12. A bizonyításparadoxon – szeretnénk bebizonyítani különböző állításainkat, ám erre nincs érvényesként elfogadott módszerünk
Ki és mikor bizonyított be bármit a világtörténelemben, amit ma mindenki elfogad? Soha, senki, semmit.
1. példa: a bírósági bizonyítás tanúkra és tárgyi bizonyítékokra épít, ám mi ezeknek a tényleges bizonyító értéke? Semmi. Tegyük fel, valaki látta, amint a tettes meghúzza a ravaszt, az áldozat közvetlenül ezután összeesik, és golyó ütötte sebbel elhalálozik. Hogyan lehetne bebizonyítani, hogy a halál oka a kilőtt golyó volt? Ezt a halottkém szavára hisszük el. Hogyan bizonyítjuk, hogy a golyót a tettes kezében lévő fegyverből lőtték ki? A rajta lévő huzagolásnyomokból (a cső egyedi belső mintázatának lenyomatából). Ezt a fegyverszakértő szavára hisszük el. A tanú látta a konkrét golyót? Nem láthatta. Nem működik a bizonyítás. Még alapvetőbb probléma, hogy a golyó általi halál mint olyan sincs bebizonyítva. Emlékszem, egy vitatkozó kedvű kollégámmal mintegy kétszáz üzenetben vitattuk eredménytelenül, hogy a halál beálltának van-e pillanata. Kollégám szerint nincs, és meggyőzhetetlen az ellenkezőjéről... Akkor miért fogadja el a bíróság a fentihez hasonló „bizonyításokat”? Mert nincs jobb eszköze. A bűnösséget „ésszerű kétséget kizáróan”, és nem „filozófiai kétséget kizáróan” bizonyítjuk. Pontosabban: „bizonyítjuk”.
2. példa: mit bizonyított valaha a tudomány? Semmit. Minden „bebizonyított” modellről kiderült, hogy van nála jobb. A mai modelljeink is ilyenek, azaz meg lesznek haladva, definíció szerint nem lehetnek bebizonyítva. A helyzet iróniája, hogy a jövőbeni meghaladásban biztosabbak lehetünk, mint bármilyen más feltevésünkben. Ebből nem következik (non sequitur), hogy a legjobb mai tudományos modellünk elvetendő. Végül is, ma tényleg az a legjobb.
3. példa: tegyük fel, tíz ember látni vélt tegnap este 10 óra 31 perckor az Oktogonon. Ez bizonyítja, hogy ott is voltam? És ha egyikük még kezet is fogott velem, sőt megveregette a vállamat? Ez mit bizonyít? Szerintem semmit, bár számos ember talán hisz nekik. Én azt mondom, nem jártam arrafelé, tíz tanú is hazudhat. Összebeszéltek. Hozzanak tanút arra, hogy tényleg ott voltak, és tényleg láttak. Aztán a tanúsítók is hozzanak tanúkat, akik szintén hozzanak tanúkat, és így tovább. Mivel az egész emberiség nem lehetett egyszerre az Oktogonon, és ha elférne is ott, a tömeg miatt nem láthattak volna engem, még az sem lesz bebizonyítva, hogy elvileg láthattak, az meg pláne nem, hogy ott is lettem volna. Teszteljük: egy emlékezetes világtörténelmi esetben tizenegyen véltek látni konkrét helyen és időpontban egy embert, aki mások szerint nem lehetett ott. Pedig a tanúk szeme láttára halat evett, szólt hozzájuk, beszéltek vele, sőt az egyik tanú megérintette az oldalát is, így győződvén meg a felől, hogy az illetőt nem csak hallucinálják, hanem tényleg ott van velük. Ez mit bizonyított az emberiség szemében? Tudjuk, hogy semmit. Egyesek – saját belső döntés alapján – elhiszik, mások nem.
Dr Jekyll semmit sem tart bizonyítottnak, Mr Hyde pedig megelégszik a hétköznapi értelemben vett bizonyítással, ha már nics ennél jobb. Egymással persze nem tudnak megegyezni, csak abban, hogy a bizonyíthatóságról folytatott vitájuk (is) parttalan... ami végül is a bizonyíthatatlanságot bizonyítja.
Mi lehet az oka annak, hogy a bizonyíthatatlanság ellenére úgy teszünk, mint ha bizonyos dolgok mégis csak be lennének bizonyítva? Kiderül a következő részből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése