Az erkölcstan szabályai 5. rész

(1. A jó és a rossz egyéni, közösségi és világállapot szinten értelmezendő, ezek a szintek ellentmondó értelmezést eredményezhetnek.
2. A jó tett hosszú távon, de többnyire még életünk során elnyeri jutalmát, a rossz tett pedig büntetését.
3. A hatás részben a cselekvőn, részben a szerettein jelentkezik, sokszor észrevétlenül.
További szabályok keresztényeknek:
4. Az élet végén egyéni mérleg készül, ennek során a cselekvő átlátja tetteinek globális következményeit, és úgy ítéli meg magát, ahogyan egy számára közömbös embertársa tetteit értékelné.
5. Főszabályként kevés ember egyenlege elegendő az örök boldogság elnyeréséhez, ezért van szükség mások bűneinek elengedésére és az isteni kegyelemre.)

5. Főszabályként kevés ember egyenlege elegendő az örök boldogság elnyeréséhez, ezért van szükség mások bűneinek elengedésére és az isteni kegyelemre.

Az előző részben láttuk, hogy Jézus tanítása alapján akár mindenki üdvözülhet, vagy akár senki sem. Érdemes egyáltalán próbálkozni?

A gazdag ifjú világi szemmel pedánsan tökéletes életet él, komoly erőbedobással fáradozik, hogy igaz ember legyen, Jézus mégis könnyűnek találja. A tékozló fiú világi szemmel reménytelenül beleragadt a bűnbe, egész életében sodródott, nulla erőfeszítéssel, Jézus mégis megbocsátásról és lakomáról ír, mikor megtér, azaz megbánja bűneit, és életreformot ígér. Az Újszövetség arról szól, hogy keskeny az üdvösségre vezető út, kevesen vannak a választottak, de hittel hegyeket lehet mozdítani, és Istennél minden lehetséges. Most akkor melyik a helyes, melyik az igaz? Mindkettő, egyformán, egyszerre.

Profán adalék a kinyilatkoztatások működéséhez: a Mátrix című film főhősének, Neonak az a feladata, hogy megmentse a világot. Segítői elviszik őt egy jósnőhöz, aki a jövőbe lát. Neo megkérdezi tőle, hogy tényleg ő-e a kiválasztott, akinek meg kell megmentenie a világot. A jósnő nemmel válaszol. Mint kiderül, nem azért, mert ez az igazság, hanem azért, mert ez az a válasz, amely lehetővé teszi, hogy Neo megmentse a világot. Jézus egyfelől arra tanít, hogy igyekezzünk elnyerni az örök életet és boldogságot, másfelől arra, hogy ez nagyon nehéz lesz. Számos akadályba, ellentmondásba, zavaró részletbe ütközünk, de nem azért, hogy ne tudjuk elnyerni az örök életet és boldogságot. Éppen ellenkezőleg, ezeket az ellentmondó részleteket latolgatva, kicsinységünket, gyengeségünket belátva és elismerve javulnak az esélyeink nem csak az üdvösségre, hanem a földi boldogságra is.

A lelki alázat fontos erény, utolsókból lesznek az elsők, és elsőkből lesznek az utolsók. Aki üdvösségre méltónak tartja magát, az kockáztatja az üdvösségét. Aki méltatlannak tartja magát, az javítja az esélyeit, de ezzel nem lehet visszaélni. Azaz aki tudatosan méltatlan életet él, mert az könnyebb, kényelmesebb, és közben spekulatíve méltatlannak tartja magát, mert úgy javulnak az esélyei, annak rosszabbak az esélyei, mint annak, aki tudatosan méltó életet él, és magabiztosan méltónak is tartja magát. Kivéve, hogy aki magabiztosan méltónak tartja magát az üdvösségre, az ugyanezzel a magabiztossággal szokott másokat méltatlannak tartani rá, és ezen a banánhéjon elcsúszva méltatlanná válik. Aki viszont méltatlan életet él, és méltatlannak is tartja magát, az már magába nézett, megteremtette a bűnbánat alapját, és ebbe a szalmaszálba belekapaszkodva méltóvá válhat. Tehát aki méltó, az méltatlan, és aki méltatlan, az méltó, tehát méltatlan, tehát méltó, tehát... Ezen a Möbius-szalagon a végtelenségig róhatjuk paradox köreinket. Ahogy mondani szokás, itt megáll a tudomány, megáll az ész, megvalósul a szellemi esélyegyenlőség. Egy 50-es IQ-jú ember valószínűleg többre megy a 150-es IQ-júnál, mert előbb kiszáll a véget nem érő körökből, vagy eleve rá sem lép a szalagra. Jézus ezt így fogalmazza meg: "Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. Igen, Atyám, így tetszett neked." (Máté 11,25)

Jézus arra tanít, hogy tiszta szívvel-lélekkel, gyermeki őszinteséggel törekedjünk Isten országába, és ne spekulációval, mint korának bölcsei, a farizeusok (teológusok) és az írástudók (bibliatudósok, judaista jogászok). Következésképp paradox tevékenység egzakt elméleti választ keresni a "ki és hogyan üdvözülhet?" kérdésre. Ez a blog jóléti spekulációval foglalkozik ugyan, de az üdvösség témakörében lemondok az egzakt egyértelműségről. Annyi tudható, hogy bárkinek esélye van az üdvösségre, ellenben senki sem lehet biztos benne, hogy üdvözülni fog.

Jézus a nyolc boldogságban bemutatja a fő erényeket, megadja a két főszabályt (szeresd Istent teljes erődből, szeresd embertársadat, mint önmagadat), hangsúlyozva, hogy irgalmasságot kér, és nem áldozatot. Az irgalmasság mások ellenünk elkövetett bűneinek elengedését jelenti. Félreértések elkerülése végett: ez nem l'art pour l'art, automatikus megbocsátás, hanem a bűn megvallása, megbánása, elégtétel és életreform esetén következhet be. Példabeszédek formájában számos további részletről értesülünk, valamint pótszabály rögzíti, hogy Istennél minden lehetséges. Úgy tűnik, ennyit hasznos tudnunk, éljünk vele.

(Érdemes megfontolni a házasságtörő asszony gyakran félremagyarázott esetét: tetten érték, a mózesi szabályok értelmében meg kellene kövezni. Jézus elé viszik az ügyet, hogy gyenge pontot találjanak a tanításában. Ha azt mondja, meg kell kövezni, akkor hiteltelenné válik, amit az irgalmasságról mond. Ha azt mondja, nem kell megkövezni, a mózesi törvény ellen lázít, amiért őt is megkövezhetik. Jézus azonban úgy felel, hogy az jogosult az első kő eldobására, aki bűntelen. Mivel rajta kívül senki sem bűntelen, eloldalognak. Jézus azzal bocsátja el az asszonyt, hogy többé ne vétkezzen. A közhiedelemmel ellentétben Jézus nem mondja, hogy jogtalan a kövezés. Nem mondja, hogy a szabály érvénytelenné vált, a házasságtörés rendben van. Ellenkezőleg, tanításából világos, hogy nagyon nincs rendben! Nem mondja, hogy az asszony folytassa csak ott, ahol abbahagyta, biztosan rossz a szerzett házassága, nem szerelemből házasodott, a férje elhanyagolja, joga a van a boldogságra, és Isten örül, hogy összejött a szerelmével. Nem mondja, hogy tessék felnézni erre a nőre, mert végre valaki vállalja önmagát, a vágyait követi, különben is, omnia vincit amor*. Nem mondja, hogy a tömeg felháborodása jogtalan, nyilván félrelépnének ők is, ha lenne elég vér a megfelelő testrészükben, tehát menjenek szépen haza, abba lehet fejezni a képmutatást, mostantól ne szóljanak bele mások életébe. Nem mondja meg, mi történjen a következő tettenérés alkalmával, vagy mi ne történjen. Annyit mond szimmetrikus szigorral, hogy a felbőszült tömeg ne legyen eltelve önnön erényeivel és jogosultságával, az asszony pedig hajtson végre életreformot. Jézus szándéka, hogy minél kevesebb legyen a házasságtörés, ám ezt ne agyonveréssel vagy becsületgyilkosságokkal biztosítsa az emberiség. Ügyét ezzel a több szempontra egyformán figyelő következetességgel lehet előrevinni a világban.)

*A szerelem mindent legyőz. Jézus idejében főként szerzett házasságokat kötöttek, gesztusának köszönhetően a kereszténység bevezeti a szerelmi házasságot, hogy minél nagyobb legyen az esély a törvényesített kapcsolaton belüli boldogságra, ne legyen már induláskor ok a házasságtörésre. Az iszlám és a hindu kultúrkörben, valamint a legtöbb törzsi kultúrában azóta is a szülők egyezkednek a frigyről, amelyet vagyoncserével járó kereskedelmi ügyletnek, érdekszövetségnek tartanak, és amelyben mellékes szempont a házasulandók egyéni boldogsága.

1. rész: http://verteslaszlo.blogspot.hu/2013/02/az-erkolcstan-szabalyai-1-resz.html
1. rész: http://verteslaszlo.blogspot.hu/2013/02/az-erkolcstan-szabalyai-2-resz.html
3. rész: http://verteslaszlo.blogspot.hu/2013/02/az-erkolcstan-szabalyai-3-resz.html
4. rész: http://verteslaszlo.blogspot.hu/2013/02/az-erkolcstan-szabalyai-4-resz.html