Magyarok ébredése

Trianon óta napirenden van, hogy nekünk, magyaroknak fel/rá kellene ébrednünk valami égbekiáltóan nagy (i)gazságra. Azért csak Trianon óta, mert ugyan a valósággal beszélő viszonyba kerülni előtte sem ártott volna, de vekkertermészetű honfitársainknak addig nem volt sürgős csöröghetnékjük. Az ébredési mozgalom a szélsőjobbon indult, de mivel a többi európai ország hasonló törekvései jó két évtizede már a centrumba tartoznak, a 21. század elején legfőbb ideje felzárkóznunk a kontinentális zömhöz.

Itt a Húsvét, ébresztő, magyarok! Vegyük fel a kapcsolatot Valóság nevű nagybátyánkkal. Több nagy evidencia is létezik, amely eszmélésünk kimeneti eredményévé tehető.

Fel kellene ismerni, hogy nincs jogunk
- tanulás nélkül jó munkához jutni,
- munka nélkül követelőzni,
- kötelességteljesítés nélkül jogokat élvezni,
- nyugati segélyekből keleti életmódot folytatni,
- kultúránkat a franciáknál erősebben más kultúrák fölé helyezni,
- gazdasági érdekeinket a németeknél keményebben érvényesíteni,
- nemzeti önállóságunkat a briteknél erősebben hangsúlyozni,
- a spanyoloknál bigottabban kereszténynek lenni,
- magunkat a görögöknél elfogultabban látni,
- a svédeknél több pácolt heringet enni,
- a finneknél több tömény szeszt inni.

Ellenben jogunk van
- egyenrangú partnerként szerepelni a nemzetközi színtéren,
- a többi európai országgal azonos bánásmódban részesülni,
- szorgos munkánk gyümölcsét élvezni,
- nemzeti érdekeinket tudatosan és határozottan képviselni,
- a szomszédos országokban élő magyaroknak ugyanannyi jogot és előnyt követelni, amennyit saját kisebbségeinknek biztosítunk,
- a franciáknál barátságosabban bánni a külföldiekkel,
- a luxemburgiaknál befogadóbbnak lenni,
- Európa legfinomabb ételeit főzni, és legtöbb találmányát megalkotni.

A fentiek fényében ki-ki eldöntheti, mennyire veszélyes, vagy inkább mennyire európai, ha végre a magyarok is öntudatra ébrednek.