népszavazási kérdéseit -- követelésekké alakítva.
1. Kettős állampolgárságot a határon túli magyaroknak -- ez érzelmi ügy, a válasz elsöprő igen. Hogy mégsem az igen győzött, az a tartalom mellékességét jelzi. Akkor még az MSZP-t támogatta a többség, és nem a Fideszt. Akkor még jó ötletnek tűnhetett szembemenni a népi igazságérzettel, de hosszú távon Gyurcsány Ferenc és az MSZP egésze csillagászati árat fizet a nemleges kampányért.
2. Töröljék el a kórházi napidíjat -- egy reform elején óriási az ellenállás. Könnyű eladni a gondolatot, hogy ha napidíj sosem volt, akkor sose legyen. Miután létrejött az érzelmi összetartás, a Fidesz kapott lehetőséget az egészségügy átalakítására (vigyázat, szerintük átalakítás nem= reform).
3. Töröljék el a vizitdíjat -- az MSZP pozitív jelképnek szánta a 300 Ft-ot, a Fidesznek sikerült negatív jelképpé alakítania. Itt sem a tartalom a lényeg, hanem az, hogy a többség közben a Fidesz mellé állt.
4. Ne legyen egyetemi tandíj -- a legcinikusabb követelés, alighanem úgy alkották meg, hogy megnézték, mivel szemben legnagyobb a népi ellenállás, és nem abból indultak ki, hogy mi lenne célszerű/megvalósítható. Szintén nem a tartalom a lényeg, hanem az MSZP-nek való beintés lehetősége. Azóta kiderült, hogy a tandíjra szükség van, de a bevezetés már a Fidesz joga.
A Fidesz által indított népszavazások összességében inkább érzelmileg, mint gondolatilag rázták fel a választókat, hogy egybe kovácsolódjon a tábor. A módszer bevált. Ha érzelmi választ akarunk, akkor nem azt követeljük, hogy 3,5%-os legyen az iskolatej, hanem azt kiáltjuk, hogy "talpra magyar"! A 2008-as népszavazás idejére az MSZP támogatottsága a nullához közelített, az eredmény láttán az SZDSZ kilépett a koalícióból, és a parlamenti kisebbségbe került MSZP de jure kormányozgatott még, de facto azonban béna kacsává vált. A legitimációt látszólag a Fidesz aktivitása roppantotta meg, valójában inkább a kettős állampolgárság ügyében önként választott és homlokra tett történelmi szégyenfolt bizonyult végzetesnek. A második népszavazás döntő pillanatban hozott áttörést.
Nézzük az LMP kérdéseit, szintén követeléssé alakítva.
1. A munkanélküli segély 260 napig járjon -- most három hónapig jár; aki három hónapig nem talál munkát, az előbb-utóbb valószínűleg szociális segélyt fog kapni; a váltás határát lehet tologatni, de ettől áttörést remélni? E követelés annyira alkalmas az LMP-tábor érzelmi egybekovácsolására, mint a fentebb ellenpéldaként említett 3,5%-os iskolatej iránti igény.
2. Az éves szabadság 2/3-a igény szerint legyen kivehető -- kétféle munkáltató létezik: amelyik önként is igény szerint adja a szabadságot, és hamarosan csődbe megy; meg a többi munkáltató, ahol egy nap szabadságot sem mersz kivenni, mert mire visszajönnél, már nem lesz állásod. A bugyutaság követelményének megfelel ez a pont, de érzelmi mozgósításra nem tűnik alkalmasnak.
3. A próbaidő max. 100 nap lehessen -- megjegyzem, az európai intézményekben pl. 9 hónap a próbaidő, azaz mintegy 180 munkanap. A kérdés természetesen alkalmas a kormánynak való beintésre, csak kinek lesz hozzá érzelmi felindultsága, és mit gondol majd a szavazás másnapján?
4. A tankötelezettség maradjon 18 év -- az iskolába járók nagy többsége önként tanul legalább 18 éves koráig, mert ezt fontosnak tartja; a másik csoport már 12 évesen sem tanul, mert nem tartja fontosnak, nincs hozzá otthoni háttere. Ha adminisztratív alapon iskolában tartjuk, attól nem többre, hanem kevesebbre viszi az életben, ugyanis teljesen demotivált lesz. Ez a követelés erősen vitatható, szintén nem számíthat érzelmi támogatásra.
5. Rémlik egy olyan pont is, hogy a 2010-ben nyugdíjból visszahívott rendőrök mégis mehessenek 40 évesen nyugdíjba. Ennek támogatottságát inkább nem kommentálom.
Összegezve, az LMP rosszkor és rosszakat kérdez, továbbá nincs egyetlen olyan kérdése sem, amely kívánatos irányba építené az imázsát, illetve amely ellen állást foglalva a Fidesz hosszabb távon kelepcébe sétálna. A népszavazás a Fidesz 2004-es első kísérletének eredményét ígéri. Mindenképpen érdekes és tanulságos lesz.
1. Kettős állampolgárságot a határon túli magyaroknak -- ez érzelmi ügy, a válasz elsöprő igen. Hogy mégsem az igen győzött, az a tartalom mellékességét jelzi. Akkor még az MSZP-t támogatta a többség, és nem a Fideszt. Akkor még jó ötletnek tűnhetett szembemenni a népi igazságérzettel, de hosszú távon Gyurcsány Ferenc és az MSZP egésze csillagászati árat fizet a nemleges kampányért.
2. Töröljék el a kórházi napidíjat -- egy reform elején óriási az ellenállás. Könnyű eladni a gondolatot, hogy ha napidíj sosem volt, akkor sose legyen. Miután létrejött az érzelmi összetartás, a Fidesz kapott lehetőséget az egészségügy átalakítására (vigyázat, szerintük átalakítás nem= reform).
3. Töröljék el a vizitdíjat -- az MSZP pozitív jelképnek szánta a 300 Ft-ot, a Fidesznek sikerült negatív jelképpé alakítania. Itt sem a tartalom a lényeg, hanem az, hogy a többség közben a Fidesz mellé állt.
4. Ne legyen egyetemi tandíj -- a legcinikusabb követelés, alighanem úgy alkották meg, hogy megnézték, mivel szemben legnagyobb a népi ellenállás, és nem abból indultak ki, hogy mi lenne célszerű/megvalósítható. Szintén nem a tartalom a lényeg, hanem az MSZP-nek való beintés lehetősége. Azóta kiderült, hogy a tandíjra szükség van, de a bevezetés már a Fidesz joga.
A Fidesz által indított népszavazások összességében inkább érzelmileg, mint gondolatilag rázták fel a választókat, hogy egybe kovácsolódjon a tábor. A módszer bevált. Ha érzelmi választ akarunk, akkor nem azt követeljük, hogy 3,5%-os legyen az iskolatej, hanem azt kiáltjuk, hogy "talpra magyar"! A 2008-as népszavazás idejére az MSZP támogatottsága a nullához közelített, az eredmény láttán az SZDSZ kilépett a koalícióból, és a parlamenti kisebbségbe került MSZP de jure kormányozgatott még, de facto azonban béna kacsává vált. A legitimációt látszólag a Fidesz aktivitása roppantotta meg, valójában inkább a kettős állampolgárság ügyében önként választott és homlokra tett történelmi szégyenfolt bizonyult végzetesnek. A második népszavazás döntő pillanatban hozott áttörést.
Nézzük az LMP kérdéseit, szintén követeléssé alakítva.
1. A munkanélküli segély 260 napig járjon -- most három hónapig jár; aki három hónapig nem talál munkát, az előbb-utóbb valószínűleg szociális segélyt fog kapni; a váltás határát lehet tologatni, de ettől áttörést remélni? E követelés annyira alkalmas az LMP-tábor érzelmi egybekovácsolására, mint a fentebb ellenpéldaként említett 3,5%-os iskolatej iránti igény.
2. Az éves szabadság 2/3-a igény szerint legyen kivehető -- kétféle munkáltató létezik: amelyik önként is igény szerint adja a szabadságot, és hamarosan csődbe megy; meg a többi munkáltató, ahol egy nap szabadságot sem mersz kivenni, mert mire visszajönnél, már nem lesz állásod. A bugyutaság követelményének megfelel ez a pont, de érzelmi mozgósításra nem tűnik alkalmasnak.
3. A próbaidő max. 100 nap lehessen -- megjegyzem, az európai intézményekben pl. 9 hónap a próbaidő, azaz mintegy 180 munkanap. A kérdés természetesen alkalmas a kormánynak való beintésre, csak kinek lesz hozzá érzelmi felindultsága, és mit gondol majd a szavazás másnapján?
4. A tankötelezettség maradjon 18 év -- az iskolába járók nagy többsége önként tanul legalább 18 éves koráig, mert ezt fontosnak tartja; a másik csoport már 12 évesen sem tanul, mert nem tartja fontosnak, nincs hozzá otthoni háttere. Ha adminisztratív alapon iskolában tartjuk, attól nem többre, hanem kevesebbre viszi az életben, ugyanis teljesen demotivált lesz. Ez a követelés erősen vitatható, szintén nem számíthat érzelmi támogatásra.
5. Rémlik egy olyan pont is, hogy a 2010-ben nyugdíjból visszahívott rendőrök mégis mehessenek 40 évesen nyugdíjba. Ennek támogatottságát inkább nem kommentálom.
Összegezve, az LMP rosszkor és rosszakat kérdez, továbbá nincs egyetlen olyan kérdése sem, amely kívánatos irányba építené az imázsát, illetve amely ellen állást foglalva a Fidesz hosszabb távon kelepcébe sétálna. A népszavazás a Fidesz 2004-es első kísérletének eredményét ígéri. Mindenképpen érdekes és tanulságos lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése