A liberalizmus mint üzleti vállalkozás

A liberalizmus a bolondok aranya, fából vaskarika szép csomagolásban, a populizmus tankönyvi esete és főképpen: kiváló üzlet.

Ha orvosként arra biztatnád az embereket, hogy ne mozogjanak, mert joguk van hozzá, egyenek minél több szalonnát és cukrot, mert megérdemlik, szívből gyűlöljék azt, aki mást tanácsol, ám jóakaróként szeressenek téged, mert csak te állsz ki életük tönkretételének szabadságáért, sőt segítséget nyújtasz az életmódjuk okozta problémák kezelésében, akkor életed végéig virágzó praxisod lenne, remekül megélnél abból, hogy nyomorba és betegségbe döntöd embertársaidat -- kivéve, hogy embertársaid ennyire azért nem hülyék, viszont...

Ha közgazdászként arra biztatod az embereket, hogy a piacot letaroló és lefölöző befektetőket vonzzanak, akik elveszik a hazai vállalkozók elől az esélyt, és külföldi termékekkel árasztják el a piacot, amelyek importja deficitet okoz, amelyre hitelt kell felvenni, amely kezelhetetlen államadóssághoz vezet, amely miatt megszorításokra van szükség, amelyekbe belebukik az átlagos kormány, amely helyére külföldi pénzemberek megbízottait nevezik ki, ami hosszú pangáshoz és kezelhetetlen szociális feszültségekhez, majd szélsőséges pártokhoz vezet, amelyekkel szemben a cinkelt "szabad" versenyt népszerűsíted azokkal a befektetőkkel, akik nélkül az ördögi kör nem alakult volna ki, akkor népszerűségre és vagyonra számíthatsz életed végéig, te taníthatod az egyetemeken a jövő közgazdáit, téged interjúvolnak a médiában, ott ülsz a nagyvállalatok igazgatóságában, felügyelőbizottságaiban, és te adsz tanácsot minden, a gazdasági rabszolgatartás fenntarthatóságával összefüggő kérdésben.

Ha ügyvédként arra biztatod az embereket, hogy ne hallgassanak a józan igazságérzetükre, hanem pereljenek minél több embert maguk körül, álljanak elő megalapozatlan igényekkel, mert a jog átláthatatlan, de némi pénzzel bármi elintézhető, s persze az ellenkezője is, akkor életed végéig virágzó praxisod lesz az ellenfelet képviselő kollégáiddal együtt, jólétben éltek majd abból, hogy az igazságosság ellen heccelitek embertársaitokat. Az egyik fél mindig nyer, a másik mindig fizet, és ez a lényeg.

Ha politikusként arra biztatod az embereket, hogy munka és adófizetés helyett folyamatosan követelőzzenek, a reálisan elérhető jogok tízszeresét tartsák alapjognak, jólétet növelő képviselők helyett nemet válasszanak maguknak, kerüljék a közösség fennmaradását szolgáló kötelezettségeket, jól menedzselt gazdaság helyett azért kampányoljanak, hogy szegény megalázott kecske házasodhasson a kirekesztett tücsökkel, hogy a társadalom tartsa minél távolabb magától az egyházat és a józan észt, ellenben fogadja be a rá szabadított bűnözőket, akkor életed végéig virágzó praxisod lesz, ahogy az iskolában sem az arat babérokat, aki tanulásra és házi feladat írásra buzdít, hanem aki ökörködésre, zajongásra és rendetlenkedésre ösztönöz.

Ha újságíróként arra biztatod az embereket, hogy a saját családjuk történései helyett napról napra, hétről hétre azzal foglalkozzanak, Cziczinger Mici hogyan jött össze a tizedik szakítás után újra Schmaci Lacival, és hová mennek nyáron telelni, télen nyaralni, miközben az olvasók 43%-os THM-re vásárolnak az általad reklámozott hitelkártyákkal, akkor a jutalékból életed végéig jólétben fogsz élni.

Ha civil aktivistaként arra biztatod az embereket, hogy erőszakkal teli pokolbugyornak lássák a hagyományos családmodellt és felszabadult mennyországnak az egyszülős vagy újraalkotott családot, hogy öltözködjenek merészen, mert rossz az, aki rosszra gondol, nyugodtan járjanak éjfél után haza, mert vagy nem történik semmi, vagy ha mégis, kiváló híranyag lesz a szövetséges médiának, hogy tartsák konvencionális rabságnak  a szeretetkapcsolatot, kiteljesedésnek a szexuális szabadosságot, képmutatónak a hagyományos erkölcsöt, megalázónak a szülői tekintélyt és felszabadulásnak a kortársak majmolását, tekintsék előítéletnek ami maguktól eszükbe jut, és korszerű, haladó gondolkodásnak az agymosással beléjük programozott paneleket, életed végéig jólétben élhetsz, mert akit tékozlóvá tettél, az ritkán tér meg, és addig is benned lát követendő tekintélyt.

Ha szociológusként bűnbakképzésre biztatod az embereket, mondván, hogy szegénységük oka nem a tanulatlanság, tudatlanság, kulturálatlanság, lustaság, tehetetlenség és élhetetlenség, hanem a társadalom, amelynek kutya kötelessége a minimálbér feletti segélyt folyósítani, hogy aki nem dolgozik, az jobban éljen dolgozó embertársainál, és ezzel kijátszod az alsó osztályt a középosztály ellen, akkor életed végéig a felső osztályhoz tartozhatsz.

Ha pszichológusként arra biztatod az embereket, hogy valósnak tekintsék a fantáziájuk termékét és hazug manipulációnak a tényeket, elhiggyék, hogy minden válasz csak belülről érkezhet, minden erkölcs relatív, egyedül a te honoráriumod abszolút, akkor életed végéig virágzó praxisra és jólétre számíthatsz ügyfeleid lelki nyomorából, amelyből nélküled hamarabb és olcsóbban kigyógyulnának, sőt amelybe nélküled nem is süllyedtek volna.

Ha értelmiségiként arra biztatod az embereket, hogy utálják a lelküket gondozó keresztény egyházat, ám rajta kívül mindenki mástól kérjenek és elfogadjanak lelki tanácsot, akkor össze-vissza kóválygó birkanyájjá, könnyen megvezethető és jól fizető ügyfélbázissá, javairól önként lemondó balek tömeggé zülleszted az emberiséget.

Ha művészként arra biztatod az embereket, hogy kaki-pisi-kuki-waze szintű szórakozást keressenek katarzis helyett, és kerüljék az egyén és a közösség számára hasznos klasszikusokat, akiknek "modern" előadással befogadhatatlanná torzítod a mondanivalóját, akkor életed végéig díjaznak a liberális körök, mert érzelmileg előkészíted az anyagi sikerüket.

Ha tanárként arra biztatod a gyerekeket, hogy öncélú, bonyolult "tudásanyagot" tanuljanak, míg belátják, hogy nem megy ez, jobb  szakemberre bízni a gondolkodást, és semmiképp se rendelkezzenek egyszerű, praktikus ismeretekkel, mondjanak le az ésszerű észjárásról, nehogy átlássák az átverést, akkor életed végéig megbecsülnek a liberális közgazdászok, ügyvédek, politikusok, újságírók, civil aktivisták, szociológusok pszichológusok, művészek és értelmiségiek, hiszen üzletszerzőjük vagy az emberiség ésszerűtlenségére építő hálózatban.

A hajszálgyökeres rögvalóra ébredéstől a csodaváró kegyes áhítatig többféle válasz született a bolondok aranyával üzletelés problémájára, de egyet még nem próbáltunk ki: a higgadtan ésszerű, célszerű, gyakorlatias gondolkodást. Legfőbb ideje.