2013. április 10., szerda

A liberalizmus mint a nép ópiuma

A liberalizmus öl, butít és nyomorba dönt. Mivel az efféle kemény állításokat kéretik alátámasztani, az alábbiakban igyekszem lelkiismeretesen eleget tenni ennek a kötelezettségnek.

A gazdasági liberalizmus nyomorba dönt: a szabad kereskedelem csak annak kedvez, aki már eleve versenyképes, ezáltal elszegényít mindenki mást. A liberalizált termelés lehetővé teszi, hogy a lehető legnagyobb gyárak a lehető legolcsóbban előállított árukkal tönkretegyék a helyi ipart és kereskedelmet, majd a letarolt piacon árat emeljenek és minőséget csökkentsenek, míg a felháborodott helyi fogyasztók szélsőségessé nem válnak. A fejlett országok kifelé a számukra kedvező liberalizmust hirdetik, míg hazai piacukon ésszerű mértékű protekcionizmust alkalmaznak. A kettős mérce nem tűnik fel a közgazdászok többségének, így hazánk gazdasági véleményformálóinak sem.

Az értelmiségi liberalizmus butít: politikai korrektséggel helyettesíti az ésszerű gondolkodást, ezáltal csírájukban fojtja el a rá nézve veszélyes gondolatokat. Az előítéletekkel vívott harc jegyében sokkal súlyosabb előítéletekkel és sztereotípiákkal tölti fel a világképet, érzelmi gátlást alakít ki a "helytelen" gondolatokkal szemben. A liberális értelmiség nem a valóság alapján alakít ki gondolati modelleket, hanem agymosással beprogramozott klisékbe torzítja a tapasztalati valóságot. A kettős mérce nem tűnik fel az értelmiségiek többségének, így a hazánk közgondolkodását meghatározóknak sem.

A bűnügyi liberalizmus öl: a bűnözés felelősségét az egyénről a társadalomra terheli, lelkiismeret-furdalást gerjeszt a jóindulatú emberekben, és arra készteti őket, hogy önként fogadják vissza a kíméletlen, gátlástalan bűnözőket. A normakövetőket felelősnek, a normaszegőket ártatlannak nevezni durván kettős mérce, amellyel szemben eddig védtelennek bizonyult a hazai igazságszolgáltatás és büntetésvégrehajtás.

Tankönyvi eset Johann Unterweger osztrák sorozatgyilkos ügye: 1966-től 1975-ig összesen 16 bűncselekményért, többek között nemi erőszakért, ítélték el, ki-be járt a börtönbe. 1974-ben meggyilkolt egy 18 éves lányt, a melltartójával fojtotta meg őt. Tettéért 1976-ban életfogytiglant kapott azzal, hogy legkorábban 15 év múlva szabadulhat. A börtönben verseket, novellákat, színdarabokat írt, "Purgatórium avagy út a börtönbe" című önéletrajza sikerkönyv lett, film is készült belőle. 1985-ben a bécsi bal-liberális értelmiség kampányt indított a szabadon bocsátásáért, az osztrák elnöktől kérve kegyelmet. Ő szerencsére nem adott, de Unterweger így is a lehető legkorábban, 1990-ben szabadult. Írásait a liberális klisékkel bevadított iskolákban tanították, a "rehabilitált" elkövetőből sorstársaival foglalkozó műsorok vezetője, az állami TV bűnügyi tudósítója lett. Így számolhatott be annak az 1990-ben meggyilkolt hat osztrák prostituáltnak az esetéről, akiket a későbbi nyomozás adatai szerint, a szabadon bocsátását követő első évben, ő maga ölt meg.

1991-ben egy osztrák magazin megbízásából Los Angelesbe utazott, hogy beszámoljon az ottani bűnügyi helyzetről. Ennek keretében a piros lámpás negyedbe is elkalauzolták. Kiküldetése alatt három prostituáltat vertek össze, erőszakoltak meg faággal, és fojtottak meg melltartóval. Az amerikai rendőrség az osztrák kollégákhoz fordult a gyanújával. Ők eleinte bizonyítékot, azután meg elkövetőt nem találtak: a szökésben lévő Unterwegert 1992-ben, nemzetközi körözés alapján, Floridában tartóztatták le. A bécsi bal-lib értelmiség üdvöskéjét 9 nő meggyilkolásában találták bűnösnek, tényleges életfogytiglant kapott. A graz-karlaui börtönben még aznap este felakasztotta magát. A cipőfűzőből és melegítő nadrágból eszkábált kötelet ugyanúgy csomózta meg, ahogyan a melltartókat.

Az 1985-ös bűnözőszabadító kampány húzónevei között találjuk Elfriede Jelinek osztrák írónőt és Günter Grass német írót. Vajon elgondolkodtak a történteken, a saját felelősségükön, és levonták a tanulságokat? Ennek kevés jele tapasztalható, töretlenül írják tovább a kliséiket. Vajon értelmesebb bal-lib kortársaik elhatárolódtak tőlük? Nem igazán. A rendszerváltáskor "hősiesen" a német újraegyesítés ellen érvelő Grass 1999-ben, Jelinek pedig 2004-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat.

Aki nyitott szemmel jár a világban, és látni is mer, az érdemeinek megfelelően kezeli a liberalizmust.

Megjegyzés: Jelinek a kötelező nácigyepálás mellett a női szexualitást, az emancipációt, valamint a szerelmi kapcsolatok hatalmi és erőszaktartalmát emeli ki műveiben. Nobel-díja elleni tiltakozásként Knuth Ahnlund irodalomtörténész kilépett a hajdani dinamitgyáros, Alfred Nobel örökségét kezelő svéd akadémiából. Jelinek művészete szerinte "önsajnáló, élvezhetetlen, nyilvános pornográfia", kitüntetése pedig "helyrehozhatatlan kárt okozott minden haladó erőnek, és összezavarta az irodalomról mint művészeti formáról kialakított általános képet".

Grass 20 évesen szabadkőműves lett, s mivel híres íróként gyakran látogatott az NDK-ba, a keletnémet titkosszolgálat (STASI) több száz oldalas aktát állított össze róla. A közvélemény 2006-ban nagy meglepetéssel értesült, hogy szabadkőműves útkeresése előtt nem sokkal, 17 évesen még egy másik szervezet, a Waffen-SS sorait gyarapította, méghozzá önkéntesként! Grass 2012-ben persona non grata lett Izraelben, mert kritizálta hazáját, amely "az iráni nép eltörlésére alkalmas" tengeralattjárót szállított a zsidó államnak. Amelynek népét, ne feledjük, évek óta épp az atomfegyverkező Irán fenyegeti eltörléssel. A liberalizmus ópiuma ezek szerint nem csak az irodalomról mint művészeti formáról kialakított képet, hanem a bármiről bármilyen összefüggésben kialakított képet is képes összezavarni a szenvedélybetegei fejében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése