Paradoxonok könyve 25. rész

25. Az evolúcióparadoxon – úgy vitázunk az evolúcióról, mint ha ennek komoly tétje lenne, miközben egyetlen „normális” ember sem hisz abban, hogy a világunkat végső soron az evolúció szervezné

Ha komolyan vennénk, hogy a körülöttünk lévő valóságot és benne minket az evolúció irányít, és semmi több, abszurd következtetésekre jutnánk.

1. példa: az evolúció fényében miért tartunk pl. holokauszt emléknapot, miért küzdünk az úgynevezett népirtás(ok) ellen? Miért nem vesszük tudomásul, hogy a túlélésre alkalmasabb túlél, a kevésbé alkalmas meg kevésbé? Mi ezzel a problémánk, ha tényleg az evolúciót tartjuk az egyetlen irányadó tényezőnek?

2. példa: az evolúció fényében miért lennénk szociálisan érzékenyek? Szitokszóként használjuk a szociáldarwinizmust, pedig nagyjából leképezi azt, amit az evolúcióról gondolunk. Miért nem fogadjuk el, hogy az alkalmasaknak c'est la vie, a kevésbé alkalmasabbaknak c'est la mort?

3. példa: az evolúció fényében miért hiszünk a demokráciában, a jogállamban, a fogyasztóvédelemben, a környezetvédelemben? Ezek egyike sem hasonlít az evolúcióra.

4. példa: az evolúció fényében miért tartjuk fontosnak az úgynevezett közbiztonságot? Hol van az evolúcióban „közbiztonság”? Vagy emberi méltóság? Vagy emberi jogok? Vagy bármiféle jog? Az evolúcióban egyetlen jog van: az úgynevezett alkalmas joga bármire, amit képes megtenni (mai téves nyelvhasználattal: elkövetni).

5. példa: az evolúció fényében miért fogunk perbe bárkit bármiért? Az evolúcióban a túlélő definíció szerint alkalmas volt, és definíció szerint igaza volt. Az áldozata pedig nem áldozat volt, hanem csupán kevésbé alkalmas. Az evolúció alapján minden büntetőjogi eljárást azonnal meg kell szüntetni, az összes „bűnözőt” azonnal szabadon kell engedni, hiszen a bűn, bűnöző, büntetés, igazságszolgáltatás fogalma mind idegen az evolúciós modelltől.

6. példa: az evolúció fényében mi a gondunk a nemi erőszakkal? Ez aztán igazán mindennapos dolog az evolúcióban. Az erőszaktevő a jelek szerint alkalmasabb a szaporodásra, mint a kevésbé rámenős udvarló. A csoportos erőszak pedig növeli a szaporodás valószínűségét, ezért evolúciós szempontból előnyös, nem?

7. példa: miért tartjuk problémának, ha a szegények nem esznek, nincs tiszta vizük, nem járhatnak iskolába, nem kapnak egészségügyi ellátást? Hol szerepel ilyesmi az evolúciós modellünkben?

E példák alapján belátható, hogy minden porcikánk, minden idegszálunk, minden egyes sejtünk tiltakozik az ellen, hogy az evolúció ránk, emberekre is érvényes legyen. Az állatvédelemben is hiszünk, azaz valójában minden idegszálunkkal gátolni igyekszünk az evolúciót a világban. Miért, ha elvben olyan fontos modellnek tartjuk? Számomra úgy tűnik, az evolúciós vita valójában a kinyilatkoztatáson alapuló erkölcs érvényességéről/érvénytelenségéről folyik. Az evolúció mellett érvelők igyekeznek hatályon kívül helyezni a kinyilatkoztatáson alapuló erkölcsi szabályzato(ka)t, talán mert nem tudatosították magukban Hume guillontinját, vagyis hogy a tudományos modellekből nem adódik erkölcsi következtetés. Az evolúció ellen érvelők pedig igyekeznek megvédeni a kinyilatkoztatáson alapuló erkölcsi szabályzato(ka)t, talán mert nem tudatosítottak egy sor, az evolúciót nehezen megkérdőjelezhetővé tevő tudományos tényt.

Richard Dawkins, aki reggelire megeszi a vallást, ebédre elfogasztja az egyházakat, vacsorára pedig a transzcendens hit minden formáját, azt mondja, hogy „az evolúció megmagyarázza, hogyan jutottunk el idáig, de nem mondja meg, hogy mit tegyünk”. Márpedig minden társadalmi diskurzus arról szól, hogy mit tegyünk. Az evolúció ebből a szempontból lényegtelen, irreleváns. Richard Dawkins nehezen tudná megmagyarázni, miért fontos neki, hogy a tudományra hallgassunk, és ne az egyházakra. Hiszen semmiféle tudomány nem mondja meg, mit tegyünk. A tudomány legfeljebb arra tud válaszolni, hogy a deklarált preferenciáinkat hogyan érhetjük el hatékonyabban, pl. ha preferenciánk, hogy ne pusztuljunk el járványban, akkor járvány ellen hatásosabbnak tűnik a védőoltás, mint az ima, és ez tudományosan képviselhető álláspont. A testi-lelki békénk és a közjó szempontjából viszont az ima tűnik hatásosabbnak, és erről a tudománynak nincs tudományosan képviselhető álláspontja.

Dr Jekyll egyetért, hogy az evolúció megmagyarázza, hogyan jutottunk el idáig, de nem mondja meg, mit tegyünk. Mr Hyde pedig érthetetlennek tartja, hogyan vált az erkölcsről folytatott vitáink vezérmotívumává az evolúció, amikor semmi köze a témához. Dr Jekyll megemlíti, hogy a gnúk például annak ellenére védik egymást a ragadozóktól, hogy a végén a leggyengébb úgyis zsákmányul esik. Mi lenne, ha a gnúkat „felvilágosítanánk” az evolúcióról? Abbahagynák a leggyengébb védelmét, ha már úgyis hiába? Esetleg megkeresnék a szerintük leggyengébbet, és „tudományosan” odalöknék a ragadozó elé? E három lehetőség (az evolúció tűrése, támogatása és tiltása) közül melyik magatartást neveznénk „felvilágosultnak”, „gnúhoz méltónak”? Melyik szolgálná leginkább a gnúk hosszú távú érdekeit?

Legalább annyi vitánk van az evolúcióval, és legalább annyira nem tudjuk megmondani, melyik magatartás lenne „felvilágosult”, „emberhez méltó”, illetve az emberiség hosszú távú érdekeit szolgáló, mint ha gnúk lennénk. Két irányba fejleszthetjük tovább az evolúciós modellt, hogy jobban lefedje mindazt, amit a világról gondolunk, illetve amit a világban elérni szeretnénk.

Az első irány, hogy az ember az evolúció során elérte azt a fokozatot, amelyen félig-meddig az evolúció fölé emelkedett. Továbbra is heteroszexuálisan tud szaporodni, de a tudományos ügyességével lényegi módon beavatkozik az evolúcióba, hogy annak eredménye az emberi önreflexió szempontjából „igazságosabbnak” tűnjön számára. Ez az irány Aquinoi Szent Tamással indult (lásd: második természet fogalma), Thomas Hobbes-szal folytatódott (lásd: az emberi törvények természetjogi levezetése), és e két szerző segítségével ki is teljesedett. Az úgynevezett felvilágosodás, a XX. századi filozófia és a mai humanizmus semmi újat nem talált ki Szt. Tamáshoz és Hobbeshoz képest.

A másik lehetséges irány pedig az evolúció átfogó keretbe helyezése: lehet, hogy az evolúció céltalan és értelmetlen mechanika/eszköz, ám mögötte áll(hat) egy céltudatos és értelmes szervező erő, amely által a világnak mégis csak van/lehet célja és értelme. Mai tudásunk fényében kétségtelennek tűnik, hogy Isten nem az Ószövetségben írt módon teremtette a ma ismert élőlényeket, hanem azok az evolúciós modell szerint fejlődtek ki. Ám mit tudunk az első élő szervezet(ek) létrejöttéről? Tudományosan semmit, mindössze spekulatív feltételezéseink vannak. Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk, hogy az első élő szervezetet Isten teremt(h)ette. Vagy ha nem, akkor Isten teremthette az anyagot. Vagy amiből az anyag lett. Vagy amiből az anyag léte előtti valami lett. Vagy az azelőtti állapotot. És így tovább, ad infinitum.

Ez a gondolatmenet az első mozgató paradoxonjához vezet, előtte azonban szót kell ejtenünk még egy, az evolúcióval kapcsolatos paradoxonról. Folyt. köv.