Rendszeresen vitába keveredem a progressziv.blog.hu kommentelőivel, akik úgy vélekednek, hogy a haza elavult fogalom, a haladás ma a szabad kereskedelem kiterjesztésében és a felvilágosodás nézeteinek érvényre juttatásában rejlik. Az egyén legyen minél szabadabb, jogai mellett ne nehezedjenek rá kötelezettségek, a közösség ne fogalmazzon meg vele szemben elvárásokat, ne avatkozzon a "magán"ügyeibe, a demokrácia szavatolja az állam ilyetén működését, a jogállamiság pedig biztosítsa, hogy az egyén bírói úton is kikényszeríthesse jogai érvényesülését, illetve kötelességei érvénytelenítését. Ebből természetes módon következik, hogy vissza kell szorulnia az erkölcsről, a közérdekről, a közjóról való gondolkodásnak, az ezeket hangsúlyozó egyháznak, a közös cselekvésnek, és minden olyan közösségi formának, amely nyomást gyakorolhat az egyénre. Szerintem ez nem haladás, hanem visszalépés, mert a jólét ellen hat, politikai értelemben pedig öngyilkosság.
Az egyén függetlensége addig növelendő, amíg egyensúlyi állapot alakul ki a közösség érdekeivel. Ahol az egyén viszonylag független, és önként a közösség szempontjai szerint dolgozik, ott jólét és boldogság van. Ahol az állam elnyomja az egyént, ott többnyire nincs jólét, és a szabadság iránti vágy előbb-utóbb forradalmat robbant ki. Ahol az egyén elnyomja a közösséget, és függetlenségével visszaélve a közösségi szempontok ellen dolgozik, ott pedig ... Magyarország van. Ilyen helyzetben őrültség az egyén számára még több szabadságot, még nagyobb függetlenséget igényelni, mert innen egyenes út vezet a szegénység, az államcsőd, a gazdasági függés és az adósrabszolgaság felé.
A választó nem igazán mérlegel átfogó szempontokat, de ha egyszer megérzi, hogy a közösségi összefogás erőt ad, és ez az erő növeli a jólétet, akkor ettől kezdve úgy fogja fel a választások tétjét, hogy egyik oldalon a látszatszabadság és szegénység, a másik oldalon pedig az ésszerű mértékű szabadság és a jólét áll. Hiába utazhatsz, vásárolhatsz, élhetsz a legnagyobb szabadságban, ha nincs pénzed, hogy kihasználd a lehetőségeket. Ahol a közösség az összetartozás érzését adja, és megfékezi a közérdek ellen dolgozókat, ott az együtt végzett munka több jövedelmet eredményez, tehát a kevesebb elvi lehetőség a gyakorlatban többet ér, nagyobb tényleges egyéni szabadsághoz vezet. Az egyént a közösség ellen kijátszó politikai erőknek innentől kezdve nincs esélyük, akkor nyernek legközelebb választást, ha el tudják hitetni a szavazóval, hogy nem a gyakorlati jólét, hanem az elvi szabadság számít. Észérvekkel soha nem lehet ilyen meggyőződést kialakítani, marad tehát az érzelmi manipuláció -- csakhogy közösséghez tartozni erősebb és pozitívabb érzelem, mint individuumként összefogni a közösség ellen, így a manipuláció is hatástalan marad.
A reformkorban egybeesett a haza és a haladás, ma mintha ellentmondanának egymásnak. Szerintem nincs közöttük ellentét, csak a baloldal által kiforgatott "progresszió" fogalma bizonyult hamisnak és működésképtelennek. Ha a haladást úgy értelmezzük, hogy a tényleges helyzethez képest jobbat teremteni, akkor ma Magyarországon a Fidesz képviseli a haladást, a baloldal pedig az internacionalista múlthoz, az eladósodottsághoz és a szegénységhez való visszatérést nevezi "progresszió"-nak. Tanulság: a haza tényleg nem lehet ellenzékben, ehhez az axiómához a létező baloldalnak is alkalmazkodnia kell. A hazáért dolgozó pártokat nem lehet legyőzni, csak csatlakozni lehet hozzájuk.*
*Angol közmondás: If you can't beat them, join them.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése