2012. június 23., szombat

Áttérjek? 12. rész, Keresztény alternatívák

Mi lenne, ha katolikus keresztény judaizmusomat lecserélném a messiáskövető judaizmus valamely más felekezetére?

Mindenekelőtt egy kis terminológia: a kereszténység szó szerint Krisztus-hitet jelent, Krisztus görögül krisztosz, vagyis felkent, héber nyelven messiás. Jézus arámi nyelven Jehosua, és szintén messiást jelent. Jézus Krisztust tehát születésétől fogva Messiásnak hívták a Szentföldön abban az időben beszélt arámi nyelven (nem volt ritka ez a név, ahogy ma Dél-Amerikában gyakori a Jesus), majd a tanítását eleinte főleg görög nyelvterületen hirdető apostolok hozzátették a nevéhez a "messiás" görög megfelelőjét.

Minden keresztény a judaizmus messiáskövető ágához tartozik, egyenes ági leszármazottként. A judaizmus felfogása szerint ugyanis minden betérő misztikus módon Ábrahám vér szerinti gyermekévé válik. Jézus zsidó volt, az apostolok szintén, ezért mindazok, akiket betérítettek (megkereszteltek), azok ugyanígy Ábrahám gyermekeivé váltak. A zsidó-keresztény szembenállás nem vérségi, hanem ideológiai: Jézus tanítása szerint minden ember embertárs, mindenkinek egyforma mércével kell mérni, és a kiválasztott néphez tartozás az egész emberiségre kiterjed. Ezt a tanítást a messiást azóta is váró zsidók sem Jézus földi életében, sem utána nem fogadták el. A messiáskövetést minden eszközzel akadályozták, ezért az apostolok elhatárolódtak tőlük. Így lett a messiásváró közösség megnevezése az Evangéliumokban pontatlanul "zsidók", holott az Újszövetségben hívő közösség tagjai magukat szintén a judaizmus folytatóinak, beteljesítőinek tekintették. A "zsidók" küldetése szóról szóra megegyezik a keresztények küldetésével, és természetesen mindkét közösség magát tartja a küldetés jogos letéteményesének. Amikor tehát azt mondom, hogy katolicizmusomat más keresztény felekezetre cserélhetném, akkor ez alatt a judaizmus messiáskövető ágának két alága közötti váltást kell érteni.

Mi lenne tehát, ha katolikus keresztény judaizmusomat lecserélném a messiáskövető judaizmus valamely más felekezetére?

Pozitívumokat és negatívumokat érnék el vele, az alábbiakban vázolt módon.

1. Görögkeleti (ortodox) kereszténység
- pozitívum az őskeresztény hagyományok, rítusok és papi ruházat megőrzése; a pópák nagyjából úgy öltöznek, mint az ortodox rabbik; továbbá gyönyörűek a többszólamú énekek
- negatívum a háttal misézés, a szertartás hosszúsága, valamint a bizánci államhatalommal kötött szövetségre visszavezethető összefonódás: a görögkeleti egyház ma is az államhatalom részének tekinti magát

2. Evangélikus kereszténység (lutheranizmus)
- pozitívum, hogy Martin Luther nem egyházszakadást, hanem reformot kívánt, amikor protestált korának katolikus gyakorlata ellen; az evangélikus szertartás alig különbözik a katolikustól; pozitívum, hogy a Holokauszt előtt és alatt az evangélikus egyház fogadta be a legkészségesebben az alibiből megkeresztelkedőket, ezáltal sokakat megmentett
- negatívum, hogy még nem jött létre az újraegyesülés a katolicizmussal; Luther fő hittétele (egyedül a kegyelem üdvözít) fatalista, szerencsére azonban senki nem veszi komolyan: legtöbb híve éppen az iparkodó észak-nyugati protestáns társadalmakban van

3. Református (kálvinista) kereszténység
- pozitívum a templomok dísztelensége, így jobban oda lehet figyelni a Tanra; a reformátusok fordították először nemzeti nyelvekre a Bibliát; a lelkészek korszerű módon házasodhatnak, így teljesebb élettapasztalat alapján tudnak prédikálni
- negatívum az eleve elrendeltetés (predesztináció) tana, ám ma már nem ragaszkodnak hozzá; a katolikus egyház az idők folyamán átvette és magába építette a vívmányokat, így indokolatlanná vált a különállás; szintén negatívum Jean Calvin fő tana (egyedül a hit üdvözít), ez épp oly távol áll Jézus tanításától, mint a kegyelem kizárólagossága

4. Görögkatolikus kereszténység
- pozitívum, hogy felszentelésükig nősülhetnek a papok, és mindezt a Római Katolikus Egyház fennhatósága alatt!; katolikus paphiány esetén görögkatolikus pap is misézhet, a nősülős modell akár teljesen ki is szoríthatja a cölibátust; papnövendékként komolyan megfontolnám
- negatívum a római katolikusnál jóval hosszabb mise és a korszerűtlen szertartás: könnyű a Tan helyett az ájtatosságba mélyedni

5. Anglikán kereszténység
- pozitívum, hogy azonos a római katolicizmussal; lenyűgöző dalkultúrája van (hallható a Tűzszekerek c. filmben); sok vezetője ma már visszatérne a római pápa fennhatósága alá
- negatívum, hogy kizárólag VIII. Henrik válási szándéka miatt önállósodott, és ez aligha jó ómen a Tan komolyan vétele szempontjából -- Jézus kifejezetten tiltotta a válást

6. Hit Gyülekezete
- pozitívum az élő hitre helyezett hangsúly és a lelkesítően szép zenei kultúra
- negatívum a megszokott ünnepek bálvánnyá minősítése, az Úr áldásának anyagi elvárása és a hívek gátlástalan pumpolása

7. Pünkösdista-karizmatikus mozgalmak
- pozitívum, hogy ma ez a leggyorsabban terjedő keresztény hitforma, lényege a pünkösdi hangulat folyamatos újraélése a Szentlélek segítségével; a katolicizmus befogadta és magába építette a vívmányait
- negatívum, hogy túlhangsúlyozza a Szentlélek működésével kapcsolatos területeket (pl. a nyelveken beszélést), cserébe elhanyagolja a Tan többi összetevőjét

8. Keresztény kisegyházak (adventizmus, szombatizmus, unitarizmus, baptizmus, anabaptizmus, stb.)
- pozitívum, hogy mind mögött egy-egy lánglelkű és őszinte hitű alapító áll
- negatívum, hogy egy-egy önkényesen kiragadott motívumot hangsúlyoznak, és hogy érdeklődés híján létszámuk folyamatosan csökken

A katolicizmus nem tökéletes, de a pozitívumokat és negatívumokat megfontolva nincs nála kiegyensúlyozottabb és/vagy a jézusi tanításhoz közelebb álló alternatíva. Ugyanakkor bármelyik említett felekezetben kiteljesedhet a hívő keresztény, így neki sincs oka áttérni a katolicizmusra.

Előző rész: http://verteslaszlo.blogspot.com/2012/06/atterjek-11-resz-jehova-tanui.html

7 megjegyzés:

  1. Eljött Török Attila nagy napja, szabad a csihi-puhi.

    VálaszTörlés
  2. Csak technikailag: a görög Χριστός jelentésen NEM megváltó. A Szó jelentése "felkent". A מָשִׁיחַ jelentése sem megváltó, hanem ugyancsak "felkent". A teljes eredeti kifejezés מלך המשיח ("a felkent király"). Mind a görög Χριστός szót (amelyet a héber fordítására vezettek be), mind a héber מָשִׁיחַ szót Jézusra használták, akit a keresztények ugyan valóban megváltónak tekintenek, de ettől még a szó még ugyanúgy nem jelent megváltót, ahogy az "Úr", a "Tanító", a "Mester" vagy a "Pantokrátor" sem jelent megváltót.

    Semmi csihipuhi, csak pontosítás.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a pontosítást, javítom a posztot. Az apostolok egyszerűen görögre fordították a messiás (felkent) szót, így lett Jézus a "krisztosz".

      Törlés
    2. Szívesen.

      Látod, ezért jó, ha az ember tényekkel dolgozik. Könnyen korrigálhatóak, és léphetünk tovább.

      Nem csoda, hogy amikor viszont nem tényekkel, hanem (tényekkel alá nem támasztott, mégis tabudöntögetőnek szánt) véleményekkel dolgozunk, akkor jön a helybetopi, aminek a frusztrációját legföljebb a prédikálás öröme oldja.

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Csihipuhi helyett ennyi: érdekes, hogy ez az első cikked, amelyben következetesen a pozitívumokra/negatívumokra építed föl a véleményed tálalását. Ez eddig miért nem ment?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A messiáskövető judaizmus különböző ágai között könnyű a tételes összehasonlítás, a többi vallásnál ez nem adódott, mivel nem azonos struktúrával rendelkeznek.

      Törlés