Egyre világosabb, hogy az ügynökakták nyilvánosságra hozatala kapcsán politikai játszma zajlik. Az LMP és az MSZP nyilvánosságot követel, a Fidesz pedig érveket keres ellene. A "kinek használ" elvből az következik, hogy alighanem az LMP és az MSZP nyerne többet a nyilvánosságra hozatallal, ezért harcol érte.
Találgathatunk, kit érintene kínosan a nyilvánosság, és hogy ennek ellenére, előbb-utóbb megvalósul-e. Addig is politikai tőkét gyűjtenek a követelők.
Ha a választó racionálisan viselkedne, nem lenne nagy szám egy ügynökügy. Persze ha a választó racionálisan viselkedne, akkor a Pálgium-ügy sem kavart volna nagy port, elkönyveltük volna, hogy húsz éve minden kisdoktor zűrös körülmények között szerezte a fokozatát. Képmutatás és kettős mérce volt ezért egyiküket kicsinálni. Az ügynök inkább volt áldozat, mint elkövető. Az elkövető a tartótiszt volt, aki magas nyugdíját élvezte, míg a Fidesz nem intézkedett. A lényeg már megtörtént, a nyilvánossá tétel csak cukormáz lenne a tortán, amibe könnyen beletörhet a fogunk.
Személy szerint üdvözölném az akták nyilvánosságát, viszont nem veszélyeztetném cserébe a kormányzóképességet, tehát csakis minimális imázsvesztés mellett támogatnám a lépést. Egyfelől hulljon a szilva a fáról, másfelől a választó bizonyítsa, hogy "nem most jön a tanyáról": nem csapkod Hűbele Balázsként a porcelánboltban, hanem kész, képes és hajlandó ésszerűen megfontolni, mi az érdeke. Ennek semmi jele, így aztán tartós lehet a huzavona.
Találgathatunk, kit érintene kínosan a nyilvánosság, és hogy ennek ellenére, előbb-utóbb megvalósul-e. Addig is politikai tőkét gyűjtenek a követelők.
Ha a választó racionálisan viselkedne, nem lenne nagy szám egy ügynökügy. Persze ha a választó racionálisan viselkedne, akkor a Pálgium-ügy sem kavart volna nagy port, elkönyveltük volna, hogy húsz éve minden kisdoktor zűrös körülmények között szerezte a fokozatát. Képmutatás és kettős mérce volt ezért egyiküket kicsinálni. Az ügynök inkább volt áldozat, mint elkövető. Az elkövető a tartótiszt volt, aki magas nyugdíját élvezte, míg a Fidesz nem intézkedett. A lényeg már megtörtént, a nyilvánossá tétel csak cukormáz lenne a tortán, amibe könnyen beletörhet a fogunk.
Személy szerint üdvözölném az akták nyilvánosságát, viszont nem veszélyeztetném cserébe a kormányzóképességet, tehát csakis minimális imázsvesztés mellett támogatnám a lépést. Egyfelől hulljon a szilva a fáról, másfelől a választó bizonyítsa, hogy "nem most jön a tanyáról": nem csapkod Hűbele Balázsként a porcelánboltban, hanem kész, képes és hajlandó ésszerűen megfontolni, mi az érdeke. Ennek semmi jele, így aztán tartós lehet a huzavona.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése