16. Az indukcióparadoxon – a dolgokat sorban egymás után vizsgálva, azaz indukcióval valamilyen következtetésre szoktunk jutni, ám az nem érvényes
Ha a Balaton mellett láttam az évek során háromszáznegyvenhét hattyút, és mind fehér volt, akkor arra a következtetésre juthatok, hogy a hattyú fehér. Egy biológus felvilágosíthat, hogy a hattyúcsibe barnás. Jó, de a felnőtt hattyú akkor is fehér. Érvényes következtetés ez?
Érvényesnek látszhat egészen addig, amíg fekete hattyúval nem találkozom. Vagy olyan emberrel, akinek tudomása van fekete hattyúk létéről.
A logikai szakirodalom azt írja az indukció módszeréről, hogy nem szükségszerűvé, hanem csak valószínűvé teszi a következtetést. Matematikailag: egy halmaz („a hattyúk halmaza”) elemein sorban haladva vizsgálom a tulajdonságaikat, és ha többször is tapasztalom ugyanazt a tulajdonságot („fehér tollazat”), akkor egy idő múlva kimondom, hogy „a hattyúk halmazának valószínűleg minden eleme fehér tollazató”. Mindaddig valószínűnek tarthatom, hogy a hattyú fehér, amíg ellenkező adathoz nem jutok. Az, hogy a világ egy távoli pontján létezik fekete hattyú, nem érvényteleníti az általam látott hattyúk színéből levezetett valószínűségi szabályt, mindössze árnyaltabban kell fogalmaznom: a Magyarországon látható kifejlett hattyúk (ellenkező adatig) fehérek. Ha a kijelentésem szempontjából releváns keret Magyarország, nagyjából rendben vagyok.
Csakhogy ugyanezzel a megközelítéssel arra is juthatok, hogy „a fiatalok udvariatlanok”, mert az utóbbi héten hárommal is találkoztam, aki az volt. Vagy hogy a pirézek lopnak. Illetve mind bankárok és médiacézárok, és aki nem, az erősíti a szabályt. Illetve buták, némi tisztelet a kivételnek. Illetve smucigok. Illetve nem szeretnek mosakodni. Illetve... Itt már feltűnő, hogy mi a gondunk az indukcióval. Sztereotíp(nek tartott) állításainkat még földrajzi és egyéb árnyalással is nehéz elfogadhatóvá tenni (pl. a 14-45 éves korcsoportba tartozó nem diplomás pirézek az én falumban lopnak) – akinek gondja van az alapgondolattal, semmiféle szűkítéssel nem fog vele egyetérteni. A hétköznapi életben egyszerre használjuk és lenézzük ezt a „módszert”. Viszont ha ennyire rossz, miért van nevesítve a logikai érvelés egyik változataként?
Dr Jekyll válasza: mert nincs nála jobb. Mr Hyde válasza: lássuk be, hogy a hétköznapokban induktívan gondolkodunk, nincs egyetlen nem-induktív gondolatmenetünk sem. A világot ugyanis indukció, azaz egyedi tapasztalatok összegzése formájában ismerjük meg. Dr Jekyll: már amennyire megismerjük a világot (ha és amennyiben)... Mr Hyde: tessék ezt elmagyarázni valakinek a Blaha Lujza téren; hajrá, Jekyll bácsi!
A világról tett állításainkat vagy saját indukció alapján, vagy mások indukciója alapján tartjuk érvényesnek, miközben némi önreflexióval belátjuk, hogy az indukció módszere bizonytalan és vitatható valószínűségű következtetésekhez vezet, szükségképpen igaz következtetést pedig semmilyen körülmények között nem eredményez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése