Az ájtatosságról

Túlzásba viheti-e egy keresztény az ájtatosságot? Szerintem simán. Ahogy nem könnyű egyensúlyt teremteni a munka és a család között, úgy Jézus két főparancsa között sem egyszerű feladat középutat találni. Aki úgy szereti Istent teljes erőből, hogy nem szereti önmagához hasonlóan embertársait, vagy sem magát, sem embertársait nem szereti igazán, az elveti a sulykot. Az egyensúlyi helyzet minden életszakaszban másképp érhető el.

A világ Isten szőlőskertje, a keresztény ember feladata úgy dolgozni benne, hogy bő termést hozzon. Ehhez mindenki különböző adottságokkal (talentumokkal) rendelkezik, amelyeket kamatoztatnia kell. Istennek mindenki számára terve van, ki-ki abban teljesedhet ki optimálisan. Ha ezt a tervet keresi, bátran támaszkodhat Isten vezetésére. Ha dolgozik a szőlőben, számíthat Isten segítségére és jutalmára. Aki saját terveit akarná Istennel kiviteleztetni, az bármilyen ájtatos, bármennyit fohászkodik, csalódni fog, nem értette meg a munkaköri leírását. Nem véletlenül imádkozunk úgy, hogy "legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is".

Óvodás korban: mivel az istentudat ebben a korban embrionális, az embertársak szeretete szintén, örülj az Életnek, és edd meg a tökfőzeléket.

Iskolás korban: tisztázni kell, mit bízhatsz Istenre, és mi a te feladatod. Ha nem csináltál házit, ne imádkozz, hogy maradjon el a dolgozat, hanem vállald a következményeket. Talentumokat kaptál, meg kell őket találnod, ki kell őket bontakoztatnod. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, Istentől erőt kérj feladataid teljesítéséhez, és segítséget ahhoz, ami nem rajtad múlik.

Fiatal felnőttként: célszerű tisztán látnod, hogy szaporodó feladataidat neked kell elvégezned, ne próbáld Istent magad helyett dolgoztatni. Sokat kell tanulnod, felkészülve a pályafutásodra. Kötelességeidhez erőre lehet szükséged, ami rajtad kívül áll, ahhoz pedig kegyelemre.

A munkahelyen: ahhoz, hogy érvényesülj, sokat és jól kell dolgoznod. A munkádat nem Isten végzi, a minőséget nem Isten biztosítja. Időnként kemény konkurenciaharcba keveredhetsz, feladatod nem a meghunyászkodás, hanem a talentumaid kamatoztatása. Istennek nem a talentumaid elásásával, hanem a galamb szelídségét a kígyó okosságával kombináló stratégiával szerezhetsz dicsőséget.

Vállalkozásban: ha árban alád kínálnak, javíts minőséget, vagy csökkents árat te is. Ne gondold, hogy Isten eltünteti a konkurenciát, ne imádkozz azért, hogy te nyerd meg a tendert. Teljesíts minden feltételt, Istentől azt kérd, hogy legyen meg az Ő akarata. Ha megteszed, ami tőled telik, Isten segíti majd az ügyedet.

A gyermeknevelésben: ne engedd el a gyereked kezét a főút szélén, ne bízd a gondviselésre, hogy védje meg a kamionoktól, mert ez a te feladatod. Ha nem vigyázol rá, és baja esik, te felelsz érte nem csak a jog és lelkiismereted szerint, hanem a dolgok nagy rendjében is! Istentől azt kérd, hogy segítsen jól teljesíteni állapotbeli kötelezettségeidet. Ha a gyereked beteg, ne akard az ima erejével gyógyítani, be kell vennie a gyógyszert. Az is a te feladatod, hogy megfelelő orvost és orvosságot találj. Legfeljebb azt kérheted Istentől, hogy irányítsa feléjük a lépteidet.

A vagyonban: Isten szándéka, hogy jótékonykodj. Ehhez szükséged van javakra. Ha ilyen szemlélettel szerzed őket, sikeres leszel, és viszonylagos jómódban élhetsz, mert ne feledd, magadat is úgy kell szeretned, ahogy embertársaidat.

Az erkölcsben: azt várd mástól, amit magad is teljesítesz. A biztonság kedvéért várj embertársaidtól 10%-kal kevesebbet, mert senki sem objektív bírája a saját ügyének, nem mérlegképes könyvelője saját hibáinak és erényeinek.

A vallásban: ha elástad a talentumodat, ne keress mentséget az ájtatosságban. Ásd elő, amit elrejtettél, és kamatoztasd. Isten nem a templomban lakik, nem is a vasárnapi mise idejére látogat oda. Bármikor rendelkezésedre áll, amennyiben te bármikor a rendelkezésére állsz.

Az imaéletben: ha mindent megtettél, ami tőled telik, Isten is megteszi azt, ami akaratának teljesüléséhez szükséges. Ebben bízhatsz, ez a leghétköznapibb, egyben a legnagyobb csoda.

Idősebb korban: rossz hír, hogy az évek múlásával egyre kevesebb tényező felett lesz hatalmad, célszerű ezt zokszó nélkül elfogadnod. Az unokáidra például vigyázhatsz, de nevelni már nem te fogod őket. Jó hír viszont, hogy egyre több ügyben fordulhatsz Istenhez, megnő az a kör, ahol nem a karod, nem az erőd, nem az eszed, nem a szíved, hanem az imában kért kegyelem segít. Továbbra is azt kérd azonban, hogy ne a te akaratod, hanem Istené legyen meg. Ha magadat akarod isteni segítséggel érvényesíteni, csalódni fogsz. Ha Isten tervét akarod saját erőddel szolgálni, boldog leszel, és boldoggá teszed a körülötted élőket.

Összességében: a te feladatod talentumaidat kamatoztatni, dolgozni az Úr szőlőjében, bő termést hozni. Amire van világi megoldás Isten parancsainak megszegése nélkül, azt oldd meg világi módon, Isten vezetésére támaszkodva. Ha nincs ilyen megoldás, bízz Istenben és imádkozz.

Rongyos tízmilliárdért?!

Friss hír szerint a jegybank (MNB) idén 500 milliárd forint kedvezményes kamatozású vállalkozói hitellel kívánja élénkíteni a gazdaságot. Nulla kamattal adja át a pénzt a kereskedelmi bankoknak, nekik pedig az lenne a feladatuk, hogy szerény hasznot rátéve továbbadják a vállalkozóknak.

A Bankszövetség elnöke bejelentette, hogy a bankok keveslik a jegybank által javasolt 2% hasznot. Számoljunk egy kicsit: 500 milliárd forint 2%-a 10 milliárd. Nem tudom, te mennyit keresel egy évben, de ha ennél lényegesen kevesebbet, talán nem értesz egyet a címbeli felkiáltással.

Tény, hogy amikor a bank 3%-ot fizet a lekötött betétedre, amelyből 12%-ra hitelez, akkor nagyobbat szakít, mint a felkínált konstrukcióban. Tény az is, hogy ezúttal nem nagyon kell erőlködnie, a jegybank ingyenpénze ugyanis lényegesen vonzóbb lehetőség az átlagnál. Nem valószínű, hogy hirdetések tömegével kell bombázni a vállalkozókat: légyszi-légyszi-légyszi vedd már fel a 2%-os hitelt... Ami kevés reklámra szükség lesz, azt is a kormány fizeti, elvégre választás előtti év lenne vagy mi. A bankoknak összességében egy plusz fityingjébe sem kerül kiosztani a hitelt, és az infláció alatti kamat valószínűvé teszi, hogy a felvevők nagy többsége törleszteni is tud majd.

Ez a megoldás nem rendkívüli, az amerikai és a brit jegybank rendszeresen indít hasonló akciókat, az olcsó pénz szétterül a gazdaságban, és fellendíti a növekedési mutatókat. Az MNB végre magára talált, felvállalta a nyugaton szokásos szerepkört.

A kereskedelmi bankok taktikai megfontolásból keveslik a 2%-ot, gondolván, lesz az még több is. Csakhogy ezúttal a hasznuk egy az egyben címlapra kerül: ha például 3%-ot tesznek rá, a hitelt 3%-osnak fogják hívni, és 5 milliárddal többet hoz a bankároknak. Lehet találgatni, mennyi célprémium jut belőle egy-egy bankigazgatónak. A szocik ilyenkor ki szokták számolni, 5-10-15 milliárdból hány lélegeztetőgépet lehetne venni -- persze csak ha a jobboldali kormányról, és nem a bal-lib érdekszövetségbe tartozó bankokról van szó.

Egy pillanatra tegyünk úgy, mintha az iskolában ésszerű gondolkodást tanultunk volna, és értenénk az Élet alapvető összefüggéseihez. Szerinted kevés/elég/sok-e 2% haszon a kereskedelmi bankok számára? Ha bankot alapíthatnál, te mennyiért közvetítenél ki 500 milliárd alacsony kamatozású hitelt?

A liberalizmus mint a nép ópiuma

A liberalizmus öl, butít és nyomorba dönt. Mivel az efféle kemény állításokat kéretik alátámasztani, az alábbiakban igyekszem lelkiismeretesen eleget tenni ennek a kötelezettségnek.

A gazdasági liberalizmus nyomorba dönt: a szabad kereskedelem csak annak kedvez, aki már eleve versenyképes, ezáltal elszegényít mindenki mást. A liberalizált termelés lehetővé teszi, hogy a lehető legnagyobb gyárak a lehető legolcsóbban előállított árukkal tönkretegyék a helyi ipart és kereskedelmet, majd a letarolt piacon árat emeljenek és minőséget csökkentsenek, míg a felháborodott helyi fogyasztók szélsőségessé nem válnak. A fejlett országok kifelé a számukra kedvező liberalizmust hirdetik, míg hazai piacukon ésszerű mértékű protekcionizmust alkalmaznak. A kettős mérce nem tűnik fel a közgazdászok többségének, így hazánk gazdasági véleményformálóinak sem.

Az értelmiségi liberalizmus butít: politikai korrektséggel helyettesíti az ésszerű gondolkodást, ezáltal csírájukban fojtja el a rá nézve veszélyes gondolatokat. Az előítéletekkel vívott harc jegyében sokkal súlyosabb előítéletekkel és sztereotípiákkal tölti fel a világképet, érzelmi gátlást alakít ki a "helytelen" gondolatokkal szemben. A liberális értelmiség nem a valóság alapján alakít ki gondolati modelleket, hanem agymosással beprogramozott klisékbe torzítja a tapasztalati valóságot. A kettős mérce nem tűnik fel az értelmiségiek többségének, így a hazánk közgondolkodását meghatározóknak sem.

A bűnügyi liberalizmus öl: a bűnözés felelősségét az egyénről a társadalomra terheli, lelkiismeret-furdalást gerjeszt a jóindulatú emberekben, és arra készteti őket, hogy önként fogadják vissza a kíméletlen, gátlástalan bűnözőket. A normakövetőket felelősnek, a normaszegőket ártatlannak nevezni durván kettős mérce, amellyel szemben eddig védtelennek bizonyult a hazai igazságszolgáltatás és büntetésvégrehajtás.

Tankönyvi eset Johann Unterweger osztrák sorozatgyilkos ügye: 1966-től 1975-ig összesen 16 bűncselekményért, többek között nemi erőszakért, ítélték el, ki-be járt a börtönbe. 1974-ben meggyilkolt egy 18 éves lányt, a melltartójával fojtotta meg őt. Tettéért 1976-ban életfogytiglant kapott azzal, hogy legkorábban 15 év múlva szabadulhat. A börtönben verseket, novellákat, színdarabokat írt, "Purgatórium avagy út a börtönbe" című önéletrajza sikerkönyv lett, film is készült belőle. 1985-ben a bécsi bal-liberális értelmiség kampányt indított a szabadon bocsátásáért, az osztrák elnöktől kérve kegyelmet. Ő szerencsére nem adott, de Unterweger így is a lehető legkorábban, 1990-ben szabadult. Írásait a liberális klisékkel bevadított iskolákban tanították, a "rehabilitált" elkövetőből sorstársaival foglalkozó műsorok vezetője, az állami TV bűnügyi tudósítója lett. Így számolhatott be annak az 1990-ben meggyilkolt hat osztrák prostituáltnak az esetéről, akiket a későbbi nyomozás adatai szerint, a szabadon bocsátását követő első évben, ő maga ölt meg.

1991-ben egy osztrák magazin megbízásából Los Angelesbe utazott, hogy beszámoljon az ottani bűnügyi helyzetről. Ennek keretében a piros lámpás negyedbe is elkalauzolták. Kiküldetése alatt három prostituáltat vertek össze, erőszakoltak meg faággal, és fojtottak meg melltartóval. Az amerikai rendőrség az osztrák kollégákhoz fordult a gyanújával. Ők eleinte bizonyítékot, azután meg elkövetőt nem találtak: a szökésben lévő Unterwegert 1992-ben, nemzetközi körözés alapján, Floridában tartóztatták le. A bécsi bal-lib értelmiség üdvöskéjét 9 nő meggyilkolásában találták bűnösnek, tényleges életfogytiglant kapott. A graz-karlaui börtönben még aznap este felakasztotta magát. A cipőfűzőből és melegítő nadrágból eszkábált kötelet ugyanúgy csomózta meg, ahogyan a melltartókat.

Az 1985-ös bűnözőszabadító kampány húzónevei között találjuk Elfriede Jelinek osztrák írónőt és Günter Grass német írót. Vajon elgondolkodtak a történteken, a saját felelősségükön, és levonták a tanulságokat? Ennek kevés jele tapasztalható, töretlenül írják tovább a kliséiket. Vajon értelmesebb bal-lib kortársaik elhatárolódtak tőlük? Nem igazán. A rendszerváltáskor "hősiesen" a német újraegyesítés ellen érvelő Grass 1999-ben, Jelinek pedig 2004-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat.

Aki nyitott szemmel jár a világban, és látni is mer, az érdemeinek megfelelően kezeli a liberalizmust.

Megjegyzés: Jelinek a kötelező nácigyepálás mellett a női szexualitást, az emancipációt, valamint a szerelmi kapcsolatok hatalmi és erőszaktartalmát emeli ki műveiben. Nobel-díja elleni tiltakozásként Knuth Ahnlund irodalomtörténész kilépett a hajdani dinamitgyáros, Alfred Nobel örökségét kezelő svéd akadémiából. Jelinek művészete szerinte "önsajnáló, élvezhetetlen, nyilvános pornográfia", kitüntetése pedig "helyrehozhatatlan kárt okozott minden haladó erőnek, és összezavarta az irodalomról mint művészeti formáról kialakított általános képet".

Grass 20 évesen szabadkőműves lett, s mivel híres íróként gyakran látogatott az NDK-ba, a keletnémet titkosszolgálat (STASI) több száz oldalas aktát állított össze róla. A közvélemény 2006-ban nagy meglepetéssel értesült, hogy szabadkőműves útkeresése előtt nem sokkal, 17 évesen még egy másik szervezet, a Waffen-SS sorait gyarapította, méghozzá önkéntesként! Grass 2012-ben persona non grata lett Izraelben, mert kritizálta hazáját, amely "az iráni nép eltörlésére alkalmas" tengeralattjárót szállított a zsidó államnak. Amelynek népét, ne feledjük, évek óta épp az atomfegyverkező Irán fenyegeti eltörléssel. A liberalizmus ópiuma ezek szerint nem csak az irodalomról mint művészeti formáról kialakított képet, hanem a bármiről bármilyen összefüggésben kialakított képet is képes összezavarni a szenvedélybetegei fejében.

A liberalizmus mint üzleti vállalkozás

A liberalizmus a bolondok aranya, fából vaskarika szép csomagolásban, a populizmus tankönyvi esete és főképpen: kiváló üzlet.

Ha orvosként arra biztatnád az embereket, hogy ne mozogjanak, mert joguk van hozzá, egyenek minél több szalonnát és cukrot, mert megérdemlik, szívből gyűlöljék azt, aki mást tanácsol, ám jóakaróként szeressenek téged, mert csak te állsz ki életük tönkretételének szabadságáért, sőt segítséget nyújtasz az életmódjuk okozta problémák kezelésében, akkor életed végéig virágzó praxisod lenne, remekül megélnél abból, hogy nyomorba és betegségbe döntöd embertársaidat -- kivéve, hogy embertársaid ennyire azért nem hülyék, viszont...

Ha közgazdászként arra biztatod az embereket, hogy a piacot letaroló és lefölöző befektetőket vonzzanak, akik elveszik a hazai vállalkozók elől az esélyt, és külföldi termékekkel árasztják el a piacot, amelyek importja deficitet okoz, amelyre hitelt kell felvenni, amely kezelhetetlen államadóssághoz vezet, amely miatt megszorításokra van szükség, amelyekbe belebukik az átlagos kormány, amely helyére külföldi pénzemberek megbízottait nevezik ki, ami hosszú pangáshoz és kezelhetetlen szociális feszültségekhez, majd szélsőséges pártokhoz vezet, amelyekkel szemben a cinkelt "szabad" versenyt népszerűsíted azokkal a befektetőkkel, akik nélkül az ördögi kör nem alakult volna ki, akkor népszerűségre és vagyonra számíthatsz életed végéig, te taníthatod az egyetemeken a jövő közgazdáit, téged interjúvolnak a médiában, ott ülsz a nagyvállalatok igazgatóságában, felügyelőbizottságaiban, és te adsz tanácsot minden, a gazdasági rabszolgatartás fenntarthatóságával összefüggő kérdésben.

Ha ügyvédként arra biztatod az embereket, hogy ne hallgassanak a józan igazságérzetükre, hanem pereljenek minél több embert maguk körül, álljanak elő megalapozatlan igényekkel, mert a jog átláthatatlan, de némi pénzzel bármi elintézhető, s persze az ellenkezője is, akkor életed végéig virágzó praxisod lesz az ellenfelet képviselő kollégáiddal együtt, jólétben éltek majd abból, hogy az igazságosság ellen heccelitek embertársaitokat. Az egyik fél mindig nyer, a másik mindig fizet, és ez a lényeg.

Ha politikusként arra biztatod az embereket, hogy munka és adófizetés helyett folyamatosan követelőzzenek, a reálisan elérhető jogok tízszeresét tartsák alapjognak, jólétet növelő képviselők helyett nemet válasszanak maguknak, kerüljék a közösség fennmaradását szolgáló kötelezettségeket, jól menedzselt gazdaság helyett azért kampányoljanak, hogy szegény megalázott kecske házasodhasson a kirekesztett tücsökkel, hogy a társadalom tartsa minél távolabb magától az egyházat és a józan észt, ellenben fogadja be a rá szabadított bűnözőket, akkor életed végéig virágzó praxisod lesz, ahogy az iskolában sem az arat babérokat, aki tanulásra és házi feladat írásra buzdít, hanem aki ökörködésre, zajongásra és rendetlenkedésre ösztönöz.

Ha újságíróként arra biztatod az embereket, hogy a saját családjuk történései helyett napról napra, hétről hétre azzal foglalkozzanak, Cziczinger Mici hogyan jött össze a tizedik szakítás után újra Schmaci Lacival, és hová mennek nyáron telelni, télen nyaralni, miközben az olvasók 43%-os THM-re vásárolnak az általad reklámozott hitelkártyákkal, akkor a jutalékból életed végéig jólétben fogsz élni.

Ha civil aktivistaként arra biztatod az embereket, hogy erőszakkal teli pokolbugyornak lássák a hagyományos családmodellt és felszabadult mennyországnak az egyszülős vagy újraalkotott családot, hogy öltözködjenek merészen, mert rossz az, aki rosszra gondol, nyugodtan járjanak éjfél után haza, mert vagy nem történik semmi, vagy ha mégis, kiváló híranyag lesz a szövetséges médiának, hogy tartsák konvencionális rabságnak  a szeretetkapcsolatot, kiteljesedésnek a szexuális szabadosságot, képmutatónak a hagyományos erkölcsöt, megalázónak a szülői tekintélyt és felszabadulásnak a kortársak majmolását, tekintsék előítéletnek ami maguktól eszükbe jut, és korszerű, haladó gondolkodásnak az agymosással beléjük programozott paneleket, életed végéig jólétben élhetsz, mert akit tékozlóvá tettél, az ritkán tér meg, és addig is benned lát követendő tekintélyt.

Ha szociológusként bűnbakképzésre biztatod az embereket, mondván, hogy szegénységük oka nem a tanulatlanság, tudatlanság, kulturálatlanság, lustaság, tehetetlenség és élhetetlenség, hanem a társadalom, amelynek kutya kötelessége a minimálbér feletti segélyt folyósítani, hogy aki nem dolgozik, az jobban éljen dolgozó embertársainál, és ezzel kijátszod az alsó osztályt a középosztály ellen, akkor életed végéig a felső osztályhoz tartozhatsz.

Ha pszichológusként arra biztatod az embereket, hogy valósnak tekintsék a fantáziájuk termékét és hazug manipulációnak a tényeket, elhiggyék, hogy minden válasz csak belülről érkezhet, minden erkölcs relatív, egyedül a te honoráriumod abszolút, akkor életed végéig virágzó praxisra és jólétre számíthatsz ügyfeleid lelki nyomorából, amelyből nélküled hamarabb és olcsóbban kigyógyulnának, sőt amelybe nélküled nem is süllyedtek volna.

Ha értelmiségiként arra biztatod az embereket, hogy utálják a lelküket gondozó keresztény egyházat, ám rajta kívül mindenki mástól kérjenek és elfogadjanak lelki tanácsot, akkor össze-vissza kóválygó birkanyájjá, könnyen megvezethető és jól fizető ügyfélbázissá, javairól önként lemondó balek tömeggé zülleszted az emberiséget.

Ha művészként arra biztatod az embereket, hogy kaki-pisi-kuki-waze szintű szórakozást keressenek katarzis helyett, és kerüljék az egyén és a közösség számára hasznos klasszikusokat, akiknek "modern" előadással befogadhatatlanná torzítod a mondanivalóját, akkor életed végéig díjaznak a liberális körök, mert érzelmileg előkészíted az anyagi sikerüket.

Ha tanárként arra biztatod a gyerekeket, hogy öncélú, bonyolult "tudásanyagot" tanuljanak, míg belátják, hogy nem megy ez, jobb  szakemberre bízni a gondolkodást, és semmiképp se rendelkezzenek egyszerű, praktikus ismeretekkel, mondjanak le az ésszerű észjárásról, nehogy átlássák az átverést, akkor életed végéig megbecsülnek a liberális közgazdászok, ügyvédek, politikusok, újságírók, civil aktivisták, szociológusok pszichológusok, művészek és értelmiségiek, hiszen üzletszerzőjük vagy az emberiség ésszerűtlenségére építő hálózatban.

A hajszálgyökeres rögvalóra ébredéstől a csodaváró kegyes áhítatig többféle válasz született a bolondok aranyával üzletelés problémájára, de egyet még nem próbáltunk ki: a higgadtan ésszerű, célszerű, gyakorlatias gondolkodást. Legfőbb ideje.

A globállokális keresztény jólétről

A kereszténység demokratikus helyi közösségekből álló, egységes globállokális mércét alkalmazó világvallás. Ez a bonyolult megfogalmazás magyarázatra szorul.

A demokratikus helyi közösségek fogalmát valószínűleg nem szükséges bővebben kifejteni, csak komolyan kell venni. A kereszténység az egyetlen világnézet, amely nagy számban vezetett demokratikusan működő helyi közösségekhez. A demokráciát Athénban találták fel, de ott csak viszonylag rövid ideig létezett, és csak egy városállamra volt érvényes a több száz görög polísz közül. A demokrácia legújabb kori visszatérte az Amerikai Egyesült Államoknak köszönhető, ahol a lakosság 90%-a vallásos, és kb. 80%-a keresztény. Ha az USA nem lép be a II. világháborúba, akkor Európa társadalmi rendjét a Hitler-Sztálin meccs nyertese határozza meg, és egyikük sem a demokratikus szemléletéről híresült el. Az USA többi vallása (iszlám, hindu, zsidó, stb.) arányában eltörpül a keresztények mellett, ahol pedig többségi vallás, ott sajnos nem a demokrácia dúl. Marad a következtetés, hogy a demokrácia ma ismert formáját a keresztények alakították ki és tartják fenn, legyünk ennek tudatában, vállaljuk büszkén ezt a jelentős érdemet.

A kereszténység globállokális szemléletű, és ez nem fogalmi ellentmondás. Mivel globális vallás, globális rendszerszemléletet igényel. A globális egyházat ugyanakkor a helyi közösségek jóléte tartja fenn és el, a helyi jóléti szemlélet ugyanolyan fontos, mint a globalitás. Ha egy keresztény elveszti a globális rálátását, rövid időn belül előáll valami "Jézus pártus herceg volt" típusú lokálpatrióta rögeszmével. Ha szem elől téveszti a helyi jóléti nézetet, akkor meg simán bedől a szabad kereskedelemről szóló liberális becsali mesének. Másképpen fogalmazva, egy ép szemléletű keresztény nem lehet sem antiglobális, sem nemzetellenes, egyensúlyt kell találnia a két pólus között.

Az egységes mérce azért hangsúlyozandó, mert világossá teszi, hogy a kereszténység lényege a szimmetrikus etika, és a nem keresztényekkel folytatott vitáiban sosem egy-egy etnikummal, hanem az aszimmetrikus etikával szemben foglal állást. Egy megfontolt keresztény nem lehet pl. antiszemita, mert akkor Jézus és az összes apostol etnikumával keveredik feloldhatatlan ellentmondásba. Ugyanakkor határozottan állást foglalhat a judaizmus aszimmetrikus (kettős mércét alkalmazó) etikájával szemben.

Lehet, hogy első látásra nem nyilvánvaló, miért következik Jézus tanításából jólét. Az első parancs: szeresd Istent teljes intenzitással; a második: szeresd embertársadat, mint önmagadat. Isten szeretetéből nem adódik automatikusan a jólét, önmagunk és embertársaink szeretetéből viszont igen. Ahol hosszú távon nincs jólét, ott vagy a közösség, vagy a jólétből kimaradt egyén nem keresztény. Ezt a logikát továbbvezetve arra jutunk, hogy mivel a mai világ vállalkozásokból épül fel, ahol a keresztények dolgoznak, jólétben csak úgy élhetnek, ha a vállalkozások tulajdonosai is keresztények, és szimmetrikus etika jegyében osztják el az előállított javakat. Ez nem azt jelenti, hogy a portás ugyanannyit keres, mint a vezérigazgató, hiszen nem tanult, nem dolgozott annyit, nincs akkora felelőssége, nem vállal akkora kockázatot. A szimmetrikus etika ezeket a különbségeket is tekintetbe veszi.

Az egységes mércével működő globállokális keresztény jólét csakis keresztény vállalkozókra, keresztény vállalkozásokra épülhet. Egy friss felmérés szerint a magyar fiatalok mindössze 4%-a véli úgy, hogy a közeli vagy a távolabbi jövőben vállalkozása lesz. Ha ez az arány 40%-ra emelkedik, és fele részben sikeres keresztény vállalkozásokhoz vezet, akkor megoldódik Magyarország jóléti deficitje. Vonjuk le a következtetéseket.

Script programozás megélhetési kivándorlók számára

A script egyszerű, szöveges program, amellyel hasznos feladatok hajthatók végre. Az alábbiakban a bal-lib scripttárból vett példán szemléltetem, hogyan állíthatunk össze egy "rosszabbul élünk, mint négy éve" típusú politikai programocskát. Scriptünk címe:

El kell innen menni
#A kettős kereszt után tetszőleges megjegyzést írhatunk be, pl.: fenét kell elmenni, tök jól vagyok, csak lehetnék még jobban is, ha folyamatosan bal-lib kormányunk lenne. Ezután deklaráljuk a változókat, és mindjárt értéket is adunk nekik.

Start script
Művész = "hagyományos_munkára_rávehetetlen_szegény_nyomorgó_független_ballib_egyed"
Újság = "kedve_szerint_alakítja_a_szerinte_képlékeny_valóságot"
TV = "fantáziadúsan_vegyíti_a_létezőt_a_nem_létezővel"
Rádió = "elmeosztályról_forró_vonalon_hívható"
Pénz = "kéz_kezet_mos_alapon_ballibek_között_osztandó_el"
Állam = "ballib_időkben_fejős_tehén_jobboldali_időkben_száraz_kút"
Levél = "nyilvános_célszöveg"
Hatalom = "értéke_nem_lehet_nulla_mert_számunkra_az_a_világ_vége"

#Végezzünk néhány egyszerű műveletet, az utasításokat kiemelt betűtípussal szedtem.

Művész hív TV
TV mond Pénz = 0
#Figyeljük meg, milyen rugalmas a Pénz nevű  változó, " " jelek között fentebb karakterértéket adtunk neki, itt viszont számszerű értéket rendelünk hozzá.

Művész hív Rádió
Rádió mond Pénz
#Mivel a Pénz nevű változó értékét 0-ra változtattuk, továbbra is 0, az értékadást nem kell megismételni.

Művész hív Újság
Újság mond Pénz
Újság mond ír Levél
Művész ír Levél

Újság hív Rádió + TV
Újság mond közöl Levél
Újság + Rádió + TV közöl Levél

Újság + Rádió + TV mond Művész = "fasizálódás_áldozata"
#A Művész nevű változó új értéket kapott, mostantól ellenkező utasításig ezt az értéket hordozza.
Újság + Rádió + TV + Művész mond Hatalom = Hatalom + 1
Újság + Rádió + TV + Művész mond Pénz = Pénz + 1
Újság + Rádió + TV + Művész mond Állam = "én_vagyok"
End script

Kis programunk segítségével úgy adtunk új értéket a Művész nevű változónak, hogy három másik változóval operálva eggyel megnöveltük a Hatalom és a Pénz nevű változók értékét, továbbá állandó értéket adtunk az Állam nevű változónak. A scriptet paraméterezhetjük ciklikusan is (FOR ... TO utasításal), ekkor a Hatalom és a Pénz értéke minden körben nő, egészen addig, amíg el nem éri a kívánt értéket.

A következőkben a Levél nevű rugalmas objektum felépítésével ismerkedhetünk meg. Ahhoz, hogy a Pénz, Hatalom és Állam nevű változók értéke számunkra kedvezően alakuljon, a Levél objektumot strukturáltan kell paramétereznünk. A kötelező összetevőket számmal jelöltem, a / karakter opcionális elemeket jelöl.

Levél = "1. jaj! 2. nincs: jogállam/demokrácia/szabadság 3. van: fasizálódás/borzalom/rettegés 4. kellene: nemzetköziség/segítség/támogatás/segítsetek Vuknak a kis/nagy rókának! 5. elmenve maradás"

Sok sikert a scripteléshez!

Megjegyzés: a script megfelelő működéséhez a Beerca Nape 0.0 vagy régebbi futási környezetre is szükségünk lesz. 0.0-nál magasabb verziószám esetén a működés bizonytalanná válik, ebben az esetben célszerű letölteni a www.agymo-show.com oldalon található avítást (lásd a "Downgrade" menüpont alatt). A 0.0 futási környezet elvben ingyenes, de előfordulhat, hogy a felhasználó idővel önként mond le a javairól.

Egy remek script: http://www.nlcafe.hu/sztarok/20130331/gerendas-peter-bucsulevelben-koszon-el/
Efféle futási problémák várhatók 0.0 verzió felett: http://belfold.ma.hu/tart/cikk/a/0/168016/1/belfold/Peter_Nekem_jobb_otletem_van

Neveljünk igazi keresztényeket

A frissen közzétett népszámlálási adatok szerint 28%-kal kevesebb magyar felnőtt vallja magát kereszténynek, mint tíz éve. Sokan sokféle magyarázattal próbálkoznak, de ezt a bizonyítványt nem lehet kimagyarázni. Egy mondatban: a látók megvakulnak, a járók lebénulnak, háztetőkről hirdetik, hogy közel már a liberálisok országa.

Alkotmányba emelhetjük Istent, de ez nem segít, ha a társadalom nem vallja magáénak az Alaptörvényt. Miközben fontosnak tartom, hogy Magyarországot keresztény szellemiségben, azaz egységes globállokalista mércével* irányítsuk, hozzáteszem, hogy ezt a szemléletet nem lehet futószalagon kinevelni, ha a felnőttek világa makacsul fordítva működik. Ez esetben nem az ősök emelkednek utódaik színvonalára, hanem az utódok süllyednek őseikére.

Fogynak a gyerekek, kevesebb osztály indul, egyre több helyen csak az egyházi átvétel mentheti meg az iskolát a bezárástól. A baloldal körzetesítene, ami kényelmetlenné teszi a bejárást, és hosszú távon elnépteleníti a kisebb falvakat. A jobboldali alternatíva az egyházivá válás, ami átgondolatlanul végrehajtva akár ellenkező hatáshoz is vezethet, kifejezetten árthat a kereszténység ügyének. Ha így haladunk, borítékolható a következő népszámlálás eredménye.

Javaslom, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, az mindenkinek jót tesz. Ha egyértelműen megfogalmazzuk, hogy a keresztény iskola igyekszik a gyerekeket 10%-kal az átlag fölötti színvonalon oktatni és nevelni, de hogy milyen felnőttek lesznek, az legalább félig a szülőkön és a társadalmon múlik, akkor valószínűleg kevesebben íratják be "majd a papok megnevelik" felkiáltással a csemetéjüket. Plébánosi ajánlás és hosszas, vesébe látó elbeszélgetés helyett annyit kellene megkövetelni, önbevalló alapon, és azután némi toleranciával, de következetesen ellenőrizve, hogy csak rendszeresen templomba járó és a kereszténységüket hétköznap is gyakorló szülők írassák be a gyerekeiket, punktum. 

Tanuljunk az internetes honlapok szabályzataiból, fogalmazzunk világosan, például így. (Ön a beíratással kijelenti, hogy lelkiismereti meggyőződésből cselekszik, rendszeresen templomba járó, hitét őszinte meggyőződéssel gyakorló keresztény, továbbá a gyermek tanulmányai során végig vállalja ezen állapot fenntartását, az esetleges változásról köteles az iskolát egy napon belül értesíteni, és vállalni ennek következményét, melyért kizárólag Ön felel, továbbá ezzel kapcsolatban lemond minden per- és kárigényéről, ellenben vállalja, hogy megtéríti az iskolát ezzel összefüggésben ért kárt és költségeket.

Az iskola az átlagot legalább 10%-kal meghaladó oktatási és nevelési színvonalat biztosít, e színvonal biztosítására legjobb erőfeszítéseivel törekszik, ám amennyiben Ön és/vagy gyermeke elégedetlen, egyetlen megoldásként haladéktalanul kiiratkozhat, lemondva per- és kárigényéről, ellenben vállalva az iskola minden kárának és költségének megtérítését. A beiratkozással Ön és gyermeke maradéktalanul, minden további kifejezett vagy hallgatólagos kikötés és korlátozás nélkül elfogadja az Alapszabály rendelkezéseit. Ön tudomásul veszi, hogy gyermeke jelenlegi és későbbi világnézetéért, erkölcsi értékrendjéért nem az iskola felel, ezzel összefüggésben Ön az iskolával szemben semmiféle követelést nem támaszthat. 

Az iskola ösztönzi a szülők önkéntes munkáját és részvételét az órán kívüli tevékenységekben, de kifejezetten megtiltja, hogy beavatkozzanak az oktatási-nevelési munkába. Ön ezennel vállalja, hogy az óra- és házirendre, a tananyagra, a pedagógusokra nézve kizárólag konstruktív észrevételeket fogalmaz meg, és elfogadja, hogy ezekben a kérdésekben az iskola saját kizárólagos hatáskörben hoz döntést. Amennyiben esetleges konstruktív észrevétele kezelésével elégedetlen, egyetlen megoldásként haladéktalan kiírathatja gyermekét, lemondva ... ellenben vállalva, stb., stb.) Aláírás: apa, anya, gyerek.

Kevesebb tanulót íratnának keresztény iskolába? Annyi baj legyen, mert akinek ez kedvét szegi, annak a gyerekéből, iskolai hatásra, sosem lesz őszinte keresztény. Kevesebb elnéptelenedő iskolát lehet egyháziként átmenteni? Eggyel sem kevesebbet, mint amennyit érdemes. Előre ki kell hirdetni, hogy aki szeptembertől egyházi iskolába menne, az fél-egy évvel korábban már szíveskedjen családostól misére járni, amennyiben ez gondot okoz, vegye igénybe a felnőtt hittant, kérjen lelki támogatást, készüljön fel feladatai teljesítésére. Ha a Waldorf-óvodák és iskolák kötelező szülői felkészítő foglalkozásaira el tudnak járni a lelkes érintettek, mert belátják, hogy a waldorfi pedagógia csak a partnerségükkel működik, akkor ez a keresztény nevelés előfeltételeként is reális elvárás.

Az iskolák színvonalát egyfelől a továbbtanulási arány, másfelől az Élethez adott útravaló minősége méri. Meg kell szondázni a végzősöket, hogy mennyire érezték magukat jól az iskolában, hányan ajánlanák ismerőseiknek, tízes skálán milyen képet alakított ki bennük az iskola a kereszténységről, mennyire tette vonzóvá és élhetővé számukra a hitet. Azután meg kell vizsgálni az életüket öt és tíz év múlva: hányan vallásgyakorlók, hányan élik őszintén az evangéliumi tanítást, hányan adják tovább gyermekeiknek. Ezekkel az adatokkal bátran szembe kell nézni, le kell vonni belőlük a következtetéseket, azaz szakmai szempontok alapján -- és nem tanulói vagy szülői intrikák hatására -- ki kell rúgni a színvonal alatti tanárokat, igazgatókat, következetesen be kell zárni a kontraproduktív iskolákat. Nem állítom, hogy javaslatom elfogadása esetén egy évtized múlva garantáltan többen vallják majd magukat kereszténynek, de azt állítom, hogy ha így lesz, akkor a trend e miatt fordult meg, vagy ha egyelőre nem fordul meg, akkor legalább megtettünk mindent, ami tőlünk, keresztényektől elvárható.

*Egységes globállokalista mérce: a kereszténység jólétben élő demokratikus helyi közösségekből álló világvallás, amely Jézus tanítása szerint, egyformán ítéli meg a sokszínű emberiség tagjait, hosszú távon elutasítja mind a negatív, mind a pozitív diszkriminációt, egyensúlyban tartja az egyént és a közösséget, a jogokat és a kötelezettségeket.

Aha, a Pálferi

Szokatlan módon szól megszokott kérdésekről, és ez AHA-élmények forrása lehet. Mindkét rész egyformán jó, különösen a második.
http://www.inforadio.hu/arena/4667/

Egy fórum, ahová ne menj el

Bocs, hogy ilyen későn szólok, de

• ha a kereszténység szerinted marhaság
• ha AIDS ellen házastársi hűség helyett kotont osztanál Afrikában
• ha úgy gondolod, hogy hinni a szabad piacgazdaságban és a független médiában érdemes
• ha demokratikus tartalom helyett a demokratikusnak látszó formát választanád
• ha mindenkinél jobban tudod, mi miért rossz megoldás, és nem érdekel, mi lenne a jó
• ha bolond lennél egyszerűen csinálni azt, amit  bonyolultan is lehet
• ha úgy tudod, Jézus nem volt történelmi személy
• ha a világot szerinted a liberális progresszió váltja meg
• ha a közösség ne szóljon bele a magánéletedbe
• ha szívesebben simogatsz menhelyi kutyákat, mint hogy a közéletben önkénteskedj
• ha fő elved a "fogjuk meg, és vigyétek" és az "ej, ráérünk arra még"
• ha abszolút relatívnak tartod az erkölcsöt
• ha Platón és Arisztotelész szerinted elavult a francia forradalomhoz képest
• ha vallásgyakorlás nélkül is illetékesnek tekinted magad egyházi ügyekben
• ha kreativitásod a tétlenség indokolásában teljesedik ki
• ha sosem találkoztál szimpatikus pappal, és nem is szeretnél
• ha szívesen kihagynád a kereszténységet a közéletből
• ha kedvenc plázád nem lehet elég közel hozzád, az egyház meg nem lehet elég messze az államtól
• ha mindig meg tudod magyarázni, mit, hogyan, miért nem teszel
• ha úgy véled: összefogni csak utcatakarításért és az emberi jogokért érdemes
• ha inkább igazítanál értékrendet az életed folyásához, mint értékrendhez az életedet

akkor ne gyere el holnap a Civil és keresztény bloggerek fórumára a számodra mellékes helyen és időben, mert unatkozni fogsz, rekeszd ki magad. Amennyiben a fenti pontok nem rólad, hanem valaki másról szólnak, akkor ott a helyed.

Nyuszi után politika

Hazai tapasztalatok alapján újradefiniálhatjuk a fogalmat: a politika a lehetséges nehezen vállalható eszköztárral előadott művészete, azaz továbbra is a lehetségesről szól, amelynek eszközei és módszerei azonban megfekszik a kényes ízlésűek gyomrát.

Miközben a kormány elleni háborgás értelmiségi körökben csak azért nem növekszik, mert az évek óta harsogó crescendot nincs hova fokozni, a magyar ellenzék a porban hever, és főnix akciónak semmi jele. Az értelmiségi körök értelme nem terjed odáig, hogy a KO okát megtalálják, vagy ha megtalálták, nincs bátorságuk kimondani: helyzet van, és a kormány formabontó megoldásai kezelik, sőt uralják ezt a helyzetet.

Sorra dőlnek be és kerülnek EU-gyámság alá a dél-európai országok. Friss hírek szerint Szlovénia lehet a következő. Magyarország 2010-ben, az addigi bal-lib kormányzás eredményeként, hozzájuk hasonló válsághelyzetben vergődött, ám azóta sem szorul mentőcsomagra, azóta sem került brüsszeli irányítás alá. Miért? Mert a Fidesz nem szokványos eszközökkel, fülkeforradalommal, szabadságharccal, banksarccal és alkotmányozással megoldotta a megoldhatatlannak kikiáltott bal-lib problémahalmazt.

Egyszerűen ez az oka annak, hogy az ellenzék hiába hangoskodik, a népszerűsége egyre apad. A közvélemény nem demokrácia-tankönyvből olvassa, hanem a világban szétnézve tapasztalja, hogy a Fidesz Piedone eredményességével dolgozik. A rá támadó karatebajnok a teljes harcművészeti repertoárt előadja, stílusos mozdulatokkal csépeli a levegőt. A nagy testű vízilabdás meg lever neki egy bumfordit, és vége a mérkőzésnek.

Hiába biztatom a hazai mezőnyt, hogy hajrá, Ellenzék néni! Ellenzék néni továbbra is a levegőt aprítja kézzel-lábbal-szájjal, nem látja az orra előtt lengő marha nagy maflást. Pedig tök egyszerűen el tudná kerülni: csak be kellene mutatnia, hogyan kezelné saját demokratikus, jogállami, politikailag überkorrekt harcművészeti eszköztárával az aktuális helyzetet. Sehogy? Ez bizony gond, de nem a kormányé, nem is a választóké.

Laikus töprengés Húsvét előtt

Amennyi vita övezi azt a kérdést, hogy Jézus-e a Megváltó, annyira kevés szó esik arról, mi a megváltás, és kell-e nekünk egyáltalán. Mintha azon vitáznánk, hogy az ESP vagy a VSA-e az üdvözítő menetstabilizáló rendszer, és egy szót sem szólnánk arról, miért ülünk autóba, mire jó nekünk az autózás mint olyan, amikor gyalog vagy biciklivel is járhatnánk. Húsvét közeledtével érdemes elgondolkodni a megváltás fogalmán.

Megváltás: kiváltás a szolgaságból/rabságból. Hát rabok vagyunk? Szolgák lennénk? Esetleg rabszolgák, és észre sem vesszük? Az ószövetségi teremtéstörténet szerint Ádám és Éva engedetlensége miatt büntetés sújt minden embert, miattuk véges a földi életünk, miattuk lesnek ránk ragadozók, mérges kígyók, járványok és betegségek, miattuk kell "homlokunk verejtékével" megdolgoznunk a betevő falatért. Pedig az élet tökéletes lehetne, ha folyamatosan engedelmeskednénk Istennek, és nem térnénk le állandóan az általa mutatott útról.

Álljunk meg egy pillanatra! Ez az ókori zsidó világkép, Mózes I. könyve írja le. Komolyan gondoljuk, hogy még mindig irányadó, a 21. században? A zsidók közül is sokan vélik úgy, hogy ez egyszerű mese: Mózes, leánykori nevén Benedek Elek, élénk fantáziájú ember volt, nem kell őt komolyabban venni, mint egy másik ókori szerző Odüsszeusz-sztoriját a szirénekkel. Ám ha a teremtéstörténet merő kitaláció, akkor lennie kell jobb alternatív magyarázatnak az emberi létállapotra, öregségre, betegségre, halálra. Alaposan körülnézve nem találunk ilyet. Hihetnénk például, hogy Napisten kegyéből élünk, és létünk a halál után láthatatlanul csordogál tovább a megszokott mederben -- vigyünk egy nagy fazék töltött káposztát a sírba, az sokáig eláll, legalább két hétig ehetjük a szellemegzisztenciában. Ez 21. századibb Mózesnél? Hihetnénk azt is, hogy életünk bűn-erény mérlege alapján alacsonyabb vagy magasabb létformában születünk újra, ganajtúróként vagy félbuddhaként. Ez semmivel sem hihetőbb, viszont sokkal bonyolultabb a mózesi változatnál. Hihetnénk azt is, hogy a lét után a nemlét van, pontosabban nincs, és ennyi. Íme a legegyszerűbb magyarázat mindenre: csak! Ezt a magyarázatot azonban az ember nem fogadja el -- elvileg lehetséges kivétel, de én még nem találkoztam ilyen emberrel, hiszem, ha látom. Mózes teremtéstörténete akár allegóriaként is felfogható, de nincs nála jobb, logikusabb, rendezettebb, értelmesebb, elfogadhatóbb. Tetszik vagy sem, a zsidó-keresztény kultúrkörben élő 21. századi ember továbbra is a Mózes I. könyvében szereplő ókori zsidó világképben hisz. (Előbb-utóbb új mozgalom indul majd "Mózes is pártus herceg volt" jelszóval, de annyi baj legyen.)

Ha elfogadtuk az ókori zsidó világ- és emberfelfogást, akkor a következő lépésben elfogadhatjuk, hogy az emberi léthelyzet javításának módja a "megváltás", vagyis az Istennel szembeni engedetlenség által ketrecbe zárt, a "bűn" szolgaságába állt ember megszabadítása ebből a tökéletlen állapotból. Kötelező elfogadni a megváltást? Dehogy. Bárki maradhat tökéletlen, az kevésbé stresszes, legalábbis bizonyos határok között. Csak az a gond, hogy aki a tökéletlenség mellett dönt, az logikusan nem akar határok között maradni. Ha akarna, akkor a tökéletesedés mellett döntene. A tökéletlenségnek nincs ésszerű korlátja, és mivel a korlátok nélkül élő ember nem csak magára hat, kellemetlenné válik az embertársak számára. Egyfelől tehát az emberiség közös érdeke, hogy az egyén akarjon tökéletesedni, másfelől az egyén életében is kakukktojás a nemleges döntés, hiszen az élet minden mozzanata a tökéletesedésről szól: születésünktől kezdve ügyesedünk, járni és beszélni tanulunk, egyre rendszerezettebben gondolkodunk, egyre többet tudunk. A művészi vagy szakmai kiteljesedés szintén a tökéletesedésről szól. Nem logikus, hogy az életünket átható sokféle tökéletesedés mellett egyszer csak szeszélyesen nemet mondjunk a tökéletesedés végső, ókori zsidó világkép szerinti formájára.

A tökéletesedési mozgalom nem Jézussal, hanem Ábrahámmal kezdődött. Mózes I. könyvéből tudhatjuk, hogy Isten szövetséget köt Ábrahámmal: Ábrahám hisz és engedelmeskedik, cserébe Isten  nagy néppé teszi az utódait. Az engedelmesség közelebb visz Istenhez, boldogabbá, kiteljesedettebbé, tökéletesebbé teszi az életet. Ábrahám istenfélő életvitele nyomán kialakul egy erkölcsi hagyomány, amely sikert és boldogságot hoz a szabálykövetőknek, amíg és amilyen mértékben betartják az egyezséget. Az Istentől elfordulók magukat büntetik: babiloni, majd egyiptomi fogságba, végül római uralom alá kerülnek. Egyiptomból Mózes vezeti ki a népet, amely minden évben megünnepli a szabadulást: a pészah, a közhiedelemmel ellentétben, szó szerint nem a "kovásztalan kenyér ünnepe", hanem az "elkerülés"-é. Isten megparancsolta a szolgaságból szabadulni vágyó népnek, hogy minden család áldozzon fel egy hibátlan fiatal kost, és a vérével kenje be az ajtófélfát, hogy megmeneküljön az egyiptomi elsőszülötteket megölő tizedik csapástól. A bárány vérével kent ajtó láttán Isten továbbhaladt, kihagyta a jelölt házat, így a zsidó családok elsőszülöttei megmenekültek. Pészahkor ezt az elkerülést ünneplik.

A Messiás Jézus szándékosan időzíti pészah idejére a halálát: így jelzi a zsidó hagyományba illeszkedő, szimbolikus módon, hogy nincs szükség több élő áldozatra, ő egyszer és mindenkorra megmentette a zsidókat, megszabadította őket az engedetlenség rabságából, vérével végérvényesen megadta nekik az örök élet lehetőségét. Az utolsó vacsorán (ez a zsidó széder estéje) kenyérrel és borral kínálja tanítványait,  mondván, a kenyér az ő teste, a bor az ő vére, és meghagyja nekik, hogy ezzel a rítussal emlékezzenek meg róla.

A terv világos, de váratlan fordulat következik be. Jézus szándéka szerint a zsidóknak el kellett volna fogadniuk az ő áldozatát, és követniük kellett volna a tanítását, ők azonban másféle Messiásra vártak. A rabbinikus hagyomány szerint a Messiás egy földi király, aki felszabadítja az idegen uralom alól, és az egész emberiség uralkodójává teszi a zsidó népet. Jézus három évig tartó tanító körútja arról szól, hogy ez az elvárás elbizakodott és téves, a Messiás nem "önök kérték" típusú, hanem olyan, amilyet Isten küld, akár tetszik a vallási vezetésnek, akár nem. Isten szövetsége nem kívánságműsor, a feltételeket ugyanis Ő szabja, a nép dolga az engedelmesség. Ábrahám engedelmes volt, Keresztelő János kortársai -- ezen belül is a vallási-tudományos elit -- viszont nem. Jézus kereszthalála után a zsidók egy része elfogadja őt Messiásnak, ám a többiek azóta is várják az általuk elképzelt alakban, győzedelmes földi királyként. Sokáig feszült viták zajlanak a két csoport között, majd mintegy ötven évvel később a "zsidók" hivatalosan kiközösítik a "názáreti követőit", akik messiáskövető (görögül: krisztoszkövető) néven új közösséget hoznak létre. Jézusra emlékezve megosztják egymással a kovásztalan kenyeret és a bort, és pészah idején "Húsvét" néven immár a zsidó Messiás eljövetelét, kereszthalálát és feltámadását, valamint a benne hívőknek és tanítását megtartóknak ígért örök boldogság lehetőségét ünneplik.

Húsvétra készülődve a 21. század embere elgondolkodhat egyfelől azon, hogyan tojhat csokitojást az elevenszülő nyúl, és vajon az Istennel (ó)szövetséget kötő Ábrahám is pártus herceg volt-e; másfelől azon, hogy személy szerint mit jelent számára az ókori zsidó világkép szimbolikus és tényleges beteljesedése, az örök élet örömhíre, és a hitben-cselekedetben tökéletesedés mint az örök boldogság felé vezető út.

A nemzeti és a progresszív brigád

Vajon melyik nyerne egy munkaversenyben?

A nemzeti brigád elvárja tagjaitól, hogy együtt, közös célokért dolgozzanak. Aki erre nem hajlandó, az kizárja magát ebből a brigádból. Külső nézőpontból a nemzeti brigádot akár kirekesztőnek is nevezhetnénk, ha figyelmen kívül hagynánk, hogy súlyos esetektől eltekintve önkirekesztés történik. Belső nézetben ésszerű összetartásnak nevezhetjük ezt a viselkedést, amely a miénken kívül minden európai nemzetre jellemző. A cél összehangolt munkával közös eredményeket elérni. Te döntöd el, hogy a cseh, a lett vagy milyen nevű nemzeti brigádba lépsz be, de a cseh brigádban csak cseh célokért dolgozhatsz. Akinek nem tetszik ez a működési mód, kereshet magának másik brigádot, például az alábbit.

A progresszív brigád nem vár egyetértést és közösséget a tagjaitól. Senkit nem tesz ki azért, mert egyéni megközelítésben dolgozik, vagy éppen "dolgozik". Külső nézőpontból ez a brigád befogadó, belső nézetben viszont ésszerűtlenül széttartó. Egyetlen okból lehet innen kikerülni: ha közösséget képzelsz az individuumok összessége helyett, ha nem átallsz elvárásokat támasztani nem létező közös célok érdekében. Valójában egy a cél: akadályozni a nemzeti brigád munkáját.

Elméletben az "emberiség" elnevezésű brigádba is beléphetnél, ha létezne ilyen brigád. A valóságban csak különböző nyelvek, kultúrák, nemzetek közül választhatsz, és nem választhatod a "globális nyelv", az "egyenkultúra" vagy a "nemzet nélküli nemzet" kategóriát, ahogy az építőanyag-áruházban sem kérhetsz tíz darab nyílászárót, hanem meg kell mondanod, milyen típusú és méretű ajtót vagy ablakot akarsz. Igaz, hogy statisztikai értelemben az "átlagembernek" egy melle és egy heréje van, de hiába csatlakoznál lelkesen, ilyen emberekből álló brigádot nem találsz.

Nem kérdés, hogy ha teljesítményről van szó, a nemzeti brigád kenterbe veri a progresszívet, viszont az sem kérdés, hogy utóbbi jobb hangulatban produkálja a nulla teljesítményt, így csábító lehet azok számára, akik nem dolgozni, hanem jólérezni szeretnének -- míg fizetéskor el nem jön a szembenézés pillanata. GDP-t a nemzeti brigád termel, a progresszív brigád meg igyekszik kiénekelni a szájából a sajtot.

Haza és/vagy haladás?

Rendszeresen vitába keveredem a progressziv.blog.hu kommentelőivel, akik úgy vélekednek, hogy a haza elavult fogalom, a haladás ma a szabad kereskedelem kiterjesztésében és a felvilágosodás nézeteinek érvényre juttatásában rejlik. Az egyén legyen minél szabadabb, jogai mellett ne nehezedjenek rá kötelezettségek, a közösség ne fogalmazzon meg vele szemben elvárásokat, ne avatkozzon a "magán"ügyeibe, a demokrácia szavatolja az állam ilyetén működését, a jogállamiság pedig biztosítsa, hogy az egyén bírói úton is kikényszeríthesse jogai érvényesülését, illetve kötelességei érvénytelenítését. Ebből természetes módon következik, hogy vissza kell szorulnia az erkölcsről, a közérdekről, a közjóról való gondolkodásnak, az ezeket hangsúlyozó egyháznak, a közös cselekvésnek, és minden olyan közösségi formának, amely nyomást gyakorolhat az egyénre. Szerintem ez nem haladás, hanem visszalépés, mert a jólét ellen hat, politikai értelemben pedig öngyilkosság.

Az egyén függetlensége addig növelendő, amíg egyensúlyi állapot alakul ki a közösség érdekeivel. Ahol az egyén viszonylag független, és önként a közösség szempontjai szerint dolgozik, ott jólét és boldogság van. Ahol az állam elnyomja az egyént, ott többnyire nincs jólét, és a szabadság iránti vágy előbb-utóbb forradalmat robbant ki. Ahol az egyén elnyomja a közösséget, és függetlenségével visszaélve a közösségi szempontok ellen dolgozik, ott pedig ... Magyarország van. Ilyen helyzetben őrültség az egyén számára még több szabadságot, még nagyobb függetlenséget igényelni, mert innen egyenes út vezet a szegénység, az államcsőd, a gazdasági függés és az adósrabszolgaság felé.

A választó nem igazán mérlegel átfogó szempontokat, de ha egyszer megérzi, hogy  a közösségi összefogás erőt ad, és ez az erő növeli a jólétet, akkor ettől kezdve úgy fogja fel a választások tétjét, hogy egyik oldalon a látszatszabadság és szegénység, a másik oldalon pedig az ésszerű mértékű szabadság és a jólét áll. Hiába utazhatsz, vásárolhatsz, élhetsz a legnagyobb szabadságban, ha nincs pénzed, hogy kihasználd a lehetőségeket. Ahol a közösség az összetartozás érzését adja, és megfékezi a közérdek ellen dolgozókat, ott az együtt végzett munka több jövedelmet eredményez, tehát a kevesebb elvi lehetőség a gyakorlatban többet ér, nagyobb tényleges egyéni szabadsághoz vezet. Az egyént a közösség ellen kijátszó politikai erőknek innentől kezdve nincs esélyük, akkor nyernek legközelebb választást, ha el tudják hitetni a szavazóval, hogy nem a gyakorlati jólét, hanem az elvi szabadság számít. Észérvekkel soha nem lehet ilyen meggyőződést kialakítani, marad tehát az érzelmi manipuláció -- csakhogy közösséghez tartozni erősebb és pozitívabb érzelem, mint individuumként összefogni a közösség ellen, így a manipuláció is hatástalan marad.

A reformkorban egybeesett a haza és a haladás, ma mintha ellentmondanának egymásnak. Szerintem nincs közöttük ellentét, csak a baloldal által kiforgatott "progresszió" fogalma bizonyult hamisnak és működésképtelennek. Ha a haladást úgy értelmezzük, hogy a tényleges helyzethez képest jobbat teremteni, akkor ma Magyarországon a Fidesz képviseli a haladást, a baloldal pedig az internacionalista múlthoz, az eladósodottsághoz és a szegénységhez való visszatérést nevezi "progresszió"-nak. Tanulság: a haza tényleg nem lehet ellenzékben, ehhez az axiómához a létező baloldalnak is alkalmazkodnia kell. A hazáért dolgozó pártokat nem lehet legyőzni, csak csatlakozni lehet hozzájuk.*

*Angol közmondás: If you can't beat them, join them.

Hol marad a szembenézés?

Az Európai Parlament brüsszeli épületének földszintjén vándorkiállítás állít emléket a nácizmus/kommunizmus áldozatainak. A statisztikai adatok között szerepel, melyik országban hány embert ítéltek el 1945 után a II. világháborúban elkövetett bűntettekért. Meglepő különbségeket találunk.

Szlovénia: 7 (népesség: 2,05 millió)

Litvánia: 1000 (népesség: 3 millió)

Hollandia: 1400 (16,7 millió)

Románia: 1714 (19 millió)

Lengyelország: 4000 (38,5 millió)

Németország: 6656 (82,3 millió)

Szlovákia: 8962 (5,4 millió)

Magyarország: 26997 (9,9 millió)

Csehország: 30142 (10,5 millió)

Lettország: 32000 (1,3 millió)

Észtország: 35000 (1,2 millió)

A számok némi magyarázatra szorulnak. Az észtek és lettek esetében -- megfelelő nyilvántartás hiányában -- nem különíthető el, hogy a szovjet hatóságok kit ítéltek el tényleges háborús cselekményekért, és kit csak úgy, a megszállás keretében. Ez magyarázza a népességhez képest kiugróan magas arányokat. A cseheknél az elítéltek zömmel szudétanémetek voltak, akik a szomszédság miatt a nácik természetes szövetségeseinek számítottak: a cseh főnácik között elsősorban németeket találunk. Magyarország esetében az elítéltek kiugróan magas számát nem magyarázza sem szovjet megszállás (1945 után még nem volt diktatúra), sem etnikai jellegzetesség, a magyar főnácik  magyarok voltak. A 185 ezer német nemzetiségi kitelepítése kollektív bűnösség alapján történt, nem kellett hozzá egyéni ítélet, így ez nem is szerepel a számokban. A II. világháború után elítéltek zöme a többségi nemzethez tartozott, mint a németeknél-hollandoknál-lengyeleknél.

A német igazságszolgáltatáshoz képest Magyarország a népesség arányában kb. 15-ször szigorúbb számonkérést végzett, Lengyelországhoz képest 28-szor, Hollandiához képest 30-szor annyi embert vont felelősségre háborús cselekményekért. A magyar hatóságok igen alapos munkát végeztek, a számok alapján indokolatlanul alaposat. Európai összevetésben aránytalanul súlyos büntetésben részesítették a magyar állampolgárokat. A köztudatban mégis az él, hogy a "szembenézés" nem történt meg. Az adatok szerint éppen fordítva történt, szembenézni már csak azzal kell, hogy a magyar történelem vonatkozó részét befeketítették, a magyarok bűnösségét eltúlozták, az aránytalan felelősségre vonást eltitkolták. Mindez azért történt, hogy "merjünk kicsik lenni"?

Mit tanítsunk nyelvtanból

Kevesebb helyesírást és szófaj-meghatározást, ellenben több mondatértelmezést és szövegértést.

Nem szükséges (és nem is lehetséges) eldönteni, hogy az "Amint meglátták, lelkesen integetni kezdtek." mondatban a lelkesen mód- vagy állapothatározó-e. Nem kellene akadémiai bizottságnak afféle leleményeket gyártania, hogy "elöl lévő", de  "az orra elől". Nyugodtan lazíthatnánk néhány szó helyesírásán, megengedve variációkat: a szembetűnik szót lehessen akár egybe-, akár különírni, az együtt érez kifejezést viszont lehessen akár külön, akár egybe írni, mert a vonatkozó indokok mondvacsináltak (ha úgy tetszik, mondva csináltak). Örülnünk kellene, hogy a magyar nyelv helyesírása viszonylag egyszerű, és nem bonyolítani pótcselekvésként.

Sokkal fontosabb lenne, hogy megértsünk egy ilyen mondatot.

"7. § (1) E rendeletben meghatározott technikai jellegű előírásoknak nem kell megfelelniük az olyan élelmiszereknek, amelyeket az Európai Unió valamely tagállamában vagy Törökországban állítottak elő, illetve hoztak forgalomba, vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes valamely EFTA-államban állítottak elő, az ott irányadó előírásoknak megfelelően, feltéve, hogy e rendeletben meghatározottal egyenértékű védelmet nyújtanak." (Rendelet az élelmiszer-jelölésekről)

Vagy ha nem értjük, nyelvtani ismereteink birtokában ki kellene jelentenünk, hogy a mondat zavaros, és -- pár ezer oldal egyéb jogszabállyal együtt -- egyszerűbb, közérthető formába kellene tudnunk önteni.

Cikkek sokaságát kellene elemezni, hogy értsük, amit látunk-hallunk-olvasunk. Jobbra-balra nézve bőven találunk elemeznivalót.

1. "Ki hibázott a közszolgálati médiánál?

Vizsgálatot kért az MSZP annak feltárására, hogy a közszolgálati médiumok miért nem tájékoztatták megfelelően a lakosságot a március 14-i közlekedési katasztrófa idején. Mesterházy Attila, az MSZP elnöke és három szocialista képviselő: Lendvai Ildikó, az emberi jogi bizottság tagja, Mandur László, a kulturális és sajtóbizottság tagja és Simon Gábor, a fogyasztóvédelmi bizottság elnöke közérdekű beadvánnyal fordult Szalai Annamáriához, a Médiatanács elnökéhez, és panaszt nyújtott be Bodonovich Jenő médiabiztoshoz.

A szocialista politikusok kifogásolják, hogy a közszolgálati média nem sugárzott rendkívüli híradásokat, nem szakította meg a műsort, nem adott útvonalakra lebontott tájékoztatást, és nem alkalmazta az úgynevezett scrollcsíkot, a műsorok alatt futó információs sávot. Óránkénti híradásokat csak március 15-én adtak, miután már a bajbajutottak többsége az egész éjszakát az utakon töltötte, és az éjszaka folyamán szinte egyetlen kapcsolatuk lehetett volna az autórádiókon fogható adás." (Forrás: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=632026)

- A panasz jogos lehet, de logikátlan a szöveget a bajban rekedt rádióhallgatókkal zárni, ők aligha hallották volna a műsorok alatt futó információs sávot. Az sem valószínű, hogy a rádió rendkívüli adásából szerettek volna értesülni, pontosan melyik út melyik szakaszán vesztegelnek a hóban -- ezzel ugyanis tisztában voltak.

2. "Titkos marad-e a teljes akta?

Pintér Sándor a napokban megkapta azt a jelentést, amelyet az általa felkért testület készített az úgynevezett Laborc–Portik-ügyről, vagyis a polgári elhárítás volt főigazgatójának és az olajmaffiózóként elhíresült férfi kapcsolatának nemzetbiztonsági vonatkozásairól – értesült a Magyar Nemzet.

Elkészült az a jelentés, amelyet a Gálszécsy András volt titokminiszer vezette nemzetbiztonsági munkacsoport készített a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) volt főigazgatója, Laborc Sándor és a kilencvenes évek olajszőkítési ügyleteiről ismert Energol Rt. egykori igazgatója között elhangzott beszélgetések nyilvánosságáról. A lap értesülései szerint a dokumentumot megkapta Pintér Sándor belügyminiszter is, aki február 12-én döntött a testület létrehozásáról.

Az Antall-kormány egykori titokminisztere által irányított munkacsoportban Pintér Sándor felkérésére részt vett a történeti levéltár szakértője, valamint az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Nemzeti Védelmi Szolgálat és a tárca kijelölt munkatársa is. Feladata szerint a testület arról foglalt állást, hogy a nemzetbiztonsági érdekek megsértése nélkül mi hozható nyilvánosságra azon beszélgetések jegyzőkönyveiből, amelyek a Portik és Laborc között elhangzott egyeztetések leiratait tartalmazzák. A huszonkilenc évre titkosított dokumentumokról készült állásfoglalással kapcsolatos kérdéseinkre a minisztérium mára ígért választ.

A Magyar Nemzet cikksorozatban számolt be arról, hogy Laborc Sándor 2007-ben és 2008-ban legalább két alkalommal egy budai nyilvános helyen nem a hivatali tevékenységével összefüggésben egyeztetett Portikkal, akit júniusban három, a kilencvenes években történt leszámolásos bűncselekménnyel összefüggésben helyeztek rács mögé." (Forrás: http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/titkos-marad-e-a-teljes-akta-1146405)

- Az olvasó kedvéért kéretik lineáris sorrendbe rakni a ki?, mikor?, mit?, hol?, hogyan? és miért? kérdésekre felelő információkat. A híranyag ne legyen kirakós játék, sem pedig megfejtendő találós kérdés.

3. "Támogatott hitelek

Amennyiben valaki a „félszocpol” mellé hitelt is venne fel, akkor erre államilag támogatott lehetőségek közül is választhat majd. A vásárláshoz igényelhető hitel összegét kormányrendelet szabályozza. Ennek értelmében a bank által folyósítható hitel összege nem lehet több mint a forgalmi érték (vételár) 80 százaléka. Természetesen ez a finanszírozási arány csak megfelelő jövedelmet és pozitív banki hitelbírálatot feltételezve érhető el.

Egy 60 m2-es lakás esetén például egy 2 gyermekes család 800 ezer forint vissza nem térítendő támogatást igényelhet a vásárláshoz, ha az ingatlan energetikai minősítése alapszintű. Az átlagos budapesti tégla építésű lakásárakat figyelembe véve ez a vételár mintegy 5 százaléka; egy vidéki, megyeszékhelyi tégla lakás esetén is kevesebb, mint 10 százalékot jelent. Észak- és Kelet-Magyarországon egy ekkora alapterületű panellakást már 7,5 millió forint körül is meg lehet vásárolni. Ha figyelembe vesszük, a bankok által kihelyezhető hitelek felső határát, akkor akár 6-700 ezer forint saját erő is elegendő lehet ahhoz, hogy valaki egy használt  panellakást vásárolhasson.

A szakértő szerint 3 gyermek és nagyobb alapterületű lakások esetén az arány kicsit ugyan javul, de a nagyobb alapterületű lakások esetén azt is figyelembe kell venni, hogy az államilag támogatott lakáshitel csak 20 millió forintos vételár és 10 millió forintos hitelösszegig kérhető." Forrás: http://index.hu/gazdasag/2013/03/22/szocp/)

- Közgazdászoknak vagy lakásvásárlóknak készült ez a cikk? Érdemes lenne olyan változatban megírni, hogy az általános iskolát végzett olvasók legalább 90%-a elsőre megértse.

4. "Csak az autógyárak húzzák a magyar gazdaságot

Húznak az autógyárak, esik vissza minden más – januárban nem sikerült talpra állnia az iparnak. A termelés az előző évinél 1,4 százalékkal kisebb, a decemberinél azonban 2,9 százalékkal nagyobb.

Januárban az ipari termelés 1,4 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól, és 2,9 százalékkal haladta meg a decemberit – jelentette a Központi Statisztikai Hivatal. A 12 hónapra visszatekintő ipari termelési index tavaly szeptember óta esik, tavaly június óta minden egyes hónapban egyre kevesebb terméket állított elő a hazai ipar: e tekintetben viszont a január fordulópont is lehetne.

A termelést az autógyártás húzza: a járműgyártási ágazat termelése 16,8 százalékkal emelkedett, a járműexport 18,5 százalékkal bővült a tavaly januárihoz képest. Az Audi, a Mercedes, a Suzuki és az Opel gyárainak növekedése azonban alig tudta ellensúlyozni a kivonuló mobiltelefon-gyártók, a számítógép, elektronikai, optikai termék gyártás visszaesését: ez a területen az export és a termelés is 17 százalékkal esett vissza. Az indexet lefelé húzta, hogy az energiaipar (villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás) termelése 2,5 százalékkal alacsonyabb volt, mint egy évvel ezelőtt.

2013 januárjában a feldolgozóipar tizenhárom alága közül mindössze ötben bővült a termelés, a járműgyártáson kívül jelentősen gyorsult a növekedés üteme a közepes súlyú vegyi anyag, termék gyártásában: a termelés volumene kiugróan, 20,7 százalékkal emelkedett, főként a műanyag-alapanyaggyártás szakágazatnak köszönhetően.

Kedvezőtlen fejlemény viszont, hogy 2013 januárjában a megfigyelt feldolgozóipari ágazatok összes új rendelése 3,2 százalékkal visszaesett 2012 azonos hónapjához viszonyítva. Az új exportrendelések 4,4 százalékkal csökkentek, míg az új belföldi rendelések 7,8 százalékkal nőttek. Az összes rendelésállomány viszont – egy korábbi, nagyobb megrendelésnek köszönhetően – 37,8 százalékkal emelkedett.

Romlott a hatékonyság, januárban az egy alkalmazásban állóra jutó ipari termelés 1,8 százalékkal csökkent, igaz, a létszám is nőtt picit (0,1 százalékkal)."

(Forrás: http://nol.hu/gazdasag/csak_az_autogyarak_huzzak_a_magyar_gazdasagot)

- Hány olvasás után vállalnál emlékezetből egy szövegértési tesztet? Remélem, belátod, hogy a hosszú távú jövedelmed azon múlik, emlékszel-e néhány választási cikluson át az ilyen információk lényegére, és nem azon, hogy emlékszel-e, aktuális felfogás szerint ly-re vagy j-re végződik-e a papagá...

Az alig érthető, rosszul elrendezett és/vagy logikátlan híreknek nagy szerepük van abban, hogy kevés felnőtt alakított ki  megfontolt, tájékozott álláspontot a közügyekről. Az ország jóléte szempontjából létfontosságú, hogy érthetően írják azt, amit megtanulunk értőn olvasni. 

Ha a nyelvtan az Életről szól, akkor a Gellérthegy (városrész Budapesten) kontra Gellért-hegy (hegy) jellegű különbségtételeken való rugózás helyett a mindennapjainkat meghatározó kaotikus információáradatban kell vízi (vagy akár ejtés szerint vizi) jártasságot szereznünk.

Mit tanítsunk az idegennyelv-oktatásban

Először is, az idegen nyelvek idegenszerűségéről beszéljük. Arról, hogy mennyire mások, mint a miénk, mennyire különböznek a számunkra megszokottól, természetestől. Nincs a világon még egy nyelv, amelyben úgy ejtenék a hangokat, ahogyan mi, artikulációban érdekes módon nem a finn, hanem a szomszédos horvát, szlovén és szlovák nyelvek hangrendszere áll a miénkhez legközelebb. A többi nyelv hangjai erősen különböznek a magyar magán- és mássalhangzóktól, tehát ha külföldön azt hallod, hogy hundercvancig, sprehenzi dajcs vagy dujuszpík inglis, akkor nyugodtan válaszolj magyarul, honfitárssal van dolgod. Az idegen nyelvek tanulásához az kap kedvet, aki nem a hasonlóságból, hanem a különbözőségből indul ki, aki nem a logikát keresi, hanem elfogadja a nyelv játékos, szeszélyes és önkényes természetét. Az én-te-ő taglalása előtt szánjunk erre tíz percet, évek hiábavaló szenvedése előzhető meg vele.

A nyelvoktatás témában megkerülhetetlen Hoffmann Rózsa gondolata, miszerint tanítsunk előbb németet, mert angolul úgyis mindenki meg fog tanulni, fordított sorrendben viszont keveseknek sikerül. Ez így van, de figyelmen kívül hagyja az alapelképzelést, hogy az Életnek tanulunk. Nem azért magoljuk a németet, mert valaki kitalálta, hogy illik beszélni, hanem hogy közvetlenül megértessük magunkat Európa legerősebb gazdaságának szereplőivel, és jó üzleteket kössünk velük, továbbá hogy színvonalasan tudjuk kiszolgálni a hozzánk látogató, óriási idegenforgalmi bevételt hozó német turistákat. Ha téged az motivál, hogy eredetiben olvashasd Thomas Mann műveit, átérezd a Rammstein együttes számainak nyelvi szépségét, és tárgyilagos híreket nézhess a ZDF híradóban, ez teljesen rendben van, de tudd, hogy a rétegszempontjaidat kevesen osztják. Sokkal több ember szeretne "Debreziner"-t kérni a Hütte-ben, mit Käse und Senf, ha skifahren megy Osztrákba. Hoffmann asszony érdemeinek elismerése mellett, akinek szüksége lesz a németre, az meg fog tanulni németül. Akinek nem lesz rá szüksége, például mert angolul is megérteti magát, az meg ne tanuljon l'art pour l'art németül, hacsak magától nem akar. Mindannyiunk jóléte érdekében ezt a logikát kell következetesen alkalmazni a magyar iskolarendszerben.

Szintén megkerülhetetlen téma a latin, és általában a holt nyelvek. Igaz, hogy aki tudja a latin nyelvtant, az utána könnyen megtanul olaszul és spanyolul, de a franciával, a portugállal vagy a románnal is kevesebb gondja lesz, mintha nem lenne a fejében néhány ragozási tábla. Ellenben az is igaz, hogy a latinra szánt idő alatt középfokon megtanulhatott volna akár olaszul, akár spanyolul, és ezek alapján jól boldogulna a latin mondatokkal. Vergiliust szeretnénk jól (azaz: jó magyarosan) olvasni, és vicces ókori áthallásokkal beszélgetni élő emberekkel? Vagy inkább élő emberekkel szeretnénk jól beszélgetni, és mai akcentussal olvasni Vergiliust? Ennyi erővel a nálunk tanuló egyetemisták is előtanulmányozhatnák pár évig az Ómagyar Mária-siralmat, hogy művelt Árpád-házi társalgást folytathassanak a koleszban...

De ha elhanyagoljuk a latint, mi lesz szegény orvosokkal, jogászokkal? Mi lenne? A maguk szaknyelvét vidám könnyedséggel megértik az olasz, a spanyol, a francia és/vagy az angol alapján! Ezek a nyelvek ugyanis mind megőrizték a latin szakkifejezéseket. A biológiai/orvosi szaknyelv fele ellenben ógörög, amit nálunk ma már senki sem tanul, viszont az említett modern nyelvek részben ezt a réteget is megőrizték. Az orvosi konferenciák nyelve az angol. A nemzetközi jog nyelve az angol és a francia. A latintanárok egzisztenciáján kívül semmiféle ésszerű indokunk nincs a latintanulásra, és még ez sem igazi indok, hiszen az említettek maguk állítják, hogy ismereteik alapján milyen könnyű elsajátítani az olaszt vagy a spanyolt. A puding próbája az evés, rajta hát: szeptembertől tanítsák ezek egyikét.

Milyen modern nyelveket tanuljunk? Első helyen az angolt, mert a világ minden országában egyre többen beszélik, ez a legelterjedtebb idegen nyelv. Második helyen tanuljunk németül, a turistáink miatt. Harmadik helyen franciául, mert az Európai Unióban az angol után ez a következő legfontosabb nyelv. Aki nemzetközi intézményben akar dolgozni, angolul és franciául mindenképpen tudnia kell, a német is hasznos, de nem feltétlenül szükséges. Ezek után már szabadon válogathatunk: gyönyörű az olasz, szép és hasznos a spanyol, lágyan kreatív az orosz, viszont anyanyelvként a kínait beszélik a legtöbben, továbbá az írásjeleit Japában és Koreában is használják! Az angol-német/francia trió után kövesd a szíved szavát.

Szerencsére ma már oldódik a nyelvhelyességi görcs, egyre több tanuló számára világos, hogy nem az a nyerő, aki a legválasztékosabban adja elő a mondandót, akárha elegáns lépéseket komponálna egy levelező sakkjátszmában, hanem aki a leggyorsabban rögtönöz valami érthetőt. A kommunikációhoz nincs szükség hőskölteményre, bőven elég, ha késedelem nélkül átadjuk az így-úgy érthető üzenetet. A Rigó utcai nyelvi tesztek szerzői még nem hallottak erről, mert a feleletválasztós kérdések között továbbra is bőven található "melyik a helyes: a. sikoljon le a pályán, b. sikljon le a pályán, c. sikjon le a pályán, d. siljon le a pályán" és "válasszon: a. törölköző, b. törülköző, c. türülköző, d. fürdőlepedő" típusú csalafinta kérdés, ami sok örömet okozhatott a szerzőnek, sok bánatot szerez a vizsgázónak, viszont semmi köze a gyakorlati kommunikációs készségekhez.

Nyelvet tanulni hasznos és jó, a nyelvtant viszont csak addig a pontig célszerű vesézgetni, amíg a mondat értelme múlik egy adott rag felismerésén. Ahol nem értelemzavaró, ott nem szabad a nyelvtani apróságokon lovagolni, mi is simán megértünk egy suk-sükölő vagy az ikes igékkel lezseren bánó külföldit. Még a tárgyas/tárgyatlan ragozás hiánya sem csapja agyon az üzenetet. Mi ez ahhoz a megtiszteltetéshez képest, hogy az illető rengeteg energiával és szorgalommal megtanulta a nyelvünket?! A franciák kivételével a világ összes népe így gondolkodik, és a gall lelkesedés is csak középfok felett csap át szőrszálhasogatásba. A nyelvtan sokkal jobban tanítható kész mondatokkal, mint táblázattal. A német der-die-das rendszert könnyebb színdarabok érzelemgazdag soraiból elsajátani, mint szótárak poros lapjairól. Az esetek többségében egyébként is mindegy -- hiába reménykedsz, hogy ha hibátlanul tudod a névelőket, akkor fél percig németnek néznek. Ez jó, ha ezer nyelvtanuló közül egynek sikerül.

Tegyük a nyelvtanulást örömtelivé, nem gond, hogy előbb tudsz két sört kérni, mint Hamletet idézni vagy udvariasan érdeklődni a királynő hogyléte felől. A nyelvtudás nem cél, hanem a boldogulásod eszköze, ezért a továbbiakban egyetlen nyelvtanár sem lehet Grétsy László nemzetközi reinkarnációja.

Mit tanítsunk biológiából

Például kertészkedést, trágyázást, szemzést, növénynemesítést. A sárgarépa rendszerbe sorolásánál sokkal fontosabb, hogyan lehet biogazdaságban, kártevőmentesen termeszteni.

Tanítsuk a veszélyeztetett állatfajokat, és a földrajzzal összehangoltan azt is, hogy hol védhetjük őket lelkesen. Mutassuk be az esőerdők fáit, és hogy miért nem szabad belőlük készült parkettát rendelni igényes lakunkba -- akkor sem, ha az Életnek tanulván elkerülhetetlenül ránk tör a jólét.

Szemléltessük a gyakorlatban a hagyományos és egzotikus fűszereket, a tárkonytól a lepkeszegmagon át a római köményig, a szója- és worcester (ejtsd: vuszter) szósztól a sárga, piros és zöld curryn át a gyros keverékig. Ismerjük ki magunkat a hazai, a keleti és a nyugati fűszerek között. Tanítsuk az erdélyi, a provanszi, az olasz, a kínai, a thai és indiai konyha alapízeit adó növényeket, valamint a kémiával összehangoltan a főbb gyógynövényeket. A cickafark, a fekete nadálytő és az orbáncfű alkalmazása mellett mindenki tanuljon az antioxidánsokról, az Omega 3 halolajról, a ginzeng és a gingko biloba jótékony hatásáról, hogy tovább éljen testi-lelki egészségben.

Barbár békaboncolás helyett tanítsunk kutya- és macskatartási ismereteket, tyúk- és libatenyésztést, disznóhízlalást, birkalegeltetést, kecskefejést, bikanevelést, lónemesítést, a pónitól a telivérig. Ne felejtsük el bemutatni a túlzott húsfogyasztás veszélyeit: a köszvényt, az érelmeszesedést, a szívinfarktust és az Alzheimer-betegséget. Építsük be az alaptananyagba a méhészeti ismereteket, a virágportól a facéliamézen át a szuperpempőig.

 

Embertani tudásunk ne szorítkozzon a nemi szervekre és a szaporodásra: adjunk kitekintést a lelki értékekre, az erkölcstanra, támaszkodjunk a humánetológia küszöb alatti ingerekkel, ösztönökkel, megérzésekkel kapcsolatos friss eredményeire, tudat alatti párválasztó mechanizmusainktól kezdve az egzisztencia és az önreflexió közötti összefüggéseken át transzcendentális szükségleteinkig. Mutassuk be, hogy az ember nem kórházban szeletelendő szervkollekció, hanem magasabb minőséget képviselő egységes egész, és hogy az emberi életnek csak ebben a formában van méltósága, értelme.

Tanítsunk sajtoltást és érlelést, kolbásztöltést, füstölést és tartósítást. Oktassunk lekvár- és szörpkészítést, serfőzést, gyömbérerjesztést. Ismerjük meg a hosszú életet biztosító kaukázusi, mediterrán és japán étrendet, kóstoljuk meg a kefírt, a fekete olajbogyót, az articsókát, az ajókát, a szusit és a moszatokat, tanuljunk zöld teát és rooibos-t főzni. Örülnék, ha a zöldborsmártás készítése mellett a kókusztej és a citromfű használata is bekerülne a tananyagba. Természetesen mindezt nem elméletben, hanem a gyakorlatban kell tudni!

Ha így oktatjuk a biológiát, senki egy percig sem unatkozik majd a bioszórán. Legfeljebb a tanarak izzadnak majd eleinte, hogy egy-két leckével a diákok előtt járjanak, de aki nem veszítette el teljesen a kapcsolatot az Élettel, annak menni fog. A jelenlegi szertárszagú tankönyveket be lehet zúzni, nem kár értük. Az izgalmas gyakorlati ismeretanyag körülöttünk hever, csak össze kell gyűjteni, hiszen nem az iskolának, hanem az Életnek tanulunk.

Mit tanítsunk földrajzból

Hazánk szép tájai mellett a turistaparadicsomok részletes adatait, Barbadostól a Seychelles-szigetekig.

Említés szintjén ezek a mostani tananyagban is szerepelnek, de az Élet követelményeihez alkalmazkodva célszerű módosítani az arányokat. Szerepeltessük említés szintjén az országok gazdaságföldrajzát, és tegyük a hangsúlyt a látnivalókra, abból kiindulva, hogy ha valaki a hibrid autók gyártásához alapvető bolíviai lítiumkészlettel foglalkozik majd főállásban, öt perc alatt hozzájut minden szükséges ismerethez, aki viszont évente kétszer fapados vakációra készül távoli országokban, annak hetekig tart majd a háttéranyag összegyűjtése. Lelkesítsük fel előre az érdekességekre.

Ha eddig az volt a földrajztudomány mottója, hogy nem árt rendszerszerű ismeretekkel rendelkezni mindarról, amit valószínűleg sosem fogsz közelről látni, akkor ideje új mottót bevezetni: íme egy kis előzetes, színes csokor a te jövedelmeddel is megismerhető világ csodáiból. Ha így tanítjuk a földrajzot, a hatás nem marad el, kevesebben jelentenek majd beteget az "Ahol a Gyűrűk urát forgatták" címmel íratott dolgozat reggelén.

Az alkotmánymódosításról 5. rész

Az Alaptörvény módosítása kapcsán emlegetett három utolsó probléma -- az igazságszolgáltatás függetlensége, a hajléktalanok kitilthatósága és a választási kampány idejére érvényes médiaszabályozás -- elfér egy posztban.

1. Az igazságszolgáltatás függetlensége: olvassuk el az ír Alkotmány 6. cikkét. "A kormány minden jogalkotói, végrehajtói és igazságszolgáltatási hatalma, Istennek alávetetten, a néptől származik, a nép joga az Állam irányítóit kinevezni, és végső fokon dönteni minden nemzetpolitikai kérdésben, a közjó szempontjai szerint."

Brüsszel eldöntheti, hogy egyszerre apportíroztatja az íreket és a magyarokat, vagy egyszerre hagyja békén mindkét népet. Úgy nem dönthet, hogy az íreket békén hagyja, a magyarokat ellenben csicskáztatja, mert az diszkrimináció, ütközik az európai elvekkel. Ejropéer ember nem alkalmaz kettős mércét -- legalábbis saját értékrendje szerint, elvben nem.

Nézzük meg azt is, mi piszkálhatja a magyar igazságszolgáltatással kapcsolatban a külföldi kritikusok csőrét. A The Wall Street Journal március 12-én ezt írta: "Orbán úr időről időre vitába száll az ország igazságszolgáltatásával. Hétfőn kirohanást intézett az állam által a gázszolgáltatókra kényszerített árcsökkentést elutasító bírósági döntés ellen, "botrányos"-nak nevezte azt, hozzátéve, hogy a kormány még nagyobb csökkentéseket elfogadását kéri majd a Parlamenttől."

Az ír alkotmány fényében elemezve a helyzetet, azt kapjuk, hogy egyik oldalon a nép felhatalmazza a kormányt a közjót képviselő intézkedések meghozatalára, a másik oldalon pedig a bíróság "független" módon elkaszálja a közjót látszólag elősegítő intézkedést. A magyar igazságszolgáltatás függetlensége tehát azt jelentené, hogy a bíróságok mintegy véletlenül az ellenzék kezére játszanak, akár a közjó ellenében is. Vesszen minden jobboldali kormány, a nép meg törődjön bele, hogy vagy önként hajtja bal-liberális igába a fejét, vagy a feje nemzetközi nyomással bal-liberális igába hajtatik! Aki ezt szeretné, jól teszi, ha tiltakozik az Alaptörvény 4. módosítása ellen. Aki nem ezt szeretné, az viszont rosszul teszi, ha hitelt ad az ájtatosan szabadelvű arccal előadott becsali meséknek. 

Félreértések elkerülése végett: ebből nem következik, hogy amit a kormány elhatároz, az megfellebbezhetetlenül a közjót képviseli, hanem az következik, hogy amit a kormány elhatároz, az ellen nem folytathat "független" mezben politikai küzdelmet az igazságszolgáltatás. A nép akár rossz döntéseket is hozhat, mert joga van hozzá, négy-nyolc év múlva majd felülvizsgálja őket. Bal-liberális oldalon hozzá kell szokni, hogy ez nem egy fasisztoid rendszer, hanem a tiszta, cinkeletlen demokrácia. A gázárcsökkentésről, a közjót érintő többi kérdéshez hasonlóan, racionális társadalmi vitát kell lefolytatni -- itt, a blogon, és/vagy más nyilvános fórumokon. Az ésszerű vita nem helyettesíthető a bal-liberális körök furfangos, kerülő úton folytatott érdekérvényesítésével. Ha biztosak benne, hogy igazuk van, adják elő a tényleges érveiket. Ha nem a közjót, hanem a köz javait akarják, akkor meg ne süketeljenek európaiságról, szabadságról, demokráciáról, függetlenségről.

2. A hajléktalanok kitilthatósága közterületről: a nyugati országok hajléktalanjai komoly utcai gondozásban részesülnek, viszonylag kényelmes közösségi szállást vehetnek igénybe, de erre nem kötelezik őket. Az állami és civil segítség célja természetesen az, hogy ne lakjanak az utcán, szabaduljanak meg az esetleges függőségüktől, gyógyuljanak ki a betegségeikből, és így rehabilitáltan álljanak munkába, teremtsenek maguknak saját otthont. Ezt nem írja elő rendelet, nem tiltják ki őket a közterületekről. Mégis figyelemre méltó, hogy 8,2 millió lakosú London utcáin a BBC Radio 4 szerint mintegy 3000 hajléktalan él, az 1,7 milliós Budapest utcáin pedig 7700, azaz egy lakosra vetítve 12-szer annyi! Az utóbbi évek növekedésében jelentős szerepet játszott a bal-liberális kormányok alatt devizahitelt felvevő, majd a liberális spekulációk miatt kitört válságban ingatlant veszítő több tízezer ember. A hajléktalanság azonban nem ettől forró téma, hanem attól, hogy a fedél nélküliek is a politikai harc eszközévé váltak.

A brit baloldal nem akarja a hajléktalanokra hivatkozva megbuktatni a konzervatív-liberális koalíciót, a magyar ellenzék viszont ebben is lehetőséget lát: minél többen laknak az utcán, annál szegényebb az ország, minél többen fagynak meg egy télen, annál embertelenebb, annál rosszabb a kormány -- így szól a bal-liberális érvelés. Ebből következően a bal-liberális oldal elemi érdeke, hogy a hajléktalanok ne kapjanak szállást, vagy ne akarják azt igénybe venni, fagyjanak csak meg közterületen. A nyomor minden bugyra, minden összevizelt aluljáró koszos paplanhalmaza, minden újabb kihűlt ember a hullaházban népszerűbbé teszi az ellenzéket, minden reklámnál hatásosabban adja át az üzenetet: rosszabbul élünk, mint a devizahiteles nyócévben. Ha a választásokig elszegényedsz és meghalsz, kedves olvasó, bal-liberális örömüzenetté válsz te is. Ellenzéki szempontból nagyon fontos, hogy romoljon a jóléted, ne tégy semmit a sorsod jobbra fordításáért, inkább rontsd tovább szabadon, ne gondolkodj felelősen, sőt az a legjobb, ha sehogyan sem gondolkodsz, a média majd megmondja, miről mi legyen az önálló véleményed.

A kormánynak természetesen fordított az érdeke, ezért emelte be az Alaptörvénybe, hogy a hajléktalanok akár önkormányzati rendelet révén is hajléktalanszállásra és/vagy az életreformjukat elősegítő körülmények közé kerüljenek. A jobboldali kormánynak elemi érdeke, hogy a hajléktalanok száma csökkenjen, hogy igénybe vegyék a számukra épített szálláshelyeket, hogy ne fagyjanak meg meg sem az utcán, sem fűtetlen helyeken. Ha elkerülöd ezeket veszélyeket, sőt még a jóléted is nő, kedves olvasó, jobboldali örömüzenetté válsz te is. A kormány szempontjából nagyon fontos, hogy növekedjen a jóléted, hogy tégy a sorsod jobbra fordulásáért, hogy ne rontsd el a szabadságoddal visszaélve az életedet, hanem felelősen gondolkodj, és tájékozott, önálló véleményt alakíts ki minél több kérdésről. Elsőként talán arról, hogy a rendelkezésedre álló információk fényében támogatod vagy ellenzed-e a magyar Alaptörvény 4. módosítását.

3. A választási kampány során csak a közmédiában lehet megjelentetni politikai hirdetést: az ellenzék átlátható kampányköltéseket követel, de csak olyan mértékig, hogy megtarthassa az informális médiafölényét. Az Alaptörvény módosítása teljesen átláthatóvá teszi a kampányköltést, ÉS egyben média előtti egyenlőséget teremt, ezért az ellenzék kézzel-lábbal tiltakozik ellene. Az önállóan gondolkodó magyar választó megfontolhatja, hogy az ellenzék kínálta cinkelt átláthatóságot és demokráciát akarja, vagy a kormány által Alaptörvénybe iktatott valódit.

Ciprusiak a bankszakmában

(Vasárnapi különkiadás)

Egy 2011 őszén terjedő rémhír a magyar devizabetétek befagyasztásával riogatott. A kreatív terjesztők nem fogalmaztak pontosan, továbbá másfél évet tévedtek, de legalább az "r" betűt eltalálták az ország nevében. Friss hír szerint ugyanis Ciprus azonnali hatállyal "befagyasztotta" a bankbetéteket. A részletekből persze kiderül, hogy ez is a jereváni rádió híranyagából származik. Gyűjtsük össze a tényeket.

Ciprus miniszterelnöke szombaton bejelentette, hogy 100 ezer euróig minden bankbetét összegéből levonnak 6,7%, 100 ezer euró felett pedig 9,9% válságkezelési hozzájárulást. Ez 5,8 milliárd euró bevételt hoz az államháztartásnak, és előfeltétele annak, hogy a szigetország igénybe vehesse az EU 10 milliárd eurós mentőcsomagját. A betétesek nem veszítik el a pénzt, cserébe részvényt kapnak a betétjüket kezelő bankban, más szóval, átmenetileg kötelezően beszállnak a bankszakmába. Számomra érthetetlen módon nem örülnek ennek a lehetőségnek.

A hitelező tagállam(ok), azaz Németország azzal indokolja a betétek megsarcolását, hogy Ciprus valósággal fürdik az orosz pénzben. Emlékeztetőül: adóparadicsomról van szó, a társasági adó 5% körüli. Számos magyar vállalkozás, sőt korábbi jegybankelnökünk is sokáig Cipruson tartotta a vagyona zömét. A ciprusiaknak évtizedeken át bejött a "kicsivel a nulla felett" adóstratégia. Felháborodottan cáfolják, hogy orosz eredetű pénzben lubickolnának: a külföldi betétek aránya "csak" 37%. A magyar bankokban tartott külföldi betétek arányáról nem találtam statisztikát, valószínűleg azért, mert ez az arány nulla alatti, vagyis több a külföldön tartott magyar pénz, mint a nálunk tartott külföldi betét! Más szóval, a ciprusi betétlevonás legalább 37%-ban nem is az ottaniakat érinti, és a maradék 63% is inkább a 100 ezer euró alatti küszöb alá, tehát az alacsonyabb kategóriába esik. Becslésem szerint az 5,8 milliárd bevétel fele (2,9 milliárd euró) származik majd ciprusi zsebből, szemben a németektől kapott 10 milliárdos mentőcsomaggal. Ez jó üzletnek tűnik.

A ciprusi újságírók erőlködnek a forró nyomon, de nehezen találnak szívből sajnálható betétest: "Nagyon mérges vagyok. Sok éven át dolgoztam a megtakarított pénzemért, és most elveszítem a hollandok és a németek utasítására. Ez nem az oroszokat sújtja" -- nyilatkozza Andy Georgiou 54 éves brit-ciprusi állampolgár, aki 2012-ben települt haza az életútja során összegyűjtött megtakarításaival, miután eladta londoni házát.

"Szeretném tudni, hol az a híres EU-szolidaritás. Mert mit kaptunk? Semmit" -- véli tárgyilagosan Yannis Pavlou 28 éves autószerelő.

Ilyen hozzáállással nehéz lesz feldolgozni azt a helyzetet, hogy minden ország lakossága annyit költhet, amennyi bevétele van, az állampolgároknak pedig annyi adót kell fizetniük, amennyibe az államtól elvárt szolgáltatások kerülnek, különben nagy bajba kerül az egész társadalom. És ez nem holmi német Grimm-mese, kedves gyerekek, hanem az Élet egyik nagy igazsága, amivel szembe kell nézni. Szerencsére olyan kormányunk van, amelyik főállásban ezzel foglalkozik. A tavaly meghirdetett off-shore amnesztia keretében 30 milliárd forint érkezett haza. Az ajánlat úgy szólt, hogy 10% átalányadó ellenében az adóhatóság nem vizsgálja a hazahozott pénz eredetét. Aki tehát Ciprusról időben hazamentette az adóparadicsomi vagyonkáját, az jó állampolgárként itthon tette be a közösbe, amit most rossz állampolgárként ott vennének el tőle. Happy end.