19. A jelparadoxon – minden jelrendszer alapvető egyetértésre épül, miközben az alapvető egyet nem értés megoldását is várnánk tőle, persze hiába
Ha nincs egyetértés és együttműködés, nincs jelrendszer, nincs nyelv, nincs kommunikáció. Ha az egyetértés alapján létrejött egy jelrendszer, ám az egyetértés mára megszűnt, akkor a nyelv nem működik többé, a kommunikáció elakad.
1. példa: ha az ősemberek nem értenek egyet abban, hogy mi a mamut, akkor a mamut szóból nem lesz érvényes szó, kimarad a nyelvből. Ha az egyet nem értés széles körű, akkor nem jön létre a nyelv, mert minden szó kimarad belőle. A nyelvek léte azt bizonyítja, hogy voltak alapvetően egyetértő és együttműködő közösségek, sőt hogy a történelem során az alapértelmezett létezési mód a közösségi szintű egyetértés és együttműködés volt. A ma létező népek annak köszönhetik a nyelvüket, kultúrájukat, sőt a puszta létüket is, hogy a történelem folyamán nem vitatkoztak a nagy közéleti témáikon úgy, mint mai utódaik.
2. példa: a közéleti vitákban alapvető nézeteltéréseket próbálunk tisztázni a nyelv segítségével. A nyelv erre azonban csak a közös nevezőt jelentő fogalmak megtalálásával alkalmas. Ha találunk olyan szavakat, amelyek tartalmában egyetértünk, akkor előre tudunk lépni a nézeteltérések tisztázásában. Ha nem találunk közös értelmű fogalmakat, akkor a nézeteltérések nem tisztázódnak, a nyelv használhatatlannak bizonyul. A liberálisok és a konzervatívok közötti vita azért parttalan, mert a vitázók egészen mást értenek pl. a szabadság szó alatt. Hiába hajtogatják, hogy a szabadság jó/rossz, semmivel nem kerülnek közelebb egymás meggyőzéséhez, de még a megértéséhez sem. Ha törölnénk a szótárból minden olyan szót, amelyben a (nemzeti) konzervatívok és a (bal-)liberálisok nem értenek egyet, alig maradna szó a szótárunkban.
3. példa: aki centiméterben mér 3 egységet, az elbeszél a zollban 3 egységet mérő ember mellett, és fordítva. Amíg nem akarnak kifejezetten egyetérteni és együttműködni, addig mit sem segít rajtuk a többé-kevésbé közös nyelv. A helyzet kulcsa az együttműködési szándék, a nélkül nem jutnak előbbre.
Dr Jekyll hangsúlyozza, hogy az emberek a nyelv segítségével csak abban tudnak egyetérteni, amiben eleve egyetértettek, azaz kár a kommunikációba fektetett energiáért. Mr Hyde viszont úgy látja, hogy az értelmetlen szócsatákba bonyolódó felek legalább nem polgárháborúznak, így a látszólag értelmetlen kommunikációnak békefenntartó funkciója van.
A jelrendszerek egyezményes voltából következik, hogy nem csak a magukat multikulturálisnak vélő társadalmak vannak bukásra ítélve, hanem azok is, amelyek nem tudnak irányadóvá tenni egy konkrét – és fenntartható! – értékrendet. A nyugati társadalmak azért (is) vannak ma válságban, mert a politikai oldalak nem akarnak együttműködni pl. a melegség megítélése terén. A különböző értékrendű emberek egymás ellen dolgoznak, rendszeresen lerombolják a másik oldal által felépített struktúrákat, és ez a társadalmaik jólétébe kerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése