A Le Point francia hetilap legfrissebb számából idézek. (május 24., 58. oldal, írta: Claude Allègre)
"Elnöktől elnökig
Az aktív politizálástól eltávolodva, minden pártos elkötelezettségtől mentesen, minden ambíció nélkül Nicolas Sarkozy-t támogattam a 2012-es elnökválasztás során. Ennek egyetlen oka volt: a válság. Tekintetbe véve határozott nézeteimet, előtörténetemet, környezetemet, baráti körömet, családomat, nem volt könnyű ezt felvállalnom. Kiléptem a sorból, ezzel hangsúlyozva, mennyire elsődleges szempontnak tekintem az európai országokat fenyegető, sőt civilizációnk fennmaradását megkérdőjelező válságnak.
Egy nemrégiben készült felmérés szerint a franciák több mint 60%-a -- hozzám hasonlóan -- Nicolas Sarkozy-t tartotta alkalmasabbnak a válsággal való szembenézésre. Mégis ellene szavaztak. Ez arra vall, hogy az elnökválasztási viták nem a lényegre összpontosítottak. A franciákban nem tudatosult, milyen súlyos a válság.
Európa kormányai harminc éve hitelből élnek, teljes felelőtlenség mellett. Akkora az államháztartási hiány, hogy a társadalombiztosítási juttatások után az adósságszolgálat a legnagyobb költségvetési tétel. Bármit is teszünk, az adósságot törleszteni kell, különben csődbe megyünk!
Kettős válság alakult ki: az államháztartási válság mellett gazdasági válság is sújt bennünket. A bankok, amelyek feladata a termeléshez, szolgáltatáshoz szükséges források biztosítása lenne, arra rendezkedtek be, hogy a saját pénzüket fialtassák, a gazdaság rovására. A szabad kereskedelembe vetett együgyű, naiv, illetve önérdekű hit kiszolgáltatta a gazdaságunkat, és főként annak létfontosságú összetevőjét, a munkahelyek 75%-át adó kis- és középvállalkozásokat a feltörekvő országok kielégíthetetlen étvágyának. Ezek az országok legitim módon keresik a fejlődés lehetőségét, akár azon az áron, hogy most visszaadják a Nyugatnak, amit az évszázadok során tőle kaptak. A szűk látókörű protekcionizmus káros. A határok tisztességtelen versenyt hozó teljes megnyitása ellenben katasztrofális. Mondjuk ki nyíltan, hogy jelenleg fordított gyarmatosítás megy végbe!
...
François Hollande-ra gigászi feladat vár. Jól ismerem őt, volt alkalmam vele dolgozni, segíthettem őt a Szocialista Pártnál felívelő karrierje során.
Intelligens, tetterős ember, jól ismeri az elméleti közgazdaságtant, kiválóan kommunikál, és remek a humorérzéke. A jelöltsége kapcsán hangoztatott fenntartásaim lélektani jellegűek: túlságosan kedveli a puha konszenzusteremtést. A legkevésbé sem vonom vissza e fenntartásokat, melyek azonban enyhülhetnek a hivatali ideje alatt. Szívből kívánom, hogy François Hollande megvalósítsa a kiigazítás nagy művét, amelyet fel kell vállalnia. Sok sikert, Monsieur le Président!"
Ez az a viszonylagos függetlenség, kedves olvasóim, amelyet a magyar újságíróktól igényelek. Ez a közügyek szempontjából kívánatos hozzáállás, ezt a gondolkodásmódot népszerűsítem itt, e blog hasábjain. Boldog a haza, amely ilyen újságírót mondhat magáénak, áldott az ország, amelyet ilyen értelmiség szeret.
"Elnöktől elnökig
Az aktív politizálástól eltávolodva, minden pártos elkötelezettségtől mentesen, minden ambíció nélkül Nicolas Sarkozy-t támogattam a 2012-es elnökválasztás során. Ennek egyetlen oka volt: a válság. Tekintetbe véve határozott nézeteimet, előtörténetemet, környezetemet, baráti körömet, családomat, nem volt könnyű ezt felvállalnom. Kiléptem a sorból, ezzel hangsúlyozva, mennyire elsődleges szempontnak tekintem az európai országokat fenyegető, sőt civilizációnk fennmaradását megkérdőjelező válságnak.
Egy nemrégiben készült felmérés szerint a franciák több mint 60%-a -- hozzám hasonlóan -- Nicolas Sarkozy-t tartotta alkalmasabbnak a válsággal való szembenézésre. Mégis ellene szavaztak. Ez arra vall, hogy az elnökválasztási viták nem a lényegre összpontosítottak. A franciákban nem tudatosult, milyen súlyos a válság.
Európa kormányai harminc éve hitelből élnek, teljes felelőtlenség mellett. Akkora az államháztartási hiány, hogy a társadalombiztosítási juttatások után az adósságszolgálat a legnagyobb költségvetési tétel. Bármit is teszünk, az adósságot törleszteni kell, különben csődbe megyünk!
Kettős válság alakult ki: az államháztartási válság mellett gazdasági válság is sújt bennünket. A bankok, amelyek feladata a termeléshez, szolgáltatáshoz szükséges források biztosítása lenne, arra rendezkedtek be, hogy a saját pénzüket fialtassák, a gazdaság rovására. A szabad kereskedelembe vetett együgyű, naiv, illetve önérdekű hit kiszolgáltatta a gazdaságunkat, és főként annak létfontosságú összetevőjét, a munkahelyek 75%-át adó kis- és középvállalkozásokat a feltörekvő országok kielégíthetetlen étvágyának. Ezek az országok legitim módon keresik a fejlődés lehetőségét, akár azon az áron, hogy most visszaadják a Nyugatnak, amit az évszázadok során tőle kaptak. A szűk látókörű protekcionizmus káros. A határok tisztességtelen versenyt hozó teljes megnyitása ellenben katasztrofális. Mondjuk ki nyíltan, hogy jelenleg fordított gyarmatosítás megy végbe!
...
François Hollande-ra gigászi feladat vár. Jól ismerem őt, volt alkalmam vele dolgozni, segíthettem őt a Szocialista Pártnál felívelő karrierje során.
Intelligens, tetterős ember, jól ismeri az elméleti közgazdaságtant, kiválóan kommunikál, és remek a humorérzéke. A jelöltsége kapcsán hangoztatott fenntartásaim lélektani jellegűek: túlságosan kedveli a puha konszenzusteremtést. A legkevésbé sem vonom vissza e fenntartásokat, melyek azonban enyhülhetnek a hivatali ideje alatt. Szívből kívánom, hogy François Hollande megvalósítsa a kiigazítás nagy művét, amelyet fel kell vállalnia. Sok sikert, Monsieur le Président!"
Ez az a viszonylagos függetlenség, kedves olvasóim, amelyet a magyar újságíróktól igényelek. Ez a közügyek szempontjából kívánatos hozzáállás, ezt a gondolkodásmódot népszerűsítem itt, e blog hasábjain. Boldog a haza, amely ilyen újságírót mondhat magáénak, áldott az ország, amelyet ilyen értelmiség szeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése