A politikai korrektség kezelése 2. rész

2. A politikai korrektség ócska áru sok pénzért. Egyszerűen nem éri meg politikailag korrektnek lenni. A PK 1. számú vagy 2. számú szülőnek tekinti magát, ám ha így neveli a gyerekét, akkor belőle már 0,5. számú szülő lesz, mert legfeljebb véletlenszerűen fog szaporodni. Így sem 1., sem 2. számú szülőnek nem lesz nyugdíja, olyan családok gyerekeinek kegyelemkenyerét fogyasztja majd, ahol ésszerű anyák és apák ésszerű gyerekeket neveltek, akikből -- politikailag rendkívül inkorrekt módon -- szintén anya és apa lett.

A PK nem ad világnézetet, erkölcsi szemléletet a gyerekének, hiszen minden relatív. Így a gyerek (PK-ul: fiatalkorú állampolgár) két megbízható forrásból sajátítja el az értékrendjét: a kortársaktól és a reklámokból. Ha az "öregei" megöregednek, bolond lesz velük foglalkozni, de ki hibáztathatná ezért? A szülei sem törődtek vele, amikor gyerek volt, és szüksége lett volna rá.

A PK-nak joga van a "boldogságra", azaz a maximális önzésre. Joga van otthagyni a családját, és mások elhagyott családjának újrahasznosításával pár évre másodikat (harmadikat/negyediket) alkotni, mert miért ne? Egyre több film dolgozza fel ezt a "második/sokadik/utolsó szerelmi esély" témát, egyetlen film sem foglalkozik viszont az újraalkotott családokon belül (nevelőapák és nevelt lányaik között) megsokasodó szexuális bonyodalmakkal, amelyekről legfeljebb a női magazinok olvasói levelei tájékoztatnak. A PK cseberből vederbe ugrál, és nagyon haragszik a jobboldali kormányokra, amelyek idején nehezebb erre vaknak maradnia. Az Élet nem több pályás számítógépes játék, és mivel az embernek egyetlen élete van, csak egyetlen igazi családja lehet. Ezért célszerű -- politikailag inkorrekt módon -- megfontoltan, felelősen párt választani.

A PK sorsa általában ésszerűtlenül alakul, így mikor panaszkodik, érdemes felhívni arra a figyelmét, hogy ha már bóvlira tette fel az életét, és bebukta a tétjeit, ebből okulva legalább az unokáinak adjon boldogságra vezető értékrendet.