2013. február 10., vasárnap

Az erkölcstan szabályai 4. rész

(1. A jó és a rossz egyéni, közösségi és világállapot szinten értelmezendő, ezek a szintek ellentmondó értelmezést eredményezhetnek.
2. A jó tett hosszú távon, de többnyire még életünk során elnyeri jutalmát, a rossz tett pedig büntetését.
3. A hatás részben a cselekvőn, részben a szerettein jelentkezik, sokszor észrevétlenül.
További szabályok keresztényeknek:
4. Az élet végén egyéni mérleg készül, ennek során a cselekvő átlátja tetteinek globális következményeit, és úgy ítéli meg magát, ahogyan egy számára közömbös embertársa tetteit értékelné.
5. Főszabályként kevés ember egyenlege elegendő az örök boldogság elnyeréséhez, ezért van szükség mások bűneinek elengedésére és az isteni kegyelemre.)

4. Az élet végén egyéni mérleg készül, ennek során a cselekvő átlátja tetteinek globális következményeit, és úgy ítéli meg magát, ahogyan egy számára közömbös embertársa tetteit értékelné.

Sokféle feltevéssel éltek már a halál pillanatában bekövetkező ítélet természetéről, első körben nézzük, mit tanít róla Jézus.
- amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyan olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni (Máté 7. fejezet 2. vers)
- Isten megfizet, kinek-kinek tettei szerint (Máté 22,7; 25,31-46)
- minden bűnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot, de a Lélek káromlása nem nyer bocsánatot (Máté 12,31)
- szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet (Máté 12,37)
- utolsókból lesznek az elsők, aki felmagasztalja magát, megaláztatik (Lukács 15,7-14; 18,9-14)
- a szőlőmunkások bére mind egy-egy dénár (Máté 20, 9)
- mindenkit a talentumai arányában ítélnek meg (Máté 25,14-30)
- a mennyek országa egészen más (Máté 22,29)
- a tékozló fiút atyja visszafogadja, a bűnbánó számára végtelen az irgalom (Lukács 15,11-32)
- nehezen megy át a teve a tű fokán, de ez sem lehetetlen (Márk 10,17-27)
- a jó cselekedetek ünnepi ruhájára van szükség (Máté 22,1-14)
- Lázár és a gazdag ember (Lukács 17,19-31)
- a hű szolga várja az urát (Máté 24,45-51)
- az okos és balga szüzek a hit olajával (Máté 25,1-13)
- aki bölcs, és másokat becsap, annak súlyosabb a bűne (Máté 23,14)
- zörgessetek és ajtót nyitnak nektek (Máté 7,7)
- a büntetés külső sötétség, fogaknak csikorgatása, olthatatlan tűz, örök kárhozat, halál

Ezek egymásnak részben ellentmondó szempontok, látszólag nehéz rajtuk eligazodni. Ha az ember jogászkodni akar, a legalávalóbb bűnösnek is bebizonyíthatja, hogy üdvözülhet, és a legigazabb embert is figyelmeztetheti, hogy elkárhozhat. Nyilvánvalóan visszaélnénk a tanítással, ha csak fontoskodásra és okoskodásra használnánk (lásd: Máté 23:13-39).

Élezzük meg Occam borotváját, és keressünk olyan olvasatot, amely az ember számára érthető és hasznos.

Mindenki maga alkudja ki, mi legyen vele? Nem elég árnyalt elképzelés, mert az ember nem veszi észre a maga szemében a gerendát, és saját ügyeiben mindig mindent meg tud magyarázni. Azért sem valószínű, mert alapértelmezetten ezt feltételezzük, és ha így lenne, mire kellett volna az Újszövetség?

Isten mondja meg, mi legyen az emberrel? Ez nyilvánvaló, de földi ésszel keveset tudunk belőle kihozni. Jézus azért jött, hogy számunkra is érthetővé tegye Isten gondolkodásából azt a részt, amelynek ismeretére illetékesek vagyunk.

Az ember saját igazságérzete lép működésbe? Ez azért ésszerű feltevés, mert csak emberhit kell hozzá. Olyan mércére épít, amely végig bennünk volt, még ha el is csendesítettük. Képzeld el, hogy megvilágosodsz, és minden tetted az egész világra gyakorolt következményét átlátod egy pillanat alatt. Ezután úgy ítéled meg magad, mintha ugyanezeket a tetteket valaki más követte volna el. Ez a legegyszerűbb felfogás, ami az emberi kíváncsiságot már kielégíti, nem távolít el a földi világtól, de már elég közel visz Isten humanista tervének megértéséhez.

(Mi történhet ennek alapján egy pszichopatával, aki egész életében csak magával törődött, és egyetlen tettéért sem érzett lelkiismeret-furdalást? Ha nincs benne mérce, nem esik ítélet alá? Egyrészt, a pszichopata definíciójában benne foglaltatik a tízparancsolat megsértése, tehát van objektív alapja az ítéletnek. Másrészt nem bánja a bűneit, ami előfeltétele lenne a megbocsátásnak. Harmadrészt, ha rálátást nyer arra, mennyit rontott a világ állapotán, mennyi szenvedést okozott embertársainak, és fenntartja, hogy ez így volt helyes, akkor máris van mércéje, és nem kifogásolhatja, ha azzal mérnek neki. Senki ne fogadjon rá nagy összegben, hogy ez szóról szóra így lesz, mivel nem rajtunk múlik, nem is ránk tartozik. Okfejtésem csak annyit érzékeltet, hogy a fenti emberi léptékű modell megfelelő választ ad egy bennünket élénken foglalkoztató erkölcsi kérdésre.)

Következő rész: http://verteslaszlo.blogspot.com/2013/02/az-erkolcstan-szabalyai-5-resz.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése