Még tart az MNB állítólagos függetlenségéről szóló szkanderezés, a magyar szagértők meg kiakadtak, mint patikamérleg a Padödőtől. Rossznak tartják a kormány stratégiáját, miszerint formailag mindenben eleget tesz az EU igényeinek, de a tartalomban már nem szorgalmizik. A botrány lényege: a jegybank döntéshozóit korábban fele részben az MNB elnöke, fele részben pedig a kormányfő jelölte, és a köztársasági elnök nevezte ki. Mostantól minden döntéshozót a parlament gazdasági bizottsága jelöl. Nézzük meg logikusan, hogyan és mennyiben érinti ez a jegybank függetlenségét.
Ha az MNB elnöke baloldali, mint 2007-től, és baloldali kormány van hivatalban, mint 2002-2010-ig, akkor a korábbi rendszer teljes baloldali hegemóniát eredményezett a jegybank élén. Brüsszel ezt nem találta aggályosnak, szerinte ekkor független volt az MNB. Mostantól a parlament jelöl, a tisztelt Ház összetételének megfelelően. Jobboldali kétharmad esetén jobboldali hegemóniával, és ez már aggasztja Brüsszelt, szerinte ez veszélyezteti a jegybank függetlenségét. Más szóval, Brüsszelnek nem önmagában a hegemóniával, hanem a jobboldal irányító helyzetbe kerülésével, illetve a baloldal hegemóniavesztésével van gondja. Ellensúlyozandó problémának tartja a tényt, hogy a magyar társadalom választáson résztvevő többsége a jobboldalra szavazott, és az összpárti támogatással bíró választási törvény értelmében a Fidesz így megszerezte a képviselői helyek kétharmadát. Ha tehetné, az Európai Bizottság talán szívesen elvenne egyharmadot a Fidesztől, hogy a baloldalnak adja. Ám az európai demokrácia és jogállamiság intézményes őreként kénytelen ezt a vízszintes vágyat függőlegesen, a vonatkozó jogszabályok betűje szerint eltáncolni. Hivatalosan csak a formába köthet bele, miközben a Fidesz stratégiája a forma kikezdhetetlenné tételére irányul.
Ebből adódik, hogy Brüsszel eszköztelen a magyar kormánnyal szemben. Nincs semmiféle szabály, amire hivatkozhatna. A nyugati országokban soha senkinek nincs kétharmada a parlamentben. A magyar helyzet precedens nélküli, de hasonló baloldali túlsúly nem zavarná a hatóságokat. A jobboldali túlsúlyról az 1930-as évek jutnak eszükbe, holott ez itt a 21. század. A nyolcvan éve elmaradt összefogást bepótolandó, a teljes nyomásgyakorló arzenált bevetik a Fidesz ellen. Az Uniónak a jogszabályok betűjén kívül nincs tölténye, így az állatvilágból ismert puha fegyverekkel él: borzolja a tollait, felfújja magát, hogy erősnek látsszon, és félelmetes harci hangokat ad ki. Továbbá bírál, helytelenít, elítél, betart nekünk az IMF-nél, aktív rezisztenciára, azaz kákán is makramézásra biztatja a magyar baloldalt. A módszer félig működik, a szagértők és a "merjünk kicsik lenni" filozófia hívei már berezeltek; félig meg nem működik, mert a kormány hideg fejjel ragaszkodik a tényleges jogaihoz és hatásköreihez. Stratégiai értelemben helyesen cselekszik, az EU ugyanis innen csak visszavonulhat, és ez ránk nézve semmiféle negatív következménnyel nem jár. Ha betartjuk a szabályokat (márpedig betartjuk), az Unió kizárólag rosszhiszeműen árthatna Magyarországnak. Ezt nem fogja bevállalni. Néhány hónapon belül kénytelen lesz beletörődni abba, hogy a tagállamok parlementjének összetételét elvben nem határozhatja meg, de a gyakorlatban sem igazán befolyásolhatja, és -- angol szólással élve -- lábon lövi magát, ha kettős mércét alkalmazva mégis ezzel próbálkozik.
Az Európai Bizottság házon belüli helyzetelemzése valahogy így szól majd: skacok, 2006-ban kellett volna keményebben fellépnünk az őszödi beszéd és a rendőri túlkapások miatt. Nem kezeltük a magyar belpolitikai anomáliák kiváltó okát, és most tehetetlenek vagyunk a következménnyel szemben. Ez van, le kell nyelnünk a békát. Rozoga imázsunk miatt nagyon fontos, hogy szigorú arccal kapituláljunk. Mostantól legfejlebb az ellenzéket biztathatjuk értelmes alternatíva felkínálására.
És mi lesz addig az IMF-megállapodással? - kérdezik a szagértők. Vagy inkább mi lesz velünk az IMF nélkül? Az, ami a gazdaságilag ép országokkal lenni szokott, azaz saját erőből boldogulunk. Piaci kamatra újítjuk meg a hiteleinket, mint a világ fejlett országai. Ez látszólag többe kerül a kedvezményes kamatnál, valójában viszont olcsóbb az IMF politikai feltételei által okozott gazdasági kárnál. A szagértők kiakadtak, mert azt nézik, mennyit veszítünk a vámon, és figyelmen kívül hagyják a révet. Az utóbbi húsz évben az IMF és a Világbank diktálta utat jártuk, ez nagyon sokba került a magyar gazdaságnak. Ha fejlődni akarunk, önálló gazdaságpolitikát kell folytatnunk, vállalva többek között a hitelek piaci kamatát. Az IMF-hitelkeret kihagyásával csak a láncainkat veszíthetjük. Tudják-e, milyen szalagcímmel írja meg a sajtó, ha valahol igénybe veszik a készenléti keretet? "IMF-gyámság alá került Xország". Merjünk reálisak lenni, a szagértők meg nyugodtan elmehetnek éjjeliőrnek.
Ajánlott szagirodalom: http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/04/18/jegybanktorveny/
http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/03/03/trichet_nagyon_elegedetlen_vagyok_a_magyar_kormannyal/
Ha az MNB elnöke baloldali, mint 2007-től, és baloldali kormány van hivatalban, mint 2002-2010-ig, akkor a korábbi rendszer teljes baloldali hegemóniát eredményezett a jegybank élén. Brüsszel ezt nem találta aggályosnak, szerinte ekkor független volt az MNB. Mostantól a parlament jelöl, a tisztelt Ház összetételének megfelelően. Jobboldali kétharmad esetén jobboldali hegemóniával, és ez már aggasztja Brüsszelt, szerinte ez veszélyezteti a jegybank függetlenségét. Más szóval, Brüsszelnek nem önmagában a hegemóniával, hanem a jobboldal irányító helyzetbe kerülésével, illetve a baloldal hegemóniavesztésével van gondja. Ellensúlyozandó problémának tartja a tényt, hogy a magyar társadalom választáson résztvevő többsége a jobboldalra szavazott, és az összpárti támogatással bíró választási törvény értelmében a Fidesz így megszerezte a képviselői helyek kétharmadát. Ha tehetné, az Európai Bizottság talán szívesen elvenne egyharmadot a Fidesztől, hogy a baloldalnak adja. Ám az európai demokrácia és jogállamiság intézményes őreként kénytelen ezt a vízszintes vágyat függőlegesen, a vonatkozó jogszabályok betűje szerint eltáncolni. Hivatalosan csak a formába köthet bele, miközben a Fidesz stratégiája a forma kikezdhetetlenné tételére irányul.
Ebből adódik, hogy Brüsszel eszköztelen a magyar kormánnyal szemben. Nincs semmiféle szabály, amire hivatkozhatna. A nyugati országokban soha senkinek nincs kétharmada a parlamentben. A magyar helyzet precedens nélküli, de hasonló baloldali túlsúly nem zavarná a hatóságokat. A jobboldali túlsúlyról az 1930-as évek jutnak eszükbe, holott ez itt a 21. század. A nyolcvan éve elmaradt összefogást bepótolandó, a teljes nyomásgyakorló arzenált bevetik a Fidesz ellen. Az Uniónak a jogszabályok betűjén kívül nincs tölténye, így az állatvilágból ismert puha fegyverekkel él: borzolja a tollait, felfújja magát, hogy erősnek látsszon, és félelmetes harci hangokat ad ki. Továbbá bírál, helytelenít, elítél, betart nekünk az IMF-nél, aktív rezisztenciára, azaz kákán is makramézásra biztatja a magyar baloldalt. A módszer félig működik, a szagértők és a "merjünk kicsik lenni" filozófia hívei már berezeltek; félig meg nem működik, mert a kormány hideg fejjel ragaszkodik a tényleges jogaihoz és hatásköreihez. Stratégiai értelemben helyesen cselekszik, az EU ugyanis innen csak visszavonulhat, és ez ránk nézve semmiféle negatív következménnyel nem jár. Ha betartjuk a szabályokat (márpedig betartjuk), az Unió kizárólag rosszhiszeműen árthatna Magyarországnak. Ezt nem fogja bevállalni. Néhány hónapon belül kénytelen lesz beletörődni abba, hogy a tagállamok parlementjének összetételét elvben nem határozhatja meg, de a gyakorlatban sem igazán befolyásolhatja, és -- angol szólással élve -- lábon lövi magát, ha kettős mércét alkalmazva mégis ezzel próbálkozik.
Az Európai Bizottság házon belüli helyzetelemzése valahogy így szól majd: skacok, 2006-ban kellett volna keményebben fellépnünk az őszödi beszéd és a rendőri túlkapások miatt. Nem kezeltük a magyar belpolitikai anomáliák kiváltó okát, és most tehetetlenek vagyunk a következménnyel szemben. Ez van, le kell nyelnünk a békát. Rozoga imázsunk miatt nagyon fontos, hogy szigorú arccal kapituláljunk. Mostantól legfejlebb az ellenzéket biztathatjuk értelmes alternatíva felkínálására.
És mi lesz addig az IMF-megállapodással? - kérdezik a szagértők. Vagy inkább mi lesz velünk az IMF nélkül? Az, ami a gazdaságilag ép országokkal lenni szokott, azaz saját erőből boldogulunk. Piaci kamatra újítjuk meg a hiteleinket, mint a világ fejlett országai. Ez látszólag többe kerül a kedvezményes kamatnál, valójában viszont olcsóbb az IMF politikai feltételei által okozott gazdasági kárnál. A szagértők kiakadtak, mert azt nézik, mennyit veszítünk a vámon, és figyelmen kívül hagyják a révet. Az utóbbi húsz évben az IMF és a Világbank diktálta utat jártuk, ez nagyon sokba került a magyar gazdaságnak. Ha fejlődni akarunk, önálló gazdaságpolitikát kell folytatnunk, vállalva többek között a hitelek piaci kamatát. Az IMF-hitelkeret kihagyásával csak a láncainkat veszíthetjük. Tudják-e, milyen szalagcímmel írja meg a sajtó, ha valahol igénybe veszik a készenléti keretet? "IMF-gyámság alá került Xország". Merjünk reálisak lenni, a szagértők meg nyugodtan elmehetnek éjjeliőrnek.
Ajánlott szagirodalom: http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/04/18/jegybanktorveny/
http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/03/03/trichet_nagyon_elegedetlen_vagyok_a_magyar_kormannyal/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése