Hazai tapasztalatok alapján újradefiniálhatjuk a fogalmat: a politika a lehetséges nehezen vállalható eszköztárral előadott művészete, azaz továbbra is a lehetségesről szól, amelynek eszközei és módszerei azonban megfekszik a kényes ízlésűek gyomrát.
Miközben a kormány elleni háborgás értelmiségi körökben csak azért nem növekszik, mert az évek óta harsogó crescendot nincs hova fokozni, a magyar ellenzék a porban hever, és főnix akciónak semmi jele. Az értelmiségi körök értelme nem terjed odáig, hogy a KO okát megtalálják, vagy ha megtalálták, nincs bátorságuk kimondani: helyzet van, és a kormány formabontó megoldásai kezelik, sőt uralják ezt a helyzetet.
Sorra dőlnek be és kerülnek EU-gyámság alá a dél-európai országok. Friss hírek szerint Szlovénia lehet a következő. Magyarország 2010-ben, az addigi bal-lib kormányzás eredményeként, hozzájuk hasonló válsághelyzetben vergődött, ám azóta sem szorul mentőcsomagra, azóta sem került brüsszeli irányítás alá. Miért? Mert a Fidesz nem szokványos eszközökkel, fülkeforradalommal, szabadságharccal, banksarccal és alkotmányozással megoldotta a megoldhatatlannak kikiáltott bal-lib problémahalmazt.
Egyszerűen ez az oka annak, hogy az ellenzék hiába hangoskodik, a népszerűsége egyre apad. A közvélemény nem demokrácia-tankönyvből olvassa, hanem a világban szétnézve tapasztalja, hogy a Fidesz Piedone eredményességével dolgozik. A rá támadó karatebajnok a teljes harcművészeti repertoárt előadja, stílusos mozdulatokkal csépeli a levegőt. A nagy testű vízilabdás meg lever neki egy bumfordit, és vége a mérkőzésnek.
Hiába biztatom a hazai mezőnyt, hogy hajrá, Ellenzék néni! Ellenzék néni továbbra is a levegőt aprítja kézzel-lábbal-szájjal, nem látja az orra előtt lengő marha nagy maflást. Pedig tök egyszerűen el tudná kerülni: csak be kellene mutatnia, hogyan kezelné saját demokratikus, jogállami, politikailag überkorrekt harcművészeti eszköztárával az aktuális helyzetet. Sehogy? Ez bizony gond, de nem a kormányé, nem is a választóké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése