A következő évek belpolitikája jelentős részben egy talányos paradoxon feloldásáról szól majd: a Fidesz vezetésének zárttá kellett válnia ahhoz, hogy a pártnak esélye legyen kormányra kerülni, mostantól viszont fokozatosan nyitnia kell ahhoz, hogy kormányon maradhasson.
A rendszerváltás körül minden új pártba beépültek a régi Párt emberei, és néhány éven belül szétverték őket. Keveset tudunk erről, pedig a jelenség felismerhető, mint a Mátrixban az ismétlődő piros ruhás nő. Előkerül egy tehetséges ember, aki hamar népszerű lesz, bekerül az elnökségbe, és attól kezdve bomlaszt, szétszakít, külön szárnyat alakít, ügyesen kicsinálja a vetélytársakat, miközben a párt zuhanórepülésbe megy át. A beépítettségről a valószerűtlenül ellentmondásos személyiségjegyek árulkodnak: jó arcú ember okos szöveggel és buta gyakorlattal, katasztrofális eredménnyel. A bomlasztás persze felelőtlen ambicióból és szimpla dőreségből is megvalósulhat, a lényeg az, hogy a Fidesz eddig el tudta kerülni.
Csak úgy sikerülhetett, hogy az előmenetel az Orbán Viktor iránti feltétlen hűséghez kötött. Személyi hűségre azért van szükség, mert a Fidesz nem szamárvezetős elvek alapján működik, mint például a liberalizmus (szabadság kő, s a többi nem számít) vagy a szocialisták (szánd a szegényt, ahol éred) vagy az LMP (minden legyen zöld és széplelkeknek való), hanem olyan felfogásban, hogy a nagypolitika egy, a jobboldali középosztály javára megnyerendő többfordulós sakkbajnokság. Orbán úr az egyetlen megfelelő kaliberű sakkozó, egyedül neki van esélye nyerni, ezért alakult ki olyan kultúra, hogy őt kell támogatni, bármit is lép, különben lejtőre kerül a párt és vele a jobboldali középosztály ügye.
A független magyar lélek lázad ez ellen, pedig a többi pártnak is használna, ha képes lenne egy szuperkaliberű vezető mögé felsorakozni, és kivitelezni az általa diktált stratégiát . Az LMP számára Schiffer András hozna áttörést, az MSZP és a Jobbik pedig népi tehetségkutató versenyen találhatná meg az alkalmas vezetőt, akit aztán Fidesz-módra támogathatna a párt által képviseltek érdekében. A pártdemokrácia nem arról szól, hogy mindenki össze-vissza dumál, hanem arról, hogy ki-ki a tehetségének megfelelő helyen szolgálja a közössége javát.
A Fidesz Európában egyedülálló, kétharmados győzelmét kisebb részben az őszödi beszéd és a rendőrattak tette lehetővé, nagyobb részben pedig Orbán Viktor ösztönös politikai zsenialitása és stratégiai érzéke alapozta meg. A Fidesz fegyelmezett, összetart, a hébe-hóba kiszivárgó viták inkább megrendezett showra emlékeztetnek, mint komolyan vehető nézeteltérésre. Ezért kerülhetett a párt az ország élére, ezért vezetheti most be a társadalom számára rövid távon fájdalmas, ám hosszú távon szükséges, és remélhetőleg eredményes reformokat. Ugyanakkor ez adja a Fidesz gyengeségét is. Nincsenek Orbán úr körül más nagy stratégák, a Fidesz a vezetője nélkül egyszerűen nem létezik. Orbán Viktor vezetési stílusa erősen vitatható és vitatott, így bármennyire eredményes is, csak idő kérdése, mikor következik be a "mór megtette a kötelességét, a mór elmehet" effektus. Ha a gazdaság nem erősödik, akkor az lesz a bukás oka, ha erősödik, akkor pedig Orbán úr személyisége. Az utód várhatóan szerényebb, kompromisszumra készebb, intézkedéseiben elegánsabb személyiség lesz, aki képes a társadalom jó szándékú tehetségeit megszólítani és bevonni az ország fejlesztésébe.
A 2014-es győzelmet nem látom veszélyben. A ritmusból kizökkent, béna kacsa ellenzéki pártok és a határon túlról várható szavazatok borítékolhatóvá teszik az eredményt. Leleményes angol kifejezéssel: the election is his to lose. (Övé a választás, rajta áll, hogy ne veszítse el.) Úgy gondolom, hogy Magyarország 2014 és 2018 között fárad majd bele Orbán Viktorba. Némi mesterséges karakterpuhítás persze elképzelhető a túlélés érdekében -- ahogy bukása előtt Tony Blair a brit választókkal folytatott szerelmi viszonyról kezdett beszélni, fátyolos szemmel bocsánatot kérve esetleges tévedéseiért --, de 2017-ben már késő lesz újra "hinni a szeretet és összefogás erejében". Mikor és hogyan célszerű stílust váltani? Mikor és hogyan célszerű bevonni a hazánkban oly nagy számban rendelkezésre álló tehetségeket a kormányzati munkába?
2013-ban csak olyan mértékben érdemes nyitni, hogy az elkerülhetetlenül adódó nézeteltérések ne veszélyeztessék a Fidesz működőképességét és kampánystratégiáját. Az ország javára indított társadalmi mozgalom keretében lehetne például megszólítani a hatni, alkotni, gyarapítani kész fiatalokat és idősebbeket egyaránt. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy parlagon heverjen a Professzorok Batthyány Köre, a Nemzeti Kör és sokezer lelkes hazaszerető ember. Mielőbb meg kell őket szólítani, és 2014 után hagyni kell őket gőzerővel előre törni, mert ha a Fidesz nem ad nekik lehetőséget, akkor a csalódott tömegek a konkurens pártoknál jelentkeznek, családjuk szavazataival. Ezzel párhuzamosan átláthatóvá kell tenni a Fidesz döntéshozatalát és stratégiaalkotását, véget vetve a társadalmat lassan, de biztosan elidegenítő, elefántcsont toronyból való irányításnak. 2014 után ebben már semmiféle kockázat nem rejlik: amíg a Fidesz a legésszerűbb válaszokat adja az aktuális kihívásokra, addig az ellenzék a politikai marketing miatt kötelező szembeszegüléssel csak önmagának árt. És hogyan másképp adhatunk ésszerű válaszokat a felmerülő problémákra, mint a lehető legszélesebb IQ-bázisra támaszkodva?
Ha tartós kormányzásra készül, a Fidesz kénytelen lesz meghaladni a korlátait, Orbán Viktornak pedig orbántalanítania kell önmagát. Akár sikerül, akár nem, Magyarország tehetségei előbb-utóbb utat találnak a nagypolitikába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése