Jó ideje tudom, hogy a magyar média -- fogalmazzunk így -- kreatívan bánik a tényekkel. Az utóbbi időben megtanultam, hogy a nemzetközi média, normál működési módjából kilépve, szintén kreatívan bánik a tényekkel, ha rólunk van szó. Eddig azonban azt gondoltam, hogy a gazdaság adatai nem tartoznak a "ha akarom vemhes, ha akarom, nem vemhes*" kategóriába. Az alábbiakból kiderül, hogy a kreatív pénzügyi inszeminátorok már e téren sem ismernek akadályt.
A portfolio.hu beszámolója szerint az IMF úgy véli, bajba kerül jövőre a magyar gazdaság. Magasabb lesz a várható deficitünk, mint például Lengyelországé (1. ábra). Rejtély, minek alapján véli az IMF, hogy jövőre a mi 3%-os tervünk 3,4%-os tényt eredményez majd, míg a lengyelek 3%-os terve 2,8%-ot. A nemzetközi módszertannal számított 2011-es deficitünk 2,43% volt, a lengyeleké pedig 6,5%. A magyar deficittervet felszorozza a Valutaalap, a lengyelt pedig visszaosztja, figyelmen kívül hagyva a múltbeli adatokat. Furcsa módszertan ez, sőt új műfaj: politikai matematika. Ám a következő szakasz még ennél is érdekesebb.
Magyarország igazi problémája a portfolio.hu/IMF szerint az lesz, hogy 2013-ban példátlanul nagy arányban kell megújítani a lejáró adósságot (2. ábra). A grafikon alapján jövőre a magyar bruttó finanszírozási igény 20%-os lesz, a kommentár szerint ennél kizárólag Pakisztáné magasabb, mindenki másé alacsonyabb. Ez kellően rosszul hangzik, és beleillik a magyar gazdaságról festett nemzetközi képbe, csak nem felel meg a tényeknek.
A Google segítségével pillanatok alatt meggyőződhetünk róla, hogy a 2013-as magyar bruttó finanszírozási igény nem példátlanul magas. Hasonló igény jelentkezik jövőre Portugáliában (21%), Franciaországban (20%), Spanyolországban (19%) és Olaszországban (19%), nem beszélve a két bajnokról (Japán 54%, USA 29%). Igaz, hogy az említett dél-európai országok elvben a fejlett kategóriába tartoznak, mi pedig a felzárkózók közé, de semmi jele annak, hogy például a spanyol állampapírokban jobban bíznának a befektetők, mint a magyar államkötvényekben, így a finanszírozási igény szempontjából nem indokolt hermetikus falat húzni a régi és az új EU-tagállamok közé. A 2. ábrát az említettekkel kiegészítve világossá válik, hogy Magyarország helyzete a dél-európai államokéra hasonlít, csakhogy tőlük eltérően a mi deficitünk és adósságunk javuló trendet mutat.
Tehát ha körültekintően megvizsgáljuk az adatokat, Magyarország 2013-ra prognosztizált két fő gazdasági problémája közül egyik sem tűnik valósnak, azaz valaki blöfföl.
Forrás: http://www.portfolio.hu/en/economy/imf_sees_hungary_missing_deficit_targets_setting_debt_on_declining_path.24112.html
http://en.wikipedia.org/wiki/File:Gross_financing_needs_in_percent_of_GDP.png
*Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes.
A portfolio.hu beszámolója szerint az IMF úgy véli, bajba kerül jövőre a magyar gazdaság. Magasabb lesz a várható deficitünk, mint például Lengyelországé (1. ábra). Rejtély, minek alapján véli az IMF, hogy jövőre a mi 3%-os tervünk 3,4%-os tényt eredményez majd, míg a lengyelek 3%-os terve 2,8%-ot. A nemzetközi módszertannal számított 2011-es deficitünk 2,43% volt, a lengyeleké pedig 6,5%. A magyar deficittervet felszorozza a Valutaalap, a lengyelt pedig visszaosztja, figyelmen kívül hagyva a múltbeli adatokat. Furcsa módszertan ez, sőt új műfaj: politikai matematika. Ám a következő szakasz még ennél is érdekesebb.
Magyarország igazi problémája a portfolio.hu/IMF szerint az lesz, hogy 2013-ban példátlanul nagy arányban kell megújítani a lejáró adósságot (2. ábra). A grafikon alapján jövőre a magyar bruttó finanszírozási igény 20%-os lesz, a kommentár szerint ennél kizárólag Pakisztáné magasabb, mindenki másé alacsonyabb. Ez kellően rosszul hangzik, és beleillik a magyar gazdaságról festett nemzetközi képbe, csak nem felel meg a tényeknek.
A Google segítségével pillanatok alatt meggyőződhetünk róla, hogy a 2013-as magyar bruttó finanszírozási igény nem példátlanul magas. Hasonló igény jelentkezik jövőre Portugáliában (21%), Franciaországban (20%), Spanyolországban (19%) és Olaszországban (19%), nem beszélve a két bajnokról (Japán 54%, USA 29%). Igaz, hogy az említett dél-európai országok elvben a fejlett kategóriába tartoznak, mi pedig a felzárkózók közé, de semmi jele annak, hogy például a spanyol állampapírokban jobban bíznának a befektetők, mint a magyar államkötvényekben, így a finanszírozási igény szempontjából nem indokolt hermetikus falat húzni a régi és az új EU-tagállamok közé. A 2. ábrát az említettekkel kiegészítve világossá válik, hogy Magyarország helyzete a dél-európai államokéra hasonlít, csakhogy tőlük eltérően a mi deficitünk és adósságunk javuló trendet mutat.
Tehát ha körültekintően megvizsgáljuk az adatokat, Magyarország 2013-ra prognosztizált két fő gazdasági problémája közül egyik sem tűnik valósnak, azaz valaki blöfföl.
Forrás: http://www.portfolio.hu/en/economy/imf_sees_hungary_missing_deficit_targets_setting_debt_on_declining_path.24112.html
http://en.wikipedia.org/wiki/File:Gross_financing_needs_in_percent_of_GDP.png
*Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes.
Olyanra
mondják, ki most igy, majd ugy beszél, mint a czigány, ki szamarát
egyszer vemhesnek, másszor nem vemhesnek állitá, s midőn
kérdeztetnék: hogyan lehet az? a felebbi kimondással felelt. (Erdélyi János: Válogatott magyar közmondások)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése