2013. február 27., szerda

A politikai korrektség kezelése 1. rész

A politikai korrektség nem olyan kemény dió, mint gondoljuk, elég rámutatni az alábbi összefüggésekre, hogy a helyére (a történelem komposztáló edényébe) kerüljön.

1. Egyszerűen nevetséges. Ha a PK egy barna bőrű bűnöző viselt dolgaival szembesül, azt kezdi latolgatni, vajon milyen problémája lehetett szegénynek a gyermekkorában, hogyan kényszerítette bűnöző életmódra a társadalom. Ugyanakkor a PK nem sajnálja az illető gyerekét és feleségét, akik az átlagnál jóval nagyobb valószínűséggel vannak kitéve a családon belüli erőszaknak, mondván, hogy ez csak a többség esetében észlelendő probléma. Ha hajléktalant lát a PK, akkor arra gondol: valakinek oda kéne bújnia mellé az aluljáróban, nehogy megfagyjon -- de semmiképp ne kelljen bemennie a hajléktalanszállóra, mert az gyalázatos módon megsérti az utcán élő ember megfagyáshoz fűződő jogát! A PK sajnálja a  minimálbérnél kevesebbért dolgozó közmunkást, de nem sajnálja a minimálbérért dolgozó embert, aki alig keres többet, mint ha közmunkát végezne. Sőt, a PK meggyőződése, hogy a minimálbér így is túl magas, tönkreteszi a gazdaságot! A PK agyában teljes zűrzavar uralkodik, kezeljük ezt a kabarétréfáknak kijáró vidámsággal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése