Paradoxonok könyve 11. rész

11. A definícióparadoxon – igényt tartunk a fogalmaink meghatározására, ám minden fogalmunk csak körkörösen, előbb-utóbb önmagára visszahivatkozva határozható meg

Az érettségire felkészítő matematikai feladatgyűjteményekben olvasható, miért lehetetlen bármit is definiálni. A definícióban nem használhatjuk a definiált szót, és ha a definícióban használt szavainkat sorban megpróbáljuk definiálni, belátható, hogy a felhasználható szavak száma véges, így a definíciós lánc elkerülhetetlenül elakad valahol. Minden értelmező szótár körkörösen definiál, a defininiált szavak egy része előbb-utóbb visszaköszön más szavak definíciójában.

A hétköznapi értelemben vett definíciók érthetősége és használhatósága előfeltételezi, hogy nagyjából ismerjük a meghatározásokban használt szókincs jelentését. Ha nem tudjuk tapasztalatból, mit jelentenek az alapszavak (pl. víz, ruha, mosás, kéz), a velük meghatározott fogalmakat (pl. mángorló) sem fogjuk érteni.

1. példa: érvénytelen két szinonimát egymással definiálni. Meghatározás = definíció; definíció = meghatározás. Ezzel nem meghatároztuk a fogalmat, hanem előbb latinra fordítottuk, majd visszafordítottuk, és nem kerültünk közelebb a jelentéséhez (ahhoz képest, amit kezdetben is tudtunk róla).

2. példa: érvénytelen a példálózó meghatározás is (szék = ülőalkalmatosság; ülőalkalmatosság = amin ülni lehet, például szék.)

3. példa: a hosszabb kör is érvénytelen. Tölgy = makkot termő fa; terem = termést hoz; termést hoz = terem; makk = a tölgyfa termése; termés = ami terem... Ha nem tudjuk eleve, mi a tölgy, a makk, a termés, akkor ezekből a definíciókból semmi sem derül ki számunkra. Az a gond, hogy nagyobb rendszereket nézve, minden definíció ilyen. Eleve ismernünk kell a definíciókban használt szókészletet. Továbbá világos kell legyen számunkra, mi az idő, az élet, az ember, és így tovább, miközben ezek a ködös filozófiai távlatokba vesző fogalmak maguk sincsenek meghatározva, sőt nem meghatározhatók, nincs egyezményes meghatározásuk.

Dr Jekyll agya végtelen ciklusban pörög ezen a paradoxonon, míg Mr Hyde legyint, hogy a maradéktalan definiálás talán tényleg nem lehetséges, viszont hétköznapi értelemben világossá lehet tenni azokat a fogalmakat, amelyekről beszélünk. Ha közvéleménykutatást tartunk, ezer embernek feltesszük a kérdést, hogy „Örülne-e, ha egy piréz család költözne a szomszédjába?”, és egyesek visszakérdeznek, hogy pontosan mi az a piréz, valamit csak tudunk mondani anélkül, hogy filozófiailag meghatározni kényszerülnénk az ember fogalmát. Jogos, ismeri el Dr Jekyll, ám a hétköznapi értelemben használható definíció nem valódi definíció, ilyen ugyanis belátható okok miatt nem áll rendelkezésünkre.

Abból, hogy valódi definíció nem áll rendelkezésünkre, nem következik (non sequitur), hogy ne törekedjünk a rendelkezésünkre álló legjobb definíciók megalkotására. A viszonylag világos fogalmak használata megkönnyíti a kommunikációt. Nem beszélünk el egymás mellett – vagy legalább világossá válik, hogy elbeszélünk egymás mellett, mást értünk ugyanazon szavak alatt. Hatásos önfejlesztő gyakorlat a bonyolult szavainkat megmagyarázni egyszerűbb szavakkal, illetve visszavezetni egyszerűbb szavakra (pl. mángorló helyett mondhatunk kézi mosóeszközt, az szélesebb körben érthető). Az általános szavakat pedig konkrétra alakíthatjuk, ha valójában egy konkrét alkategóriára gondolunk (pénz helyett pl. a dollárra).

A félreértések egy része tisztázható ily módon. Ha vita támad a dollár - euró árfolyamról, és a vitázók egy része USA dollárról, egy másik része pedig kanadai vagy ausztrál dollárról beszél, erre maguk is könnyen rájönnek. A preferencián vagy megközelítésbeli különbségen alapuló nézeteltérések nem oldhatók meg így, de a fogalmak viszonylagos pontosítása legalább rávilágít a nézeteltérés lényegére (kiderülhet például hogy a vitázók egészen mást értenek szabadság, jogok és emberi méltóság alatt).

Hogyan bizonyosodhat be, kinek van igaza? Sehogy, de ez már a következő rész témája.