Paradoxonok könyve 21. rész

21. Az Ockham-paradoxon – tudományos modelljeinkből elvi alapon kihagyjuk Istent, mintha ez lenne a fix álláspontunk, miközben nincs ilyen fix álláspontunk

William of Ockham 13. századi angol ferencesrendi szerzetes forradalmasította a tudományos gondolkodást, amikor híres elvében rögzítette, hogy Istent önkéntes elhatározásból kihagyjuk a modelljeinkből. Az ötletét parszimóniaelvnek vagy Occam borotvájának hívjuk, és minden tudományos ismeretünket neki köszönhetjük. Ockham miatt lett épp a keresztény civilizáció a világ vezető tudományos hatalma, szemben az Ockham elvét nem alkalmazó többi civilizációval.

Ám Ockham hívő keresztény volt, nem ésszerű feltételezni, hogy az elvét valamiféle hitetlenség motiválta. Még kevésbé célszerű a munkafeltevést összekeverni a filozófiai állásponttal. Filozófiai álláspontja tudhatóan az volt, hogy Isten létezik. Miért akarta ennek ellenére kihagyni a modellből?

Úgy gondolkodott, hogy Isten ránk bízta a világ képességeink és lehetőségeink szerinti megismerését. Továbbá Isten egy beavatkozás nélkül is működő világot teremtett, amelynek az általunk többé-kevésbé megismerhető szelete nem igényli a közreműködését. Az általunk többé-kevésbé megismerhető szeletet pedig úgy tudjuk felderíteni, hogy a vizsgálódás idejére függetlenedünk Istentől. Mint a járni tanuló gyerek, aki egy-két lépés erejéig ellöki magától a szülői kezet, majd újra megfogja.

Az Ockham módszerével megismerhető világ értelemszerűen nem a világ egésze, hanem a világnak az épp Isten beavatkozása nélkül működő, és ezért egységes szabályokkal leírható része. (Nyitva hagyjuk azt a kérdést, hogy az egységes szabályok Teremtéssel jöttek-e létre, vagy esetleg az anyag jellemzőiből következnek, illetve ha az utóbbi, akkor az anyag Teremtés vagy Önteremtés eredménye-e. E kérdések nem vizsgálhatók az általunk választott keretben. Ahogy az sem, hogy az összefüggéseket valójában az agyi idegpályáink vetítik-e bele a világba.) Az egységes szabályokat könnyebben fel tudjuk ismerni abból kiindulva, hogy Isten akár épp arra is járhatna, amerre mi kutatunk, de momentán háttérbe húzódott, diszkréten hagy minket önerőből dolgozni és fejlődni.

Isten ugyan minden modellbe beépíthető, de azzal az eredménnyel, hogy nem lesz modell, mert lemondunk a kidolgozásáról. (Jól illusztrálja ezt az iszlám mint „teljes alávetés Istennek”. E koncepció eredménye általános tudatlanság – a keresztény civilizáció Ockham elvével elért általános műveltségéhez képest. A politikai korrektek kedvéért hozzáteszem, hogy az általános műveltség elvben az iszlámon belül is elérhető, ha jön egy muszlim Ockham, és hagyják kibontakozni, ami a „teljes alávetettségben” azért akadályokba ütközhet.)

1. példa: mi lett volna, ha Newton beépíti Istent a modelljébe? Úgy okoskodhatott volna, hogy egyes almák talán maguktól esnek lefelé, más almákat pedig Isten húz épp lefelé. Az, hogy látszólag minden alma lefelé esik, ne tévesszen meg bennünket, ne gondoljuk, hogy a lefelé esésnek egységes oka lenne. Távolról sem ez a helyzet, a valóság sokkal összetettebb! Belátható, hogy ha Newton így gondolkodik, a mechanika törvényeit sosem tudta volna kidolgozni.

2. példa: mi lett volna, ha Pasteur elfogadja, hogy a fertőző betegség Isten elkerülhetetlen büntetése. Úgy okoskodott volna, hogy gyógymódként bűnbánatot kell tartani, és sosem fejleszti ki a veszettség elleni védőoltást.

3. példa: mi lett volna, ha Eistein úgy gondolkodik, hogy amennyiben a tér görbülni látszik, annak oka isteni görbítés is lehet. A fizikai jelenségek látszólagos relativitásán keresztül azt üzeni nekünk Isten, hogy lássuk be a véges képességeinket, és tartsunk bűnbánatot. Ha Einstein ebből indul ki, sosem dolgozza ki a relativitáselméletet.

4. példa: Istent valójában csak kidefiniáljuk a tudományos modelljeinkből, amikor rögzítjük, hogy az Istenre utaló jelenségeknek definíció szerint lesz tudományos magyarázatuk. Ha így vizsgálnánk az UFO-kérdést, akkor előre rögzítenénk, hogy UFO szerintünk nincs, és amennyiben ellenkező jelre bukkanunk, bizonyosan találunk rá alternatív magyarázatot; nem nyugszunk hát, míg meg nem találjuk. Belátható, hogy ebben a keretben nem tudjuk vizsgálni az UFO-kérdést, mert az UFO-k létét kidefiniáltuk a modellből, kiindulásként elvi lehetetlenséggé nyilvánítottuk. Deklaráltuk, hogy ami UFO-nak látszik, az definíció szerint nem lehet, nem lesz az. Vagyis bekötöttük a szemünket, majd felkiáltottunk, hogy „nem látok UFO-t, tehát nincs, ahogy előre megmondtam”. Ezzel a módszerrel az autókat, a madarakat, a fákat is kidefiniálhatjuk a modellünkből. Így definiálja ki Dr. Zaius a Majmok bolygójában az emberi civilizációt a majomtörténelemből – nem tartjuk ezért túlzottan bölcsnek. Ha tényleg érdekel minket, mi a legjobb elérhető információ az UFO-k léte kérdéskörben, akkor fel kell adnunk az elvet, hogy minden UFO-szerű jelenségre bizonyosan lesz alternatív magyarázat. Meg kell nyitnunk az elménket a lehetőségre, hogy az UFO-szerű jelenségek némelyikére a legértelmesebb magyarázat az lehet, hogy van UFO! Ha Isten létével kapcsolatban valóban érdekel minket az elérhető legjobb információ/modell, akkor meg kell nyitnunk az elménket, le kell mondanunk a kidefiniálás önbecsapó trükkjéről. Azaz célszerű intellektuális tisztességre törekednünk.

Dr Jekyll rámutat arra, hogy Ockham tudományosan eredményesnek bizonyult munkafeltevése nem filozófiai állásfoglalás Isten létével kapcsolatban. E kérdés továbbra is nyitott, és a tudomány – saját definíciónk szerint – nem is alkalmas a vizsgálatára. Mr Hyde ellenben arra mutat rá, hogy Isten beépítése a modellbe magasabb szinten ugyanazt a problémát állítja elő újra, amit a fenti példákban láttunk, vagyis akadálya lehet a fejlődésünknek. Dr Jekyll azt feleli, hogy ha magasabb szinten egyszerűen csak kidefiniáljuk Istent, az is akadálya a fejlődésünknek. Magasabb szinten ugyanis már nem a saját definícióink zárt ketrece érdekel minket, hanem az elérhető legjobb információ/modell.

Ockham elvének tudományforradalmasító hatása könnyen belátható. Ockham elvének nem filozófiai jellege már nehezebben látható be, de ha nyitottak vagyunk az elérhető legjobb információkra, akkor magasabb szinten ezt is célszerű belátnunk.