Egy fejezettel lemaradva

Egyre több ismerős rág be a Fideszre, miközben továbbra sem készül másra szavazni. Hát ugyanazt csinálja, mint a baloldal, felosztja az országot, lenyúlja a pénzeket, a nagytőkéseknek, nagygazdáknak adja a kicsiknek ígért lehetőséget! - dohognak. Szelíden igyekszem ilyenkor elmagyarázni, hogy ezer forint a jobboldal számára nem ugyanannyi, mint a baloldal számára, mert a közösségi szemléletű kormányzás annyit tesz, hogy a jobboldal érted forgatja, a baloldal meg ellened. Nem látom a szemekben a szimpátia csillogását. Alternatív valóságban hinnék?

A politika nem széplelkek kalapsímogató versenye, hanem szabadfogású iszapbirkózás. Tudod, honnan szerzik a pénzt kampányokra, médiára, háttértámogatásra? Nem? Nos, én sem. Annyit azonban tudok, hogy a jelentős pártok mind megszerzik, miközben a hivatalos keret nem lenne rá elég. Nem tetszik? Indíts pártot, csinálj jobbat. Találd ki, szervezd meg hivatalosan -- és működőképesen -- a finanszírozást. Ha nem indítasz pártot, ha nem szervezed meg, nem találod ki, mástól se várd. Ha te nem mozdulsz, akinek elégedetlenségedben minden okod megvolna rá, mégis kitől reméled a változást?

A választó és a politikai elit kapcsolata olyan, mint a párkeresés. Aki kitartóan a tökéletes párt keresi, magányos marad. Aki a tökéletes pártot keresi, idegen lesz a saját hazájában, önként kivonul a sorsa alakításából. Sokat markol, és keveset fog. Aki él, ésszerű kompromisszumokra kényszerül. Engedünk egy kicsit a mai igényekből, hogy holnap már jobban teljesüljenek.

A Fidesz kapcsán is muszáj vagyunk kompromisszumot kötni. Természetesen úgy, hogy a mai engedményt holnap kamatostól kapjuk vissza. Másképp a kompromisszum nem ésszerű. Meg lehet ezt józanul vitatni? Úgy tűnik, nem. A magyar választó mindent akar egyszerre, csakhogy adófizetés, szabálykövetés, közreműködés, tájékozódás, önálló véleményalkotás nélkül. Ez az örök csalódás receptje. Hogy csinálják a sikeres országok? El kéne olvasni a hiányzó fejezetet.