Az április 5-i Heti Válasz 46. oldalán Matolcsy György ezzel a mottóval fejti ki adóelképzeléseit: Magyarországon csendes adóforradalom zajlik. A folyamat lényege az egyszerűség, az időbeli stabilitás, a fokozatosan csökkenő adócentralizáció, az adózók körének szélesítése, a jövedelmi adók csökkentése és a fogyasztási-forgalmi adók növelése, az adózás "zöldítése", az arányosság érvényesítése a jövedelmi adóknál, a szociális szempont érvényesítése a forgalmi adóknál és a foglalkoztatás ösztönzése a járulékoknál.
Kiderül, hogy ötkulcsos ÁFA lenne kívánatos, hogy ötkulcsos lesz a bérek járulékterhe, az ingatlanadót az önkormányzatok szedik be differenciáltan, marad az egykulcsos szja, és lesz pénzügyi forgalmi adó -- ha lehet hinni ennek a rövid beharangozó írásnak. Én egyelőre fenntartással kezelem.
Inkább előzetes véleményszondának tűnik a cikk. A pénzügyi apparátus a felháborodott reakciók számából következtet majd arra, hogy mi adható el a társadalomnak, és mi az, ami elemi erejű tiltakozásba ütközik. Szívesen segítek a szondázásban.
1. Mivel az ötkulcsos ÁFA csak kívánság, a fokozatokat majd akkor kommentálom, ha komolyodik a helyzet. A felső kulcsról azonban van véleményem. Már a jelenlegi 27%-os ÁFA is lehetetlenül magas, egy 30%-os legmagasabb kulcs pedig a gazdaság feketedéséhez vezetne (emlékezzünk az életszerűtlen amerikai szesztilalom hatásaira -- pedig milyen jó ötletnek tűnhetett 1919-ben). Egyfelől érthető, hogy a csökkenő szja-bevételt ellentételezni szeretné a kormány, másfelől az ÁFA-emelésnek határt szab a józan ész. Hosszú távon maximum 20%-os ÁFA lenne fenntartható, tehát aki időbeni stabilitást ígér, az csak ebben az irányban gondolkodhat.
2. A jövő évtől becsszóra egykulcsosnak ígért szja célszerűtlen, mert túladóztatja a minimálbért, és érthetetlenül aluladóztatja a magasabb jövedelmeket. Maguk az adóalanyok is csodálkoznak, hogy ez így működik (ha és amíg). Előnye semmi, hátránya az a bevételkiesés, amelyet aztán ÁFA-oldalon kell behozni. Matolcsy úr szerint a progresszív szja vagyonelkobzáshoz vezet. Szerintem az adómentes minimum feletti háromkulcsos (pl. 16-18-20%) szja nem vagyonelkobzáshoz, hanem működőképes államháztartáshoz vezet, mégpedig az érintettek lelkes helyeslése mellett. Amennyiben Kovács úr szívesen vállalna, mondjuk, évi 3 millió forint felett 20% jövedelemadót, nem unpraktikus-e kevesebbet beszedni tőle, ellenben megterhelni olyan adókkal, amelyek felháborítják? A progresszív adózás nem ördögtől való, csak mértékkel kell alkalmazni, és az szja az adórendszer egyetlen olyan eleme, ahol a progresszivitás megvalósulhat.
3. A bérek járulékterheinek régiónkénti differenciálása kiváló elképzelés, lelkesen támogatom.
4. Az önkormányzatok által differenciáltan beszedett ingatlanadó szintén jó elgondolás, viszont nem újdonság, nagyjából eddig is így működött.
5. A pénzügyi forgalmi adóval komoly problémát látok. Elvi alapon kívánatos lehet, de mivel a gyakorlatban egyedül maradhatunk vele, a bankok könnyen elkerülhetik azzal, hogy megállnak Hegyeshalomnál, vagy Pozsonyba költöznek. Ez persze hosszú távon a magyar bankok fejlődéséhez vezethetne, ha lenne hosszú táv! Azaz ha a rövid távú pénzhiány nem vetne minket vissza a Széchenyi "Hitel" című kulcsművének megírása előtti korszakba. Elvi ellentmondást látok a között, hogy Magyarország nem hajlandó az EU-val harmonizálni az adóit, hogy versenyelőnyhöz jusson, és a között, hogy máshol nem létező adónemekkel versenyhátrányba hozza magát.
6. A szavak szintjén is nonszensz "csendes adóforradalmat" én még csendesebben elfelejteném. Nincs nekünk olyan adóötletünk, amit a nemzetközi adópalettán még nem próbáltak ki. Az adózás nem a végtelen kreativitás terepe, hanem egy öt-hat tényezős tili-toli játék, és újnak tetsző ötleteink alighanem azért nincsenek használatban, mert megbuktak már a világ más tájain. Adórevolúció helyett inkább célszerű és ésszerű államháztartási evolúciót valósítsunk meg, tanulva mások jó és rossz tapasztalataiból. A Google-találatokból ítélve Matolcsy úr egyoldalas adóelőzetes koncepciója kiválóan alkalmas a magyar elmék felajzására, az ellenzéki agyaggalamb-lövészet beindítására, ám ebben a korai változatban még kevéssé tűnik alkalmasnak a magyar államháztartás fenntartható finanszírozására.
Kiderül, hogy ötkulcsos ÁFA lenne kívánatos, hogy ötkulcsos lesz a bérek járulékterhe, az ingatlanadót az önkormányzatok szedik be differenciáltan, marad az egykulcsos szja, és lesz pénzügyi forgalmi adó -- ha lehet hinni ennek a rövid beharangozó írásnak. Én egyelőre fenntartással kezelem.
Inkább előzetes véleményszondának tűnik a cikk. A pénzügyi apparátus a felháborodott reakciók számából következtet majd arra, hogy mi adható el a társadalomnak, és mi az, ami elemi erejű tiltakozásba ütközik. Szívesen segítek a szondázásban.
1. Mivel az ötkulcsos ÁFA csak kívánság, a fokozatokat majd akkor kommentálom, ha komolyodik a helyzet. A felső kulcsról azonban van véleményem. Már a jelenlegi 27%-os ÁFA is lehetetlenül magas, egy 30%-os legmagasabb kulcs pedig a gazdaság feketedéséhez vezetne (emlékezzünk az életszerűtlen amerikai szesztilalom hatásaira -- pedig milyen jó ötletnek tűnhetett 1919-ben). Egyfelől érthető, hogy a csökkenő szja-bevételt ellentételezni szeretné a kormány, másfelől az ÁFA-emelésnek határt szab a józan ész. Hosszú távon maximum 20%-os ÁFA lenne fenntartható, tehát aki időbeni stabilitást ígér, az csak ebben az irányban gondolkodhat.
2. A jövő évtől becsszóra egykulcsosnak ígért szja célszerűtlen, mert túladóztatja a minimálbért, és érthetetlenül aluladóztatja a magasabb jövedelmeket. Maguk az adóalanyok is csodálkoznak, hogy ez így működik (ha és amíg). Előnye semmi, hátránya az a bevételkiesés, amelyet aztán ÁFA-oldalon kell behozni. Matolcsy úr szerint a progresszív szja vagyonelkobzáshoz vezet. Szerintem az adómentes minimum feletti háromkulcsos (pl. 16-18-20%) szja nem vagyonelkobzáshoz, hanem működőképes államháztartáshoz vezet, mégpedig az érintettek lelkes helyeslése mellett. Amennyiben Kovács úr szívesen vállalna, mondjuk, évi 3 millió forint felett 20% jövedelemadót, nem unpraktikus-e kevesebbet beszedni tőle, ellenben megterhelni olyan adókkal, amelyek felháborítják? A progresszív adózás nem ördögtől való, csak mértékkel kell alkalmazni, és az szja az adórendszer egyetlen olyan eleme, ahol a progresszivitás megvalósulhat.
3. A bérek járulékterheinek régiónkénti differenciálása kiváló elképzelés, lelkesen támogatom.
4. Az önkormányzatok által differenciáltan beszedett ingatlanadó szintén jó elgondolás, viszont nem újdonság, nagyjából eddig is így működött.
5. A pénzügyi forgalmi adóval komoly problémát látok. Elvi alapon kívánatos lehet, de mivel a gyakorlatban egyedül maradhatunk vele, a bankok könnyen elkerülhetik azzal, hogy megállnak Hegyeshalomnál, vagy Pozsonyba költöznek. Ez persze hosszú távon a magyar bankok fejlődéséhez vezethetne, ha lenne hosszú táv! Azaz ha a rövid távú pénzhiány nem vetne minket vissza a Széchenyi "Hitel" című kulcsművének megírása előtti korszakba. Elvi ellentmondást látok a között, hogy Magyarország nem hajlandó az EU-val harmonizálni az adóit, hogy versenyelőnyhöz jusson, és a között, hogy máshol nem létező adónemekkel versenyhátrányba hozza magát.
6. A szavak szintjén is nonszensz "csendes adóforradalmat" én még csendesebben elfelejteném. Nincs nekünk olyan adóötletünk, amit a nemzetközi adópalettán még nem próbáltak ki. Az adózás nem a végtelen kreativitás terepe, hanem egy öt-hat tényezős tili-toli játék, és újnak tetsző ötleteink alighanem azért nincsenek használatban, mert megbuktak már a világ más tájain. Adórevolúció helyett inkább célszerű és ésszerű államháztartási evolúciót valósítsunk meg, tanulva mások jó és rossz tapasztalataiból. A Google-találatokból ítélve Matolcsy úr egyoldalas adóelőzetes koncepciója kiválóan alkalmas a magyar elmék felajzására, az ellenzéki agyaggalamb-lövészet beindítására, ám ebben a korai változatban még kevéssé tűnik alkalmasnak a magyar államháztartás fenntartható finanszírozására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése