Először is, az idegen nyelvek idegenszerűségéről beszéljük. Arról, hogy mennyire mások, mint a miénk, mennyire különböznek a számunkra megszokottól, természetestől. Nincs a világon még egy nyelv, amelyben úgy ejtenék a hangokat, ahogyan mi, artikulációban érdekes módon nem a finn, hanem a szomszédos horvát, szlovén és szlovák nyelvek hangrendszere áll a miénkhez legközelebb. A többi nyelv hangjai erősen különböznek a magyar magán- és mássalhangzóktól, tehát ha külföldön azt hallod, hogy hundercvancig, sprehenzi dajcs vagy dujuszpík inglis, akkor nyugodtan válaszolj magyarul, honfitárssal van dolgod. Az idegen nyelvek tanulásához az kap kedvet, aki nem a hasonlóságból, hanem a különbözőségből indul ki, aki nem a logikát keresi, hanem elfogadja a nyelv játékos, szeszélyes és önkényes természetét. Az én-te-ő taglalása előtt szánjunk erre tíz percet, évek hiábavaló szenvedése előzhető meg vele.
A nyelvoktatás témában megkerülhetetlen Hoffmann Rózsa gondolata, miszerint tanítsunk előbb németet, mert angolul úgyis mindenki meg fog tanulni, fordított sorrendben viszont keveseknek sikerül. Ez így van, de figyelmen kívül hagyja az alapelképzelést, hogy az Életnek tanulunk. Nem azért magoljuk a németet, mert valaki kitalálta, hogy illik beszélni, hanem hogy közvetlenül megértessük magunkat Európa legerősebb gazdaságának szereplőivel, és jó üzleteket kössünk velük, továbbá hogy színvonalasan tudjuk kiszolgálni a hozzánk látogató, óriási idegenforgalmi bevételt hozó német turistákat. Ha téged az motivál, hogy eredetiben olvashasd Thomas Mann műveit, átérezd a Rammstein együttes számainak nyelvi szépségét, és tárgyilagos híreket nézhess a ZDF híradóban, ez teljesen rendben van, de tudd, hogy a rétegszempontjaidat kevesen osztják. Sokkal több ember szeretne "Debreziner"-t kérni a Hütte-ben, mit Käse und Senf, ha skifahren megy Osztrákba. Hoffmann asszony érdemeinek elismerése mellett, akinek szüksége lesz a németre, az meg fog tanulni németül. Akinek nem lesz rá szüksége, például mert angolul is megérteti magát, az meg ne tanuljon l'art pour l'art németül, hacsak magától nem akar. Mindannyiunk jóléte érdekében ezt a logikát kell következetesen alkalmazni a magyar iskolarendszerben.
Szintén megkerülhetetlen téma a latin, és általában a holt nyelvek. Igaz, hogy aki tudja a latin nyelvtant, az utána könnyen megtanul olaszul és spanyolul, de a franciával, a portugállal vagy a románnal is kevesebb gondja lesz, mintha nem lenne a fejében néhány ragozási tábla. Ellenben az is igaz, hogy a latinra szánt idő alatt középfokon megtanulhatott volna akár olaszul, akár spanyolul, és ezek alapján jól boldogulna a latin mondatokkal. Vergiliust szeretnénk jól (azaz: jó magyarosan) olvasni, és vicces ókori áthallásokkal beszélgetni élő emberekkel? Vagy inkább élő emberekkel szeretnénk jól beszélgetni, és mai akcentussal olvasni Vergiliust? Ennyi erővel a nálunk tanuló egyetemisták is előtanulmányozhatnák pár évig az Ómagyar Mária-siralmat, hogy művelt Árpád-házi társalgást folytathassanak a koleszban...
De ha elhanyagoljuk a latint, mi lesz szegény orvosokkal, jogászokkal? Mi lenne? A maguk szaknyelvét vidám könnyedséggel megértik az olasz, a spanyol, a francia és/vagy az angol alapján! Ezek a nyelvek ugyanis mind megőrizték a latin szakkifejezéseket. A biológiai/orvosi szaknyelv fele ellenben ógörög, amit nálunk ma már senki sem tanul, viszont az említett modern nyelvek részben ezt a réteget is megőrizték. Az orvosi konferenciák nyelve az angol. A nemzetközi jog nyelve az angol és a francia. A latintanárok egzisztenciáján kívül semmiféle ésszerű indokunk nincs a latintanulásra, és még ez sem igazi indok, hiszen az említettek maguk állítják, hogy ismereteik alapján milyen könnyű elsajátítani az olaszt vagy a spanyolt. A puding próbája az evés, rajta hát: szeptembertől tanítsák ezek egyikét.
Milyen modern nyelveket tanuljunk? Első helyen az angolt, mert a világ minden országában egyre többen beszélik, ez a legelterjedtebb idegen nyelv. Második helyen tanuljunk németül, a turistáink miatt. Harmadik helyen franciául, mert az Európai Unióban az angol után ez a következő legfontosabb nyelv. Aki nemzetközi intézményben akar dolgozni, angolul és franciául mindenképpen tudnia kell, a német is hasznos, de nem feltétlenül szükséges. Ezek után már szabadon válogathatunk: gyönyörű az olasz, szép és hasznos a spanyol, lágyan kreatív az orosz, viszont anyanyelvként a kínait beszélik a legtöbben, továbbá az írásjeleit Japában és Koreában is használják! Az angol-német/francia trió után kövesd a szíved szavát.
Szerencsére ma már oldódik a nyelvhelyességi görcs, egyre több tanuló számára világos, hogy nem az a nyerő, aki a legválasztékosabban adja elő a mondandót, akárha elegáns lépéseket komponálna egy levelező sakkjátszmában, hanem aki a leggyorsabban rögtönöz valami érthetőt. A kommunikációhoz nincs szükség hőskölteményre, bőven elég, ha késedelem nélkül átadjuk az így-úgy érthető üzenetet. A Rigó utcai nyelvi tesztek szerzői még nem hallottak erről, mert a feleletválasztós kérdések között továbbra is bőven található "melyik a helyes: a. sikoljon le a pályán, b. sikljon le a pályán, c. sikjon le a pályán, d. siljon le a pályán" és "válasszon: a. törölköző, b. törülköző, c. türülköző, d. fürdőlepedő" típusú csalafinta kérdés, ami sok örömet okozhatott a szerzőnek, sok bánatot szerez a vizsgázónak, viszont semmi köze a gyakorlati kommunikációs készségekhez.
Nyelvet tanulni hasznos és jó, a nyelvtant viszont csak addig a pontig célszerű vesézgetni, amíg a mondat értelme múlik egy adott rag felismerésén. Ahol nem értelemzavaró, ott nem szabad a nyelvtani apróságokon lovagolni, mi is simán megértünk egy suk-sükölő vagy az ikes igékkel lezseren bánó külföldit. Még a tárgyas/tárgyatlan ragozás hiánya sem csapja agyon az üzenetet. Mi ez ahhoz a megtiszteltetéshez képest, hogy az illető rengeteg energiával és szorgalommal megtanulta a nyelvünket?! A franciák kivételével a világ összes népe így gondolkodik, és a gall lelkesedés is csak középfok felett csap át szőrszálhasogatásba. A nyelvtan sokkal jobban tanítható kész mondatokkal, mint táblázattal. A német der-die-das rendszert könnyebb színdarabok érzelemgazdag soraiból elsajátani, mint szótárak poros lapjairól. Az esetek többségében egyébként is mindegy -- hiába reménykedsz, hogy ha hibátlanul tudod a névelőket, akkor fél percig németnek néznek. Ez jó, ha ezer nyelvtanuló közül egynek sikerül.
Tegyük a nyelvtanulást örömtelivé, nem gond, hogy előbb tudsz két sört kérni, mint Hamletet idézni vagy udvariasan érdeklődni a királynő hogyléte felől. A nyelvtudás nem cél, hanem a boldogulásod eszköze, ezért a továbbiakban egyetlen nyelvtanár sem lehet Grétsy László nemzetközi reinkarnációja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése