Az erkölcstan szabályai 1. rész

1. A jó és a rossz egyéni, közösségi és világállapot szinten értelmezendő, ezek a szintek ellentmondó értelmezést eredményezhetnek.
2. A jó tett hosszú távon, de többnyire még életünk során elnyeri jutalmát, a rossz tett pedig büntetését.
3. A hatás részben a cselekvőn, részben a szerettein jelentkezik, sokszor észrevétlenül.

További szabályok keresztényeknek:
4. Az élet végén egyéni mérleg készül, ennek során a cselekvő átlátja tetteinek globális következményeit, és úgy ítéli meg magát, ahogyan egy számára közömbös embertársa tetteit értékelné.
5. Főszabályként kevés ember egyenlege elegendő az örök boldogság elnyeréséhez, ezért van szükség mások bűneinek elengedésére és az isteni kegyelemre.

1. A jó és a rossz egyéni, közösségi szinten és világállapot szinten értelmezendő, ezek a szintek ellentmondó értelmezést eredményezhetnek.

Az erkölcsi relativista felfogással ellentétben a jó és a rossz fogalma viszonylag jól alkalmazható egy adott helyzetben. Az erkölcsi relativista összemossa a hagyományos erkölcsi kategóriákat, hogy átalakíthassa a társadalmat, miközben abszolútnak és egyedül érvényesnek tartja a saját értékrendjét: a heteroszexuális házasság intézménye nem egyértelműen jó, a bűnüldözés szintén nem az, a TV-ben eluralkodó szex és erőszak nem egyértelműen rossz, a bűnözés sem, az egyházról hazugságokat gyártani és terjeszteni normális dolog, már-már erény visszaélni a demokratikus szólásszabadsággal -- ellenben az azonos neműek házassága és örökbefogadása egyértelműen jó, az előítéletesség, a rasszizmus egyértelműen rossz, és még rosszabb hagyományos erkölcsre tanítani egy társadalmat. Ezzel az ügyes mentális trükkel szellemi előnyt lehet szerezni, az erkölcsi relativizmus ugyanis önérdekű kettős mérce. Következetes erkölcsi rendszert csak egységes mérce alkalmazása eredményez: vagy minden relatív, ideértve a politikai korrektség értékrendjét is!, vagy minden ésszerűen szilárd egy-egy konkrét helyzetben. Mivel még nem találkoztam olyan erkölcsi relativistával, aki ne tekintette volna sziklaszilárdnak és megkérdőjelezhetetlennek a saját PC értékrendjét, az egységes mérce értelemszerűen megköveteli, hogy a hagyományos erkölcs kategóriáit és megállapításait is szilárdként kezeljük.

A jó és a rossz a gyakorlatban jól használható és használandó fogalom. Egyéni szinten az a jó, ami hosszú távon szolgálja a jól megfontolt érdekeinket. Például tetanusz védőoltást kapni rövid távon rossz, hosszú távon jó. Kimaradni az iskolából, illetve futó szexuális kalandokba bocsátkozni rövid távon jó, hosszú távon rossz. Bűnözni hasonlóan.

Közösségi szinten az a jó, ami hosszú távon a közösség jól megfontolt érdekét szolgálja. Kisebb mértékben megszegni a közösség normáit rövid távon rossz, hosszú távon akár jó is lehet, ha ez szolgálja a közösség jól megfontolt érdekét. Ellentmondás nélkül megfelelni a közösségi elvárásoknak rövid távon jó, hosszú távon rossz. Önbíráskodni hasonlóan.

Legapróbb tettünk vagy annak hiánya is befolyásolja a világ állapotát. A befolyás iránya néha nehezen állapítható meg, de fontos, hogy igyekezzünk megállapítani, és levonni a tanulságot, azaz gyakrabbá tenni a pozitívan ható tetteket, ritkítani a negatívan hatókat.

Egy példa az alkalmazásra: mit jelent három gyermeket vállalni egy fogyó létszámú társadalomban? Egyéni szinten rövid távon nehezebb életet jelent, hosszú távon viszont magasabb nyugdíjat és jobb egészségügyi ellátást eredményez, tehát jó. Társadalmi szinten fenntartható oktatási, nyugdíj- és egészségügyi rendszert eredményez, ezért jó. A világ népessége, ezen belüli is a muszlim népesség azonban nő, és ez ellátási gondokhoz vezethet -- tehát Európában három gyermeket vagy többet vállalni rossz? Nem, mivel az afrikai és ázsiai országok egyre kevésbé akarják külföldre örökbe adni a létszámukat növelő gyermekeket, a tömeges bevándorlás pedig kezelhetetlen szociális és kulturális feszültségekhez vezet. Minden kontinensnek fenntartható belső létszámstabilitást kell elérnie, így a fogyóban lévő európai társadalmakban három gyereket vállalni jó. Következésképp egy ésszerűen működő társadalom ellensúlyozza a három gyermek nevelésével járó gazdasági hátrányt, és erkölcsi elismerésben részesíti a nagycsaládosokat. Globális szinten ésszerű nyugati jóléthez és átgondolt erkölcsi felfogáshoz segíteni az afrikai és ázsiai országokat, mert a kettő együtt stabilizálja a népességet.

Jó és rossz hosszú távon, globális szinten vizsgálandó, ebben segít a következményetika, részletes leírását lásd itt: http://m.blog.hu/ko/kozugyek/file/ConsequentialistFAQHU.pdf

Következő rész: http://verteslaszlo.blogspot.hu/2013/02/az-erkolcstan-szabalyai-2-resz.html