A kereszténység demokratikus helyi közösségekből álló, egységes globállokális mércét alkalmazó világvallás. Ez a bonyolult megfogalmazás magyarázatra szorul.
A demokratikus helyi közösségek fogalmát valószínűleg nem szükséges bővebben kifejteni, csak komolyan kell venni. A kereszténység az egyetlen világnézet, amely nagy számban vezetett demokratikusan működő helyi közösségekhez. A demokráciát Athénban találták fel, de ott csak viszonylag rövid ideig létezett, és csak egy városállamra volt érvényes a több száz görög polísz közül. A demokrácia legújabb kori visszatérte az Amerikai Egyesült Államoknak köszönhető, ahol a lakosság 90%-a vallásos, és kb. 80%-a keresztény. Ha az USA nem lép be a II. világháborúba, akkor Európa társadalmi rendjét a Hitler-Sztálin meccs nyertese határozza meg, és egyikük sem a demokratikus szemléletéről híresült el. Az USA többi vallása (iszlám, hindu, zsidó, stb.) arányában eltörpül a keresztények mellett, ahol pedig többségi vallás, ott sajnos nem a demokrácia dúl. Marad a következtetés, hogy a demokrácia ma ismert formáját a keresztények alakították ki és tartják fenn, legyünk ennek tudatában, vállaljuk büszkén ezt a jelentős érdemet.
A kereszténység globállokális szemléletű, és ez nem fogalmi ellentmondás. Mivel globális vallás, globális rendszerszemléletet igényel. A globális egyházat ugyanakkor a helyi közösségek jóléte tartja fenn és el, a helyi jóléti szemlélet ugyanolyan fontos, mint a globalitás. Ha egy keresztény elveszti a globális rálátását, rövid időn belül előáll valami "Jézus pártus herceg volt" típusú lokálpatrióta rögeszmével. Ha szem elől téveszti a helyi jóléti nézetet, akkor meg simán bedől a szabad kereskedelemről szóló liberális becsali mesének. Másképpen fogalmazva, egy ép szemléletű keresztény nem lehet sem antiglobális, sem nemzetellenes, egyensúlyt kell találnia a két pólus között.
Az egységes mérce azért hangsúlyozandó, mert világossá teszi, hogy a kereszténység lényege a szimmetrikus etika, és a nem keresztényekkel folytatott vitáiban sosem egy-egy etnikummal, hanem az aszimmetrikus etikával szemben foglal állást. Egy megfontolt keresztény nem lehet pl. antiszemita, mert akkor Jézus és az összes apostol etnikumával keveredik feloldhatatlan ellentmondásba. Ugyanakkor határozottan állást foglalhat a judaizmus aszimmetrikus (kettős mércét alkalmazó) etikájával szemben.
Lehet, hogy első látásra nem nyilvánvaló, miért következik Jézus tanításából jólét. Az első parancs: szeresd Istent teljes intenzitással; a második: szeresd embertársadat, mint önmagadat. Isten szeretetéből nem adódik automatikusan a jólét, önmagunk és embertársaink szeretetéből viszont igen. Ahol hosszú távon nincs jólét, ott vagy a közösség, vagy a jólétből kimaradt egyén nem keresztény. Ezt a logikát továbbvezetve arra jutunk, hogy mivel a mai világ vállalkozásokból épül fel, ahol a keresztények dolgoznak, jólétben csak úgy élhetnek, ha a vállalkozások tulajdonosai is keresztények, és szimmetrikus etika jegyében osztják el az előállított javakat. Ez nem azt jelenti, hogy a portás ugyanannyit keres, mint a vezérigazgató, hiszen nem tanult, nem dolgozott annyit, nincs akkora felelőssége, nem vállal akkora kockázatot. A szimmetrikus etika ezeket a különbségeket is tekintetbe veszi.
Az egységes mércével működő globállokális keresztény jólét csakis keresztény vállalkozókra, keresztény vállalkozásokra épülhet. Egy friss felmérés szerint a magyar fiatalok mindössze 4%-a véli úgy, hogy a közeli vagy a távolabbi jövőben vállalkozása lesz. Ha ez az arány 40%-ra emelkedik, és fele részben sikeres keresztény vállalkozásokhoz vezet, akkor megoldódik Magyarország jóléti deficitje. Vonjuk le a következtetéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése